10.Fejezet: Vallomás

Reggel arra lettem figyelmes, hogy még mindig a tegnapi ruhámban vagyok.És hogy Harry mellettem van, de ez nem is volt annyira meglepő.Észrevétlenül kimásztam mellőle és gyorsan letusoltam.Fél nyolc volt már, de még mindenki aludt.Nem csoda, hisz tegnap elég későn értünk haza.
A szobámba visszaérve Harry-t már nem találtam az ágyon.Kétségbe esetten néztem körbe, aztán valaki hirtelen hátulról az egyik kezével eltakarta  szemem, a másikkal pedig átkarolta a derekam.Mosolyogva megfordultam, arcát a kezeim közé fogtam és megcsókoltam.Felugrottam, a lábaimat a dereka mögött összekulcsoltam és a karjaimat a nyaka köré fontam. Harry letett és mosolyogva köszöntött.

-Jó reggelt!-suttogta két csók között.
-Már jó!-csókoltam vissza.
Harry elment zuhanyozni, én pedig fülig érő vigyorral az arcomon benyomtam a gépem és megváltoztatta a státuszom "kapcsolatban"-ra. Kimentem a konyhába és úgy döntöttem, hogy ma én készítem a reggelit.Palacsinta, mert jó kedvem van. Harry kijött a fürdőből (egy szál gatyában) és mellém lépett.
-Tevékenykedik a konyhatündér?-karolta át hátulról a derekamat.
-Palacsinta.Kérsz?-kérdeztem tőle, miközben én épp bekaptam egy falatot, de nem vettem észre, hogy maradt egy kis csokiöntet a szám felett.
-Van egy kis...-mutogatott az ujjával.A zsebkendőmért nyúltam, de Harry megelőzött és szabályosan lecsókolta az öntetet.
Én tovább készítettem a reggelit, Harry pedig leült újságot olvasni (?).Pár perc múlva elemelte az újságot az arca elől és megszólalt.
-Hogy áll a palacsinta kedveském?-kérdezte, rettenetes brit akcentussal.
Pár másodperc hallgatás után egyszerre kezdtünk nevetni.Ami az egész házat felverte.
-Még mindig csokis a szád!-vigyorgott Harry, majd odajött.Volt egy olyan érzésem, hogy ez nem is igaz, csak kellett neki egy indok.De nem érdekelt, hagytam, hogy tegye amit kell.
-Remek...mi lesz a következő?-csoszogott ki Liam- Az egyik megrágja, a másik meg lenyeli?-kérdezte.
-Neked is jó reggelt!-nevettem.
Negyed órán belül mindenki felébredt és az asztalnál ülve a reggelijét fogyasztotta.Miután végeztem kezet mostam és visszamentem a szobámba.A kezembe vettem a gitáromat és eljátszottam újonnan szerzett művemet.Visszatettem a gitárt a helyére és inkább kimentem.Elvonultam a kertbe és leültem a földre.A fűszálakat tépkedve azon gondolkoztam, vajon hogy történt ez és mi lesz szeptemberben?
Mármint, én nemsokára beköltözöm a főiskola kollégiumába, mert kezdődik az első évem.A fiúk újra munkába állnak és velük együtt Harry is.A családom itt marad.A másik pedig, hogy hogyan történt mindez?Amikor megérkeztek egyedül Louis-t kedveltem. Harry-t világéletemben utáltam, mert egy nagyképű hülye ficsúrnak hittem.És mégis vele járok.Hogy lehet ez?Utálom, aztán szeretem?Ez a két érzés testvér.Ezt a hónap elején átkoztam, most viszont áldom.Mert orbitálisat tévedtem.Amit már be is vallottam Harry-nek is.De ezzel a vallomással még tartozom magamnak is.
Kis idő múlva kiabálást hallottam.
-Nina!-kiabálta egy rekedtes hang.
Mosolyogva felálltam és a hang irányába futottam.Eltaláltam, Harry volt.
-Itt vagyok!-mentem oda hozzá.
-Hála az égnek!Már kezdtem aggódni, azt hittem valami bajod esett!-csókolt meg.
-Mint például?-kérdeztem.
-Mit tudom én.Mondjuk elütött egy traktor vagy valami.-mondta, mire felnevettem.-Vagy elraboltak!Ó, nem, várj!-húzta vigyorra a száját.-Azt én akartam!-mondta, majd hirtelen felkapott és futni kezdett.Meg sem állt a legközelebbi báláig.Felmásztunk a tetejére, majd beleültem az ölébe.Átkulcsolta a derekamat, én meg a nyaka köré fontam a karjaimat.Megcsókolt, én pedig a hajába túrva viszonoztam a gesztust.
-Szeretlek!-mondta csak úgy spontán, minden előzmény nélkül.
-Én is.-mondtam, majd még egyszer megcsókoltam.Aztán még egyszer és még egyszer. Harry lassan hátradőlt, magával rántva engem is.A mellkasán pihentettem a fejem, ő pedig a hajamat simogatva halkan énekelt.
-Nem bánod, ha este elrabollak kicsit?-tette fel a kérdést.
-Nem.-ültünk fel.
Nem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg.Ilyenkor minden kétségem elszáll, teljesen megnyugszom.Negyed óra elteltével elindultunk visszafelé.A lakásba érve Harry egy apró mondatot súgott a fülembe.
-Este nyolckor.-suttogta.
Ebéd után óriási para tört rám, szóval S.O.S. riasztottam Zayn-t.
-Mit akar tőlem Harry?-csuktam be az ajtót és nekidőlve egyenest a közepébe vágtam.
-Nem elég egyértelmű?-vonta fel fél szemöldökét.
-Figyelj...-ültem le mellé világfájdalmas tekintettel.-Én még...-kezdtem, de nehéz volt kinyögnöm. Zayn viszont pontosan tudta, hogy mit akartam mondani.
-Én sok mindenben adok tanácsot, viszont ez az a téma, amihez női szempontból nem tudok hozzászólni.- mondta, mire rajtam eluralkodott a pánik.-Viszont tudok valakit, aki igen.-tette hozzá majd elővette a mobilját, pötyögött párat és a füléhez emelte.Pár pillanat múlva megszólalt.
-Szia, gépközelben vagy?És rá is érsz?Remek.Segítség kéne.Nem nekem, hanem egy barátomnak.Öt perc múlva?Tökéletes.Oké.Puszi.-mondta, majd kinyomta és hozzám fordult.-Kéne egy laptop.-nyúlt a gépemért.-Szabad?-kérdezte.
-Persze!-bólintottam.
Ujjai egy villám sebességével vetekedve cikáztak a billentyűzeten, majd pár pillanat múlva felém fordult.-Átjelentkeztem Skype-on. Nem gond?-kérdezte.
-Jelen pillanatban csak egy gondom van.-néztem rá faarccal.

