7. Fejezet: Hallgass a szívedre

Reggel, mikor felébredtem döbbenten néztem az órára.Fél hét.Amikor kimentem, azt hittem, hogy apun kívül nem lesz ébren senki.Hát, tévedtem.Apu már elment, de a félhomályban láttam valakit a konyhában. Harry magába roskadva ült asztalnál, kezében a telefonját forgatta.Csak egy pillanatra néztem a kijelzőre amin...Jajj ne!Amin az ölelkezős képünk volt beállítva háttérnek.Ez meglepett, meghatott és kicsit talán meg is sajnáltam.
-Minden rendben?-kérdeztem.
Harry összerezzent és felém fordult.A szeme olyan karikás volt, mint aki nem aludt egész éjjel.Haja kócos, ami mellé egy keserű-édes kisfiús mosoly társult.
-Nem.Nem aludtam egy percet sem.-suttogta.
Óvatosan elmosolyodtam, majd nyújtottam a kezemet. Harry elfogadta és fáradt mosolyra húzta a száját.A karjánál fogva a szobámba vezettem.Vissza feküdtem, Harry meg csak téblábolt ide-oda a szobában.
-Mit állsz ott?Gyere már!-mondtam és beljebb csúsztam.
Harry kis gondolkodás után lefeküdt mellém.Közelebb húzódtam és odabújtam hozzá.Először kicsit tétovázott, de végül átölelt.
-Sajnálom.-suttogta a fülembe.
-Mit?-kérdeztem vissza.
-Mindent.-suttogta lehunyt szemmel.
Átöleltem és magamhoz szorítottam, mint egy plüsst.Nem akarom elengedni.Soha.
-Megbocsájtok!-pusziltam meg a mellkasát.Már megint az az illat...
Harry a derekamon pihentette a kezét.
-Ez azt jelenti, hogy engem választasz?-szuszogta.
-Azt nem mondtam!-válaszoltam huncut mosoly kíséretében.
-Jajj, te lány!-húzott még jobban magához.
Valami köt hozzá.Ha megölelem nem akarom elengedni.Az illatától kisebb lesz a gyomrom, mint egy PEZ cukor.Jézusom, miket hordok itt össze??Ébredj fel, Nina!!Hisz te UTÁLOD ezeket az embereket...Vagy mégse?
Körülbelül másfél óra múlva újra megébredtem. Harry is kinyitotta a szemét  és mosolyogva "üdvözölt".Vagyis üdvözölt volna, ha Niall nem ront be.
-Nina, nem láttad...-kezdte, aztán amikor meglátta, hogy a keresett személy ott van mellettem hátrálni kezdett.-Jaj, bocsi!-ment ki és behajtotta az ajtót.A két kezem közé fogtam Harry arcát és nyomtam egy puszit a homlokára.Nem csókoltam meg, mert nem éreztem megfelelőnek az időpontot.És akkor azt hiszik, hogy őt választottam.Holott, ez még nem olyan biztos.
-Imádom az illatodat!-fúrtam a fejem a vállába. Harry a hajamat simogatta, én meg a hátán összekulcsoltam a kezeimet.Mosolyogtam.Azt hiszem, ezúttal szívből.
Harry a másik kezével szétszedte a kezeimet és összekulcsolta az ő ujjaival.Összegabalyodott kezeinket kettőnk közé tette le.
-Nina..-kezdte.Érdeklődve figyeltem a fiút.-Én...-kezdte, de Zayn berontott a szobába.
-Jó reggelt gerlék!-húzta el a függönyt.Ezt most komoly?Már megint?
-Azt akarod, hogy megüsselek?-néztem rá összehúzott szemekkel.
-Nem, ha kérhetem!-vigyorgott.
-Ez nem akarás kérdése!-nevettem és felugrottam a hátára. Harry szórakozottan figyelte a jelenetet.-Tegyél már le!-kérleltem Zayn-t.
-Oké.-dobott le az ágyra.Egyenesen Harry ölébe.Hátulról átölelt és a vállamra támasztotta az állát.Louis rontott be a szobába, Zayn időközben kiment.
-Jó reg...-kezdte, de nem tudta befejezni.Csalódottan sarkon fordult és ő is elindult kifelé.
-Louis, várj!-kezdte el lemászni az ágyról, de nem figyeltem oda és nem vettem észre, hogy az ágy egy idő után elfogyott.Szóval zakóztam egy hatalmasat, méghozzá fejre.Ilyen az én formám.Az esést követően minden elsötétült.Agyban ugyan ébren voltam, de a testem nem mozdult.Nem tudtam kinyitni a szemem, viszont hallottam a körülöttem lévő hangokat.
-Nina!Úr Isten!-szólt egy kétségbe esett kiáltás.A mély és rekedtes, de mégis mézédes hangból következtetve szerintem Harry volt.Aztán ajtó nyikorgást hallottam és még egy üvöltést.
-VAS HAPPENIN?-ez nyilvánvalóan Zayn volt.
Még pár ilyen, és ehhez hasonló kiáltás és beszélgetésfoszlány, aztán semmi.Elájultam.
Fogalmam sincs, meddig voltam eszméletlen, viszont arra ébredni, hogy a doki egy zseblámpával világít a szemembe és körülötte négy-öt arc figyel, nem a legkellemesebb dolog.
-Nina!-pofozgatott.-Nina, hallasz engem?-kérdezgette.