Másodpercek múlva a gépem olyan hangot adott ki, mint amikor valaki hív videón. Zayn gondolkodás nélkül elfogatta hívást.A kamerák töltődtek, aztán megjelent a kisebbik ablakban a mi képünk, a nagyobbik ablakban pedig Perrie Edwards képe.Igen a Little Mix-ből. Mondjuk érthető, hogy skypeolnak, hisz együtt járnak, de el sem akartam hinni.A kezdetektől fogva imádom az LM-et, erre tessék.Ő fog nekem segíteni.
-Perrie, ő itt egy nagyon kedves barátom Nina.Nina, ő itt pedig a barátnőm, Perrie.-mutatott be minket egymásnak.
-Kitalálom.Újabb Styles-áldozat?-kérdezte félig felvont szemöldökkel és elég eszelősen festett.Nem vettem sértésnek, mivel ő is nevetett rajta.
-Igen.-válaszolt Zayn.-De remekül megvannak, úgy látszik Harry tényleg szerelmes.De most nem ezzel kapcsolatos.Vagyis de, de más szempontból. Ninának van egy kis gondja.Itt hagylak titeket, beszéljétek meg.-mondta, majd felállt és kiment.
Perrie-vel vagy egy órán keresztül beszélgettünk, iszonyatosan kedves és megértő.És segített.Nagyon sokat.
-Szerintem ez fejben dől el.Nézd, te egy értelmes és okos lány vagy és szerintem készen állsz.De ha te nem így gondolod-tárta szét a karjait- akkor mondd meg neki.Meg fogja érteni.De mint mondtam,-mutatott a homlokára.- ez fejben dől el.-mondta és azt hiszem ezt végszónak szánta.
-Köszönöm.-néztem rá őszinte mosollyal.-Tudod, nagyon sokat jelent nekem, hogy a példaképemtől kaptam tanácsot.
-Ha bármi van szólj.-mosolyodott el.-Jelölj be skypeon és leírom a telefonszámomat!Hívj, hogy mi volt!-mondta, majd intett egy aprót a kamerába és letette.
Úgy tettem, ahogy mondta.Átléptem skypeon, megkerestem, bejelöltem és pár percen belül már telefonszámot is cseréltünk.Örültem, hogy van kire számítanom.Nem mintha anyu nem adott volna tanácsot, csak az merőben más lett volna.
Elköszöntem Perrie-től és kimentem a nappaliba. Zayn-hez léptem és megköszöntem a segítséget.
-Nem tesz semmit!-mosolygott Zayn.
Harry jött ki a szobából fej vakarva.
-Van valami közötök ahhoz, hogy Perrie olyan SMS-t küldött, hogy "ha nem vigyázok kitekeri a nyakamat"?-kérdezte, mire felnevettem.
-Hát...-léptem hozzá és megcsókoltam- őszinte legyek vagy kedves?-vigyorogtam.
-Öhm...ezt tartogasd estére.-vonta fel fél szemöldökét Harry, egy perverz vigyor kíséretében.
Nevetve átöleltem, ő pedig sóhajtott egy hatalmasat.
-Minden rendben?-kérdeztem aggódó tekintettel.
-Persze, csak...azon gondolkoztam, hogy mivel érdemeltelek ki téged?-kérdezte mosolyogva.
-Miért, én mivel érdemeltelek ki téged?-válaszoltam kérdő tekintettel.
Harry nevetve megcsókolt, és egy apró mondatot súgott a fülembe újra.
-Inkább fél nyolc.-szuszogta és megpuszilta a nyakamat.Szóval este fél nyolc.De hol?Mindegy, előbb utóbb csak kiderül.
Estig még csak nem is találkoztam Harry-vel hiába is kerestem.Fél hét körül bevonultam a szobámba, és körülnéztem a szekrényemben.Egy fekete koktélruhát választottam, aminek hátul volt a cipzárja (így anyu segítségét kellett kérnem) és egy fekete magas sarkú cipőt.Leletnyi parfüm, minimális smink, ami nálam szájfényt és szemspirált jelent.Hétkor valaki kopogott.
-Szabad!-szóltam ki.
-Indulhatunk?-nyitott be Harry. Fekete farmert és fehér inget viselt zakóval.Jól nézett ki.
-Persze!- léptem elé mosolyogva.Elővett egy fekete kendőt.
-Ha nem bánod...-kezdte, én meg csak mosolyogva bólintottam.Bíztam benne.
Bekötötte és a szemem és átkarolva a derekam kivezetett a házból.Ezt onnan sejtettem, hogy odakint kicsit lehűlt a levegő.Körülbelül húsz percet autókáztunk, majd megálltunk.
-Megérkeztünk!-szólt Harry, majd az kiszállt az autóból és azt megkerülve segített kiszállni nekem is, mivel még mindig nem vehettem le a kendőt a szememről.
Harry átkarolta a derekamat és úgy vezetett.Mehettünk vagy 50 métert, majd megálltunk.
-Három lépcsőfok!-suttogta Harry, majd újra megindított.
Óvatosan szedtem a lépcsőfokokat, majd pontosan három lépcsőfok múlva újra megálltunk. Harry leszedte a kendőt, én pedig az eddig csukva tartott szememet kinyitottam és leesett az állam.Egy csodálatos kis tóparti ház bejáratánál álltunk, ahonnan egy apró móló vezetett le a tóhoz.Jobban mondva a tóba.
-Ez...-kezdtem majd Harry felé fordultam és hosszan megcsókoltam.
-Tudom...-nézett a szemembe Harry. Zöld szemei úgy csillogtak a holdfényben, mint ha két smaragdot néznék.
A házba belépve aztán ismét tátva maradt a szám.A kandallóban meg volt gyújtva a tűz (mint mondtam, hűvös volt az este, mondjuk ennyire nem, de mindegy).
-Ezt...-sandítottam rá.
-Mára béreltem...-válaszolt vigyorogva.
A kandallóban szemben volt egy dívány én pedig a tüzet nézve még mindig nem tudtam mit mondani.
-Nina!-szólított meg óvatosan.
-Igen?-kérdeztem.
-Tudod...szeptembertől főiskola, viszont azt szeretném, hogyha...-kezdte.
-Hogyha?-kérdeztem vissza.
-Hogyha beköltöznél hozzánk.-mondta én pedig megkönnyebbülten megöleltem.
-Szeretlek!-súgtam.Nem válaszolt csak felállt és elém lépett, majd felhúzott és benyomott egy gombot valami távirányítón (?), mire valahonnan halk zene kezdett szólni.Akkor táncoljunk.Átkaroltam a nyakát, ő pedig a derekamat.Lehunytam a szemem és megcsókoltam.Pár perc múlva ötletem támadt.A karjánál fogva elkezdtem a lépcső felé húzni.Felszaladtunk a lépcsőn, majd megálltunk egy szoba ajtaja előtt.Nekidőltem az ajtónak és megcsókoltam.Benyitott, de továbbra sem engedett el.Elkezdtünk hátrálni, de ő fél kezével az ajtófélfába kapaszkodott, elkapta a derekam és egy kört leírva a falhoz nyomott.Elkezdtem előre felé menni, majd ellöktem magamtól, de magával rántott, így vele együtt zuhantam az ágyra.A hátamat simogatta és elkezdte lehúzni a cipzárt.Kibújtatott a ruhámból és a nyakamat csókolgatta.
Igen.Megtörtént.Lefeküdtem Harry Styles-szal.

9.Fejezet: Falunap

Másnap reggel egyszerre három dolog keltett fel.Az első, hogy rohadtul izgulok, a másik, hogy rohadt éhes vagyok, a harmadik pedig az, hogy valaki halkan bejön a szobámba.
Aztán az a valaki leül mellém és a hajamat kezdi simogatni.Mosolyogva megfordultam és szemben találtam magam Harry-vel. Kellemes ébresztő volt.
-Jó reggelt!-ültem fel mosolyogva és engedtem, hogy az ölébe húzzon.
-Jó reggelt!-karolta át hátulról a derekam.Ám ebben a pillanatban Niall rohant be a szobába.
-Tűz!Tűz van!!-ordította.
A kiabálásától annyira megijedtem, hogy kibillentem az egyensúlyomból és magammal rántva Harry-t visszadőltem az ágyra. Harry meg rám.
--Jól vagy?-kérdezte.

-Aha, de leszállhatnál rólam.-mondtam fojtott hangon.
Mindeközben Niall még mindig azt hajtotta, hogy tűz van.
-Niall, csak a konyharuha gyulladt meg, de már az sem ég.-jött be a szobába Louis-Jó reggelt!-köszöntött mosolyogva és egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki szomorú.Ennek örültem, viszont furcsálltam is a dolgot. A kezében volt egy tálca, rajta két tányér, amin pirítósok sorakoztak és két pohár, amiben narancslé.
-Harry-nyújtotta felé a tálcát.-itt van amit kértél.
-Kösz.Mindent.-nézett rá hálásan.Értetlenül kapkodtam a fejem a két fiú között, de tulajdonképpen nem foglalkoztam vele.Teljesen elvonta a figyelmem, hogy éppen iszonyatosan paráztam.
Lou is Niall kimentem, mi pedig kettesben maradtunk.
-Ágyba reggeli!-hajtotta ki a tálca "lábait" és letette kettőnk közé.
-Köszönöm!-hajoltam át a tálca felett (kis híján leborítottam) és megöleltem. Harry egy ideje a háta mögött tartotta a kezét.Aztán az is kiderült, hogy miért.
-Virágot a virágnak.-szólt, majd előhúzta a háta mögül a kezét, amiben volt egy szál rózsa.Elvettem tőle, megköszöntem és az asztalomra tettem.

Egy ideig halkan ettünk, aztán Harry-nek feltűnt, hogy a kezeim nagyon remegnek.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Igen, csak tudod délután fellépés és kicsit izgulok meg este is lesz egy, ami miatt még jobban, mert ott lesz mindenki és ráadásul még ti is, meg te is és...-dadogtam össze-vissza.
-Minden rendben lesz!-tette félre a tálcát és magához húzva megölelt.A vállába fúrtam a fejem és beszívtam az illatát.Elöntött a nyugalom és a megkönnyebbülés.Biztonságban éreztem magam, mert tudtam, hogy ő itt van velem.Viszont másrészt féltem is, mert azt akartam, hogy büszke legyen rám. Ahj, Istenem!Valaki segítsen!Teljesen belezúgtam!-könyörögtem magamban.A szekrényem elé léptem, hátat fordítottam Harry-nek, majd egyszerűen ledobtam a pólómat.A szekrényajtón lévő tükrön láttam, hogy Harry elég furcsán néz rám.
-Most mi van?-kérdeztem-Járunk, vagy nem?-kérdeztem és felvettem a melltartómat.
-De!-villantott rám egy perverz vigyort Harry.
-Nem, arról még csak ne is álmodj!-ráztam a fejem, miközben belebújtam a trikómba.Átcseréltem a nadrágomat is, majd Harry mellé léptem.
-Menjünk ki!-mondtam és elindultam az ajtó felé.