-Ha nem hallanám, akkor lenne baj.-válaszoltam sajátos humorral.
-Így is van elég, hidd el!-mosolygott.
-Mer'?-kérdeztem felemelve a fejem, de rosszul tettem, mert éreztem ahogy elnehezedik és húz vissza a párnára.
-Agyrázkódásod van!Még ne ülj fel, csak egy óra múlva!Nem szédülsz?-kérdezte.
-Nem.-ráztam meg a fejem.-Vagyis már de!-akadt össze a két szemem és kb. úgy nézhettem ki, mint aki kancsal.
-Nina, egy darabig mellőzd a fejrázást!Rendben?-kért meg a doki.
-Rendben!-válaszoltam és már nem is szédültem.-Szóval ne rázzam a fejem és egy óra múlva felülhetek?-kérdezte vissza.
-Igen!-erősítette meg az orvos.
Felállt és kiment.Egyébként a szobámban voltunk, de ez mellékes infó.Ha jól hallottam egyszerre két ember rontott be az ajtón.
-Nina, jól vagy?-kérdezték egyszerre ketten.Louis és Harry.A két ember, aki között döntenem kell.
Egyébként amíg nem voltam eszméletemnél álmodtam.Egy erdőben voltam és nem tudtam merre kell hazajutni.Aztán jött egy zöld, félig kopasz manó szerű valami.Olyan volt mint Niall, csak kicsi,kopasz és zöld.Megkérdeztem tőle, hogy merre kell menni.Nem tudta, tovább lebegett (?) mellettem.Aztán megjelent egy nagy, szőrős valami, tiszta szörny fejjel.És az arca hasonlított... Harry-éhez.Ő azt mondta, hogy jobbra. Aztán jött egy köpenyes valami.Úgy nézett ki, mit Louis.Szerintem egy  jedi volt.Ő azt mondta, hogy balra. Újra megkérdeztem Yoda mestert, hogy akkor most merre.Ő, viszont csak azt mondta: "Hallgass a szívedre!" .Aztán felébredtem.
Ha jobban belegondolok, már az elejétől kezdve ott volt az orrom előtt a válasz.Csak a szívemre kell, hogy hallgassak.Viszont a szívem nem válaszolt.Nem szólt semmit.Nyilván azért, mert nem tud beszélni.De azért valami jelet adhatott volna.Visszatérve az előző témához.
-Jól vagyok.-mondtam, kissé kábán.
-Na haragudj, Nina! Ez az én hibám volt!-hadarta Louis és ahogy láttam, erősen küszködött a könnyeivel.
-Louis..-engedtem el Harry kezét és fogtam meg az övét.Reménykedő mosollyal az arcán lenézett rám.-Baleset volt!Nem haragszom!-mosolyodtam el halványan.
Niall berontott az ajtón, megszakítva ezzel egy idilli jelenetet.
-Mi van veled?Lóg a beled?-jött oda mellém, engem meg rázott a nevetés.-Amúgy, azért jöttem, mert letelt az egy óra!Felülhetsz.-közölte eredeti mondanivalóját.Óvatosan felemeltem a fejem, ami már valóban nem húzott vissza.Amint stabil testhelyzetbe kerültem, magyarul felültem azonnal megöleltem a két fiút.Istenem, miért pont közöttük, kell hogy döntsek?
A nap további részét azzal töltöttem, hogy gondolkozzak.Volt, hogy ez kicsit hangosra sikeredett.
-Ha Harry-t választom Louis-nak az fájni fog.De ha Louis-t választom, az meg Harry-nek.-mondtam és a kezemből valami mérlegszerű alakot formáltam.
-Nina, jól vagy?-kérdezte Niall, aki időközben mellettem olvasott.
-Aha, persze.-bólintottam.
-Figyelj, nem akarlak befolyásolni, de szerintem...-kezdte, és már előre tudtam, hogy mit fog mondani- csak hallgass a szívedre!-fejezte be a mondatot.
-Jól van Yoda, hallgatok a szívemre, de hogyan, hogyha nem mond semmit?-keltem ki magamról.-Vagyis várj...aha értem.-tettem a kezem a szívem fölé- azt mondja hogy badumm-badumm-badumm!Ezek szerint, akit választanom kell, az egy ősember?-kérdezte értetlenkedve.
-Nina, csak hallgass a szívedre!Egy idő után megtudod a választ.-ismételgette folyamatosan azt az egy mondatot.
Felkeltem és kimentem anyuhoz és apuhoz a konyhába.
-Anyu...apu...nem tudok dönteni.Segítsetek!-ültem le a konyhaasztalhoz.
-Kicsim..-kezdte apu-ez nehéz döntés jól fontold meg!-kezdte.
-Pontosan.-helyeselt anyu és megfogta a kezeimet.-De, hagyd, hogy a szíved döntsön.
-Hallgass a szívedre!-mondta apu és anyu teljesen egyszerre.Azért ez elég kísérteties.
Megkérdeztem Zayn-t is, ő is ugyanezt mondta. Liam szintén.Kimentem Hurrikánhoz gondolkozni.Teljes csend volt körülöttem.
-Itt vagyok szívem...-néztem felfelé-hallgatlak.Mondd, mi legyen?-kérleltem.
És ahogy ez a mondat elhagyta a számat, megszólalt a telefonom.Csodálkozva néztem a kijelzőre....