Harry rákulcsolta az ujjait az enyémekre és együtt indultunk kifelé.A nappaliba érve köszöntem anyunak, majd egyszerűen közöltem, hogy "meg fogok halni".
-Kislányom minden rendben lesz, én is bent vagyok a csapatban, ugyanúgy fellépek.Nagyon ügyes vagy, sikerülni fog!-biztatott.
Némiképp lenyugodtam, de ez sem tartott sokáig.Kimentem apuhoz az istállóba.Épp Hurrikán patáját tisztította.
-Mit csinálsz?-érdeklődtem.
-Tudod!A mai lovagoltatásra készítem fel a lovat.Neked kell bevinned.Emlékszel?
-Ó, tényleg!-esett le.
Ma ingyen lovagoltatom a gyerekeket a falunapon.Jobban mondva apu meg én.Eredetileg Diamond-ot is vittük volna, de elég kezelhetetlen mostanság.Apu letisztította a nyerget és a futószárat is.
-A fiúk hol vannak?-kérdeztem.
-A hátsó kertben.-mutatott a kert irányába.Utánuk mentem, hogy megnézzem mit csinálnak.Valóban.A kertben ültek és beszélgettek.
-Mi a téma?-ültem le közéjük.
-Mindenféle.-mondta Louis.
-Öhm...oké.-vontam meg a vállam.
-Nagyon izgulsz a délután miatt?-kérdezte Niall egy almába harapva.
-Aha.-haraptam be a számat.-Zayn, készülj fel, hogyha a párom nem jön, te vagy a beugró.-közölte vele.
-Remélem mindenki jön majd.-nézett fel az égre reménykedő tekintettel.
Harry belefeküdt az ölembe én pedig a haját piszkáltam.Egyszer csak hirtelen felindulásból lehajoltam hozzá, kicsit ő is megemelte a fejét és már majdnem megvolt, de valaki köhécselni kezdett a háttérben.
-Khm...-krákogott Zay.Az óráját ütögette.Fél egy.Jézus!Menni kéne felöltözni.
-Bocsi fiúk, de nekem most mennem kell.-búcsúzkodtam.-A kastélynál találkozunk.-tettem hozzá és berohantam.Átöltöztem (a kedvenc egybe ruhámat vettem fel fekete Converse tornacipővel) és ettem pár falatot, aztán felpattantam Hurrikánra és elindultam.Anyuék hozzák a kisbusszal a ruhákat és a többieket, mivel a hajfonás miatt ott kell átöltözni.A parkba hamar beértem és a bejáratnál apu már várt.
-Menj, anyád már átöltözött!-mondta, átvéve tőlem a lovat.
Gyorsan átöltöztem (már amennyire gyorsan magunkra lehet rángatni a néptáncos ruhát), aztán Anita néni,Zoli bácsi felesége befonta a hajamat.
Amikor kész lettem kimentem megkeresni a fiúkat.Nem volt nehéz megtalálni őket, Esther-rel, Anne-nel, Rebekával és Csengével ücsörögtek egy sörpadnál.Hála az égnek a falubeli tinik nem találtak még rá az 5 srácra.
Amikor Harry meglátott felállt és széttárta a karját.Odafutotta hozzá, ő pedig felkapott és megpörgetett.Ezt azt idilli jelenetet Zayn szakította félbe.
-Kérlek mondd, hogy itt van mindenki.-nézett rám könyörgően.
-Azt hiszem, igen.-nevettem fel.Hát, tévedtem.
Pár perc múlva Zoli bácsi jelent meg és szólt, hogy a párom belázasodott, szóval be kell ugrania helyette.Így a társaságban már nem csak én és Esther, hanem Zayn is néptáncos ruhát viselt.Csizma, paraszting, mellény, kalap és nadrág.Jól állt neki.Tényleg.
Niall lőtt pár képet (én, Zayn és Esther, csoportkép, Harry átölel, én ahogy szét izgulom az agyamat, Louis és Esther beszélgetnek, aztán a fiúk, a nagyszüleim és a húgaim helyet foglaltak a második sorban.Jobban mondva, elfoglalták a második sort.A csoporttal a színpad mellett várakoztunk.A polgármester beszéde után a "műsorvezető" felkonferált minket és kezdődhetett a műsor.Azt kell mondjam elég jól sikerült.Legalábbis én úgy láttam, hogy a közönségnek tetszett.A végén a fiúk állva tapsoltak, a nagypapám fütyült, apu Hurrikán mellett állva tapsolt.
Harry a színpad mellett várt rám.A tánctól kipirult arccal odamentem hozzá ő pedig szorosan átölelt.
-Büszke vagyok rád!-suttogta, nekem pedig akkor kő esett le a szívemről, mint fél Toronto.Visszaöltöztem, beraktam a ruhámat a kocsiba és rohantam apuhoz.A lovaglásnál körülbelül 15 méteres sor húzódott, aztán leesett, hogy miért. Hurrikán mellett apu és az öt fiú állt.
-Fiúk, nem jöttök körülnézni?-kérdeztem.-Mi most nem.-vonta meg a vállát Niall és tovább ette a hot-dog-ját.
-Én szívesen megyek.-fogta meg a kezem Harry.
Körbejártuk a programokat.Megnéztük az ugrálóvárat, elhaladtunk a hot-dogos kocsi és a többi sátor mellett.Megnéztük az íjászokat, lőttünk párat és továbbmentünk.A quadosok mellett álltunk meg.
-Gyere, menjünk egy kört!-mondta Harry.
Felültünk egyre, Harry "vezetett" én pedig hátulról átkarolva a derekát kapaszkodtam belé.Kétszer majdnem leborultunk, de összességében jó volt.
A többiekhez visszaérve átvettem a lovat aputól, mondván tartson szünetet.Egy lány feltűnően nyomult Harry-re.Miután felült a lóra és elindítottam feltűnt, hogy továbbra sem veszi le a szemét a fiúkról .Pár lépés után megállítottam a lovat, de ezt ő észre sem vette és továbbra is úgy pattogott a nyeregben mintha a ló haladna.A fiúkra rátört a röhögés, a csaj pedig leszállt a lóról és céklavörös fejjel elslisszolt.
Apu egy óra múlva ért vissza.
-Hol voltál?-kérdeztem.
-Hazavittem a ruhákat és megetettem az állatokat.-mondta.
Átvette tőlem a lovagoltatást, én pedig elmentem a mosdóba, hogy rendbe hozzam magamat.Megmostam az arcomat és megcsináltam a kissé lefolyt sminkemet. Harry-vel megnéztük a helytörténeti kiállítást, Niall-lel ettem hot-dogot, végül Louis-val sétáltam egy kicsit.
-Te, Nina...-mondta.
-Hmm?-kérdeztem és épp egy adag vattacukrot tömtem a számba.
-Szerinted Esther-nek bejövök?-kérdezte és elpirult.
Aha, szóval innen fúj a szél.Ez már érthető magyarázat arra is, hogy miért nem tört le annyira, amikor nem őt "választottam".
-Tuti.-bólogattam vigyorogva.Louis barátunk szerelmes.De aranyos.
-Szóval szerinted, ha elhívom...-kezdte, de közbeszóltam.
-Menj!-biccentettem a fejemmel a fagylaltos előtt várakozó lány felé.
-Kösz Nina!-ölelt meg majd elrohant.
Aztán estefelé támadt egy kis gubanc.
-Nina!-szólította meg valaki a hátam mögül.Megfordultam és a szervezővel találtam magam szemben.
-Igen?-kérdeztem.
-A "sztárvendég"-mutogatott szem forgatva idézőjeleket a levegőbe-sajnos ma nem tudott eljönni.Édesapád már hazaszaladt a gitárodért.Fel tudnál lépni?-kérdezte.
Meg sem tudtam szólalni.Énekelni?Ennyi ember előtt?Én?Na nem.Ez kizárt.
-Akkor ezt igennek veszem!-bólintott a szervező a hallgatásomra utalva és elviharzott.
Kétségbeesett arccal követtem.Egy öltözőszerűségbe vezetett.
-Foglalj helyet és készülj fel.Tíz perc múlva te jössz!-mondta majd el is tűnt.
Pár perc múlva Harry és apu rontott be.Apu odaadta a gitárt.Én szótlanul hangoltam, Harry pedig furcsán méregetett.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Persze.-mondtam elcsukló hangon.A sírás kerülgetett.
-Sok sikert!Ügyes leszel!-mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra és kiment.
Ismét eltelt pár perc, majd bejött a szervező.
-Gyere!Kezdesz!-engedett ki maga előtt.
Szótlanul követtem és megálltam a színpad mögött.A szervező még beszélt pár szót a műsorvezetővel, aki felment a színpadra és felkonferált.
-Sajnálattal közlöm, hogy a ma esti sztárvendég nem tudott eljönni, ezért egy helyi tehetség Nina Jackson lép ma fel!Fogadják sok szeretettel!-mondta, majd lement.A tömegből gyér taps hangzott fel én pedig felbotorkáltam a színpadra.Esetlenül leültem a bárszékre, amit a színpad elejére állítottak.
-Khm..-köszörültem meg a torkomat.-Jó estét kívánok mindenkinek!Tudom, hogy teljesen mást vártak, de remélem ezt is megfelel majd!-mondtam.A hangom a szokottnál sokkal vékonyabb és erőtlenebb volt, de próbáltam magabiztosnak tűnni.-Jöjjön, az első dal, melynek a címe Little Things.-tettem hozzá.
Pengetni kezdtem a gitárom és direkt azt néztem.Eszem ágában nem volt felnézni.Énekeli kezdtem, aztán pár sor után kérdőn felnéztem.Mosolyogva bámultak rám a sorokból.Folytattam, ezúttal csak kilenc embert néztem.A szüleim, a húgaim, a barátaim és a barátom.Aki egyenes háttal ülve biccentett egyet és a tekintete büszkeségről árulkodott.Dobogni kezdtem a lábammal (ami még a bárszékről is elérte a talajt) majd sokkal jobban kieresztve a hangomat énekelni kezdtem.A dal felénél többen is csatlakoztak, aztán mikor vége lett a dalnak hatalmas ováció csapott fel a tömegben.
-A következő dal egy nagy kedvencem.Viszont ehhez nem lesz szükségem a gitárra.-álltam fel és a mellettem elhelyezett állványra tettem a gitárt.-A címe Just can't let her go-mondtam majd elindult a zene.Sokkal pörgősebb volt, mint az előző, a tömeg tombolt, aki tehette tapsolt vagy ugrált.Apait anyait beleadva egész jó bulit hoztam össze.
-Köszönöm szépen!Az utolsó...-kezdtem de a tömeg "óó"-zni kezdett- előtti -javítottam, mire tapsoltak- szám a She's not afraid lesz!-mosolyogtam, majd belekezdtem.Tetszett nekik.Minek ide sztárvendég?-gondoltam magamban éneklés közben.A szám végeztével újra beleszóltam a mikrofonba.
-Az utolsó számhoz és a pár perc múlva kezdődő tűzijátékhoz jó szórakozást kívánok!Örülök, hogy itt voltak!Nyugodalmas, s jó éjszakát!-köszöntem el, majd kezdetét vette az utolsó dal, a Best song Ever. Azt hiszem "finálénak" ez így teljesen megfelelt.
Amint végeztem felkaptam a gitárom és zihálva, megkönnyebbülve mentem le a színpadról. Harry és a többi fiú az "öltözőben" várt.
-Eszméletlen voltál!-ütögetett vállon Zayn.
-Ügyes!-vigyorgott Niall.
-Tehetséges!-tette hozzá Liam és Louis (aki időközben Esther kezét fogta).
-És szép!-mondta Harry.
Megkönnyebbülten a nyakába borultam.
-Menjünk, mindjárt kezdődik a tűzijáték!-mondta Niall, majd megindultunk kifelé. Harry és én hátul haladtunk, kézen fogva.Alighogy odaértünk a pályához fellőtték az elsőt.Mindenki a korláthoz tódult, mi Harry-vel a pálya sarkánál álltunk meg 5-6 méterre a korláttól.Nem igazán figyeltem a tűzijátékra, szembe fordultam vele és az arcát fürkésztem.Átkarolta a derekam és magához húzott.A nyaka köré fontam a karomat és közelebb hajoltam.És igen.Nem zavart senki és semmi.Megcsókolt.Többször egymást után.A vállába fúrtam a fejem és beszívtam az illatát.Elengedtem és háttal álltam neki.Átfogtam a derekamat és a vállamra támasztotta az állát és úgy néztük végig a tűzijátékot.A végén hullafáradtan hazamentünk és bedőltünk az ágyba.A többesszám érvényes, ugyanis Harry oda is elkísért.

8. Fejezet: Igazság

...Louis volt.Akkor világosodtam meg.
Hát persze.Már az elején nyilvánvaló volt.Már tudom kit fogok választani.
Elmélkedésemet az szakította meg, hogy a telefonom még mindig csörgött.
-Igen?-kérdeztem.
-Hol vagy?-kérdezte aggódó hangon.
-Az istállóban, hátul.Miért?-kérdeztem.
-Ja, csak megijedtünk, hogy eltűntél szó nélkül.Amúgy kész az ebéd.-tette le a telefont.
Gyorsan bementem és leültem Harry mellé.Máshol nem maradt hely.
-Hol voltál?-kérdezte mosolyogva.
-A lovaknál!Aztán Lou felhívott, hogy kész az ebéd.-néztem az asztal másik végében lévő fiúra.-Amúgy, ebéd után szeretnék veletek beszélni!-közöltem.A társaságban beállt a döbbent csend.
-Most mi van?-szólaltam meg.
Mindenfelől záporoztak a "semmi" szavak, egyedül Zayn adott hangot a véleményének.
-Remélem nem szúrod el!-nézett mélyen a szemembe.Tudtam mire gondol.Elkaptam a tekintetem és elhúztam a számat.Lehet, hogy mégsem döntöttem túl jól.
-Tudjátok mit?-fordultam a két fiúhoz-Felejtsétek el!-legyintettem és tovább ettem a rakott krumplit.
-Oooké...-mondták, és a tekintetük arról árulkodott, hogy nem értik a dolgot.
-Helyes!-bólintott Zayn.
Mi van, ez belelát a fejembe?-gondoltam magamban.Kaja után belevetettem magam a gondolkodásba.Arra lettem figyelmes, hogy valaki kopog.
-Gyere!-mondtam a szokásos szöveget.Azt hittem, hogy valamelyik hősszerelmes lesz az, de tévedtem.Zayn volt.
-Biztos hogy őt akarod?-rontott be.
-Kit?-pislogtam nagyokat.
-Louis-t...-ismételte és egyre mérgesebb lett.
-Nem tudom!-tört ki belőlem a sírás.
-Egy őszinte kérdés...-kezdte és leült velem szemben-van köztetek Louis-val több mint barátság?-kérdezte és mélyen a szemembe nézett.Ő is pontosan tudta a választ.Nincs.Csak megráztam a fejem.
-De nem akarom megbántani...-kezdtem a magyarázkodást.
-Ezért inkább megbántanád Harry-t?-kérdezte.
Igaza van.Louis egy barátom.De semmi több.Ha erre rájöttem volna, már régen túl lennénk ezen az egészen.Nem kéne a kedvenc párnámat ölelgetve sírnom és hallgatnom a kegyetlenül fájdalmas szavakat...az igazságot.Megöleltem Zayn-t aki tulajdonképpen helyettem tette rendbe a fejemet.
Kimentem az udvarra megkeresni a két jómadarat.A hintában ültek.Épp megindultam feléjük, amikor anyu utánam szólt.

-Kicsim!Ma este próba!Holnap falunap!Ugye nem felejtetted el?-kiáltotta.
-Nem!-szóltam vissza.Vagyis...de.Annyira belefeledkeztem ebbe az egészbe, hogy észre sem vettem, hogy már augusztus 17.-e van.És holnap falunap.Jézus!!Mindegy.Újra megindultam a fiúk felé.
-Srácok, beszélnünk kell!-csaptam bele azonnal a közepébe.
-Igen?-pislogott nagyokat Harry.
-Louis-fordultam az előbb említett felé.-Az igazság az, hogy nem szeretnélek megbántani, de...-kezdtem bele-csak barátok vagyunk.Nagyon sajnálom!-öleltem meg.
-Nem gond.-mondta faarccal.
-MI??-döbbentem le.
-Ha te boldog vagy, akkor én is!!-mosolygott rám kedvesen.Ez volt a legszebb mondat, amit valaha bárki mondott nekem.És az, hogy ez neki nem okozott akkor fájdalmat, olyan szintű megkönnyebbülést váltott ki belőlem, hogy majdnem összeestem.
-Köszönöm Louis!-borultam a nyakába.Nyomtam egy puszit az arcára, amibe kicsit bele is pirult.
Harry meg csak ült ott, mint aki karót nyelt és nézett ki a fejéből, mint borjú az új kapura.
-Harry...-legyeztem a kezemmel az arca előtt.Összerezzent és felnézett rám.-Minden rendben?-kérdeztem.
-Azt hiszem.-rázta meg a fejét.-Várj.Te most tényleg közölted Louis-vel, hogy csak barátok vagytok, vagy csak képzelődtem?-húzta fel a fél szemöldökét.
-Nem képzelted.-nevettem fel.
Harry döbbenten felpattan és hitetlen, de mégis boldog mosollyal az arcán megrázta a fejét.Igen, én sem hittem.Boldogan a nyakába ugrottam és szorosan magamhoz öleltem.Lassú tapsot kezdtem hallani a háttérből.Aztán fütyülést.Meg kiabálásokat.Kicsit jobbra fordítottam a fejem és akkor megláttam, hogy párbeszédeinket nem csak mi hárman hallottuk.Anyu,apu, Niall, Liam, Rebeka, Csenge és Zayn álltak az ajtóban.Apu átkarolta anyu vállát, Rebeka,Csenge,Niall és Liam körbe-körbe ugráltak fel-le a lépcsőn.Zayn csak karba tett kézzel állt és mosolygott.Intettem neki egy aprót és a számmal tátogtam neki egy "köszönöm"-öt.Csak biccentett.Harry nem akart elengedni.
-Harry megértem hogy örülsz de...-kezdtem fojtott hangon-meg fogok fulladni!-mondtam.
-Jajj, bocsi!-mondta, majd letett.Egy puszit nyomott a homlokomra.Aztán végighúzta a kezét a karomon, megállapodott a kézfejemnél és rákulcsolta az ujjait az enyéimre.
-Jól van!Vége a műsornak!-szóltam oda a lépcsőn toporgó társasághoz.
Mindenki visszavonult a lakásba.Én bementem a szobámba, persze kiegészítőnek Harry is jött velem.Meg Zayn.
-Örülök, hogy végül jól döntöttél!-válaszolta fülig érő mosollyal az arcán.
-Nem örülhetsz jobban,mint én.-mondta Harry és átkarolt.Amikor beszippantottam az illatát, megint elkapott az a különös érzés.Gondolkodásomnak az vetett véget, hogy a szomszéd szobából üvölteni kezdett a zene őrületes hangerővel.
-REBEKA, KAPCSOLD KI!-fogtam egy párnát és hozzávágtam a csukott ajtómhoz.
Harry és Zayn röhögve kezdték énekelni a dalt.A Just Can't let her go-t.A többiek is csatlakoztak, Rebeka és Csenge is énekelt, én viszont hallgattam.
-Miért nem énekelsz?-suttogta a fülembe Harry.
-Nincs kedvem.-vontam meg a vállam.
-Rossz válasz!-puszilta meg a nyakam.Ami természetesen csikizett én pedig természetesen természetellenes vihogásba kezdtem.
-Fejezd be!-kérleltem és eldőltem az ágyon.Magammal rántva Harry-t is.A többiek óriási röhögésben törtek ki.Rebeka lehunyt szemmel ordította tovább a She's not afraid-et.Ezen még jobban nevetni kezdtünk.
Az egész nap így telt.Valahogy sosem voltunk kettesben Harry-vel, mindig volt velünk valaki.Estefelé felvetettem az ötletet, hogy menjünk és sétáljunk egyet.
-Oké.-egyezett bele.
Elindultunk.Átvágtunk a hátsó udvaron, kimentünk a kertkapun és folyamatosan beszélgettünk.Harry-t nagyon félreismertem.Nem nagyképű,pökhendi és nem hülye.Kedves és megértő.Aranyos és vicces.A legutóbbi barátomat juttatja eszembe.Persze, annak nem lett épp a legszebb 'boldogan élnek amíg meg nem..' vége.
-Az igazság az Harry, hogy rohadtul félreismertelek!!Nem vagy pökhendi és bunkó.-hajtottam le a fejem.Harry feljebb emelte és magához húzott.Azt hittem, hogy itt a pillanat.Aha, hittem.
-Gyerekek!Vacsora!-kiáltotta anyu az ösvény végéről.
-Hát ez nem igaz!-rántottam el az arcomat.-Rendben!-kiabáltam vissza.
Harry vállába fúrtam a fejem és ott álltunk még pár percig, aztán immár kézen fogva indultunk vissza a házba.
Vacsora után aztán eljött az utolsó tánc próba ideje.A fiúk természetesen jöttek.Eléggé elszórakoztatta őket, hogy mit művelünk.Harryvel egymásba gabalyodva álltunk a kultúrház ajtaja mellett, amikor Esther megszólított.
-Nina..-jött oda és kereste a szavakat-ti most együtt vagytok?-kérdezte és lesütötte a szemét.
Harry-vel először egymásra néztünk, majd Esther-re.
-Igen.-bólintott Harry.
Esther elment mi pedig folytattuk a beszélgetést, amikor megérkezett Zoli bácsi.
-Margit és Sanyi elengedik egymást!-biccentett felénk.
Az egész csoport felröhögött, köztük én és Harry is, miután lefordítottam neki, mit mondott a tanár.
És nekikezdtünk a próbának.Hiányzó természetesen volt és természetesen az én párom hiányzott, ezért Harry állt be a helyére.Harry és a néptánc?Elég természetellenes.

7. Fejezet: Hallgass a szívedre

Reggel, mikor felébredtem döbbenten néztem az órára.Fél hét.Amikor kimentem, azt hittem, hogy apun kívül nem lesz ébren senki.Hát, tévedtem.Apu már elment, de a félhomályban láttam valakit a konyhában. Harry magába roskadva ült asztalnál, kezében a telefonját forgatta.Csak egy pillanatra néztem a kijelzőre amin...Jajj ne!Amin az ölelkezős képünk volt beállítva háttérnek.Ez meglepett, meghatott és kicsit talán meg is sajnáltam.
-Minden rendben?-kérdeztem.
Harry összerezzent és felém fordult.A szeme olyan karikás volt, mint aki nem aludt egész éjjel.Haja kócos, ami mellé egy keserű-édes kisfiús mosoly társult.
-Nem.Nem aludtam egy percet sem.-suttogta.
Óvatosan elmosolyodtam, majd nyújtottam a kezemet. Harry elfogadta és fáradt mosolyra húzta a száját.A karjánál fogva a szobámba vezettem.Vissza feküdtem, Harry meg csak téblábolt ide-oda a szobában.
-Mit állsz ott?Gyere már!-mondtam és beljebb csúsztam.
Harry kis gondolkodás után lefeküdt mellém.Közelebb húzódtam és odabújtam hozzá.Először kicsit tétovázott, de végül átölelt.
-Sajnálom.-suttogta a fülembe.
-Mit?-kérdeztem vissza.
-Mindent.-suttogta lehunyt szemmel.
Átöleltem és magamhoz szorítottam, mint egy plüsst.Nem akarom elengedni.Soha.
-Megbocsájtok!-pusziltam meg a mellkasát.Már megint az az illat...
Harry a derekamon pihentette a kezét.
-Ez azt jelenti, hogy engem választasz?-szuszogta.
-Azt nem mondtam!-válaszoltam huncut mosoly kíséretében.
-Jajj, te lány!-húzott még jobban magához.
Valami köt hozzá.Ha megölelem nem akarom elengedni.Az illatától kisebb lesz a gyomrom, mint egy PEZ cukor.Jézusom, miket hordok itt össze??Ébredj fel, Nina!!Hisz te UTÁLOD ezeket az embereket...Vagy mégse?
Körülbelül másfél óra múlva újra megébredtem. Harry is kinyitotta a szemét  és mosolyogva "üdvözölt".Vagyis üdvözölt volna, ha Niall nem ront be.
-Nina, nem láttad...-kezdte, aztán amikor meglátta, hogy a keresett személy ott van mellettem hátrálni kezdett.-Jaj, bocsi!-ment ki és behajtotta az ajtót.A két kezem közé fogtam Harry arcát és nyomtam egy puszit a homlokára.Nem csókoltam meg, mert nem éreztem megfelelőnek az időpontot.És akkor azt hiszik, hogy őt választottam.Holott, ez még nem olyan biztos.
-Imádom az illatodat!-fúrtam a fejem a vállába. Harry a hajamat simogatta, én meg a hátán összekulcsoltam a kezeimet.Mosolyogtam.Azt hiszem, ezúttal szívből.
Harry a másik kezével szétszedte a kezeimet és összekulcsolta az ő ujjaival.Összegabalyodott kezeinket kettőnk közé tette le.
-Nina..-kezdte.Érdeklődve figyeltem a fiút.-Én...-kezdte, de Zayn berontott a szobába.
-Jó reggelt gerlék!-húzta el a függönyt.Ezt most komoly?Már megint?
-Azt akarod, hogy megüsselek?-néztem rá összehúzott szemekkel.
-Nem, ha kérhetem!-vigyorgott.
-Ez nem akarás kérdése!-nevettem és felugrottam a hátára. Harry szórakozottan figyelte a jelenetet.-Tegyél már le!-kérleltem Zayn-t.
-Oké.-dobott le az ágyra.Egyenesen Harry ölébe.Hátulról átölelt és a vállamra támasztotta az állát.Louis rontott be a szobába, Zayn időközben kiment.
-Jó reg...-kezdte, de nem tudta befejezni.Csalódottan sarkon fordult és ő is elindult kifelé.
-Louis, várj!-kezdte el lemászni az ágyról, de nem figyeltem oda és nem vettem észre, hogy az ágy egy idő után elfogyott.Szóval zakóztam egy hatalmasat, méghozzá fejre.Ilyen az én formám.Az esést követően minden elsötétült.Agyban ugyan ébren voltam, de a testem nem mozdult.Nem tudtam kinyitni a szemem, viszont hallottam a körülöttem lévő hangokat.
-Nina!Úr Isten!-szólt egy kétségbe esett kiáltás.A mély és rekedtes, de mégis mézédes hangból következtetve szerintem Harry volt.Aztán ajtó nyikorgást hallottam és még egy üvöltést.
-VAS HAPPENIN?-ez nyilvánvalóan Zayn volt.
Még pár ilyen, és ehhez hasonló kiáltás és beszélgetésfoszlány, aztán semmi.Elájultam.
Fogalmam sincs, meddig voltam eszméletlen, viszont arra ébredni, hogy a doki egy zseblámpával világít a szemembe és körülötte négy-öt arc figyel, nem a legkellemesebb dolog.
-Nina!-pofozgatott.-Nina, hallasz engem?-kérdezgette.
-Ha nem hallanám, akkor lenne baj.-válaszoltam sajátos humorral.
-Így is van elég, hidd el!-mosolygott.
-Mer'?-kérdeztem felemelve a fejem, de rosszul tettem, mert éreztem ahogy elnehezedik és húz vissza a párnára.
-Agyrázkódásod van!Még ne ülj fel, csak egy óra múlva!Nem szédülsz?-kérdezte.
-Nem.-ráztam meg a fejem.-Vagyis már de!-akadt össze a két szemem és kb. úgy nézhettem ki, mint aki kancsal.
-Nina, egy darabig mellőzd a fejrázást!Rendben?-kért meg a doki.
-Rendben!-válaszoltam és már nem is szédültem.-Szóval ne rázzam a fejem és egy óra múlva felülhetek?-kérdezte vissza.
-Igen!-erősítette meg az orvos.
Felállt és kiment.Egyébként a szobámban voltunk, de ez mellékes infó.Ha jól hallottam egyszerre két ember rontott be az ajtón.
-Nina, jól vagy?-kérdezték egyszerre ketten.Louis és Harry.A két ember, aki között döntenem kell.
Egyébként amíg nem voltam eszméletemnél álmodtam.Egy erdőben voltam és nem tudtam merre kell hazajutni.Aztán jött egy zöld, félig kopasz manó szerű valami.Olyan volt mint Niall, csak kicsi,kopasz és zöld.Megkérdeztem tőle, hogy merre kell menni.Nem tudta, tovább lebegett (?) mellettem.Aztán megjelent egy nagy, szőrős valami, tiszta szörny fejjel.És az arca hasonlított... Harry-éhez.Ő azt mondta, hogy jobbra. Aztán jött egy köpenyes valami.Úgy nézett ki, mit Louis.Szerintem egy  jedi volt.Ő azt mondta, hogy balra. Újra megkérdeztem Yoda mestert, hogy akkor most merre.Ő, viszont csak azt mondta: "Hallgass a szívedre!" .Aztán felébredtem.
Ha jobban belegondolok, már az elejétől kezdve ott volt az orrom előtt a válasz.Csak a szívemre kell, hogy hallgassak.Viszont a szívem nem válaszolt.Nem szólt semmit.Nyilván azért, mert nem tud beszélni.De azért valami jelet adhatott volna.Visszatérve az előző témához.
-Jól vagyok.-mondtam, kissé kábán.
-Na haragudj, Nina! Ez az én hibám volt!-hadarta Louis és ahogy láttam, erősen küszködött a könnyeivel.
-Louis..-engedtem el Harry kezét és fogtam meg az övét.Reménykedő mosollyal az arcán lenézett rám.-Baleset volt!Nem haragszom!-mosolyodtam el halványan.
Niall berontott az ajtón, megszakítva ezzel egy idilli jelenetet.
-Mi van veled?Lóg a beled?-jött oda mellém, engem meg rázott a nevetés.-Amúgy, azért jöttem, mert letelt az egy óra!Felülhetsz.-közölte eredeti mondanivalóját.Óvatosan felemeltem a fejem, ami már valóban nem húzott vissza.Amint stabil testhelyzetbe kerültem, magyarul felültem azonnal megöleltem a két fiút.Istenem, miért pont közöttük, kell hogy döntsek?
A nap további részét azzal töltöttem, hogy gondolkozzak.Volt, hogy ez kicsit hangosra sikeredett.
-Ha Harry-t választom Louis-nak az fájni fog.De ha Louis-t választom, az meg Harry-nek.-mondtam és a kezemből valami mérlegszerű alakot formáltam.
-Nina, jól vagy?-kérdezte Niall, aki időközben mellettem olvasott.
-Aha, persze.-bólintottam.
-Figyelj, nem akarlak befolyásolni, de szerintem...-kezdte, és már előre tudtam, hogy mit fog mondani- csak hallgass a szívedre!-fejezte be a mondatot.
-Jól van Yoda, hallgatok a szívemre, de hogyan, hogyha nem mond semmit?-keltem ki magamról.-Vagyis várj...aha értem.-tettem a kezem a szívem fölé- azt mondja hogy badumm-badumm-badumm!Ezek szerint, akit választanom kell, az egy ősember?-kérdezte értetlenkedve.
-Nina, csak hallgass a szívedre!Egy idő után megtudod a választ.-ismételgette folyamatosan azt az egy mondatot.
Felkeltem és kimentem anyuhoz és apuhoz a konyhába.
-Anyu...apu...nem tudok dönteni.Segítsetek!-ültem le a konyhaasztalhoz.
-Kicsim..-kezdte apu-ez nehéz döntés jól fontold meg!-kezdte.
-Pontosan.-helyeselt anyu és megfogta a kezeimet.-De, hagyd, hogy a szíved döntsön.
-Hallgass a szívedre!-mondta apu és anyu teljesen egyszerre.Azért ez elég kísérteties.
Megkérdeztem Zayn-t is, ő is ugyanezt mondta. Liam szintén.Kimentem Hurrikánhoz gondolkozni.Teljes csend volt körülöttem.
-Itt vagyok szívem...-néztem felfelé-hallgatlak.Mondd, mi legyen?-kérleltem.
És ahogy ez a mondat elhagyta a számat, megszólalt a telefonom.Csodálkozva néztem a kijelzőre....

6. Fejezet: "Soha többet ne kerüljetek a szemem elé!"

Hajnali négykor arra ébredni, hogy valaki bökdös, nem a legkellemesebb dolog.Kivétel, ha az a valaki Harry Styles.
-Mi a baj?- kérdeztem félálomban.
-Nem tudok aludni.- húzta el a száját.Nem sokat gondolkodtam, szó nélkül felhúztam a lábaim és hagytam, hogy bemásszon mögém.Megfordultam, így szembe kerültem vele. Harry óvatosan átölelt, én pedig a mellkasának döntöttem a fejem.Aztán megcsapott az az illat, amitől mindig ezer apró pillangót érzek a gyomromban. Harry illata.Szerettem volna mondani neki valamit, de ő már vissza is aludt és nem akartam felébreszteni, csak egy puszit nyomtam a homlokára.
Aztán reggel, amikor felébredtem, de Harry még aludt, teljesítettem a tegnap előtti ígéretemet.Mocorogtam egy kicsit, mire Harry kinyitotta a szemét.
-Jó reggelt, herceg!-suttogtam.
-Amikor azt mondtad, hogy ezt még visszakapom, tényleg nem vicceltél.-fordult el a fal felé.
-Naaa...-kezdtem noszogatni egy kicsit.-Akkor oda adom az ajándékodat másnak...mondjuk Louis-nak.-szekáltam.
Ez bejött, Harry abban a pillanatban felült.
-Milyen ajándék?-kérdezte.
-Csukd be a szemed és megmutatom.-simítottam meg az arcát, majd a nyakát, végül a kezem megállapodott a tarkóján. Harry lehunyta a szemét, én közelebb hajoltam, de abban a minutumban Zayn rontott be.
-AmaZayn reggelt!-nyújtózkodott.
-Jobbat...-morogtam.
Hozzá kell tennem, hogy Harry és Zayn is félmeztelenül alszanak.Mondjuk engem inkább az előbbi érdekelt. Harry észrevétlenül átkarolta a derekamat, én pedig a vállának döntöttem a fejem, miközben Zayn arról magyarázott, hogy Niall álmában autóversenyző volt, egész éjjel berregett és reggel arra ébredt, hogy zsibbad a szája és folyik a nyála.
-Fúj!-nevettem, fel undorodva.
Zayn kiment, Harry hanyatt dőlt, én pedig a mellkasának dőltem és a hasán pihentettem a kezemet. Meggondolta magát és felült, vele együtt én is.Mosolyogva átölelt és pedig a vállába fúrtam a fejem. Negyed órán belül ez lett volna a második próbálkozásunk, ekkor viszont Niall nyitott be, Louis kíséretében.
-Dzsó jedzzset!.mondta a nyálát törölgetve.Nahát, Zayn tényleg nem túlzott.
Louis meglátta, hogy Harry-vel ismét egy karjaiba gabalyodva ülünk az ágyon de nem szólt semmit, csak odajött hozzám, megfogta a karomat és megpróbált felhúzni.
-Louis, pontosabban mit művelsz?-kérdeztem furcsállva a dolgot.
-Gyere, mutatni akarok valamit!-mondta, végül sikerült neki felhúznia és kivezetett a szobából.
Megálltunk a nappaliban.Körbenéztem de semmi érdekeset sem találtam.
-Nina, nem járhatsz Harry-vel!!- csapott a közepébe Lou.
-Miért?- kérdeztem és tényleg nem értettem, hogy miért nem.
-Mert nem. Nina, ő csak kihasznál!!-magyarázta és a kezemért nyúlt, de nem engedtem, hogy megfogja.
-Louis...-néztem rá zavart mosollyal- nem értelek.Ti elválaszthatatlanok vagytok. Harry nem használ ki.- hagytam ott a nappali közepén.Visszamentem a szobámba.
-Mi akart Louis?- nézett rám gyanakvóan Harry.
-Semmit.-kaptam el a tekintetem és lesütöttem a szemem.Nem tudtam a szemébe nézni.Valamiért nem ment.
-Reggeli!-jött be Liam.
A reggelinél direkt apu és Csenge közé ültem, szembe anyuval, hogy még véletlenül se kelljen valamelyik fiú közelébe kerülnöm.
-Akkor ma délután mozi?-kezdte el oldani a hangulatot Niall.
-Aham.-haraptam bele a bundás kenyerembe.
-Mit nézünk meg?-érdeklődött Liam.
-Családi üzelmek-válaszoltam.
A film mindenkinek megfelelt, persze a két húgomat sem hagyhattuk otthon.
Délelőtt próbáltam kerülni a két fiút, de lehet, hogy túl feltűnő volt, ugyanis az istállónál Zayn-nek sikerült elkapnia.
-Valami baj van?-kérdezte és próbálta elkapni a tekintetem.
-Nem, nincs.-vágtam rá gyorsan.Azt hiszem, túl gyorsan.
-Aha-bólintott, de persze nem hitte el amit mondok.
Szó nélkül felpattantam Hurrikánra és kilovagoltam.Szerettem volna egy kicsit egyedül lenni és átgondolni a dolgokat.Nem értettem Louis viselkedését.Miért ne járhatnék Harry-vel? Nem hiszem, hogy kihasználna.Viszont, ha azt nézzük, hogy Harry-nek csak idén, hány barátnője volt, akkor Lou-nak van igaza. Ahj, miért ilyen nehéz a döntés?
A házba visszaérve átöltöztem, majd a keresztapám kisbuszával elindultunk a moziba.
Niall mindenáron Gur menüt akart (?), aztán megegyeztünk abban, hogy mindenki kap fél liter innivalót és veszünk három 3 literes popcorn-t közösen.A teremben már nem tudtam őket elkerülni, mire beértem csak Harry és Louis között maradt hely.Kelletlenül leültem és villantottam rájuk egy (viszonylag) hihető mosolyt.A film negyede felé aztán Harry megfogta az egyik kezem.Rá két percre pedig Louis a másikat. Na ez érdekes lesz.-gondoltam  magamban.
Negyed óra elteltével a két fiú arca egyszerre kezdett közeledni felém.Ijedten hátravágódtam a széken és vártam, hogy mi lesz.Egy idő után kinyitották a szemüket.Döbbenten meredtek egymásra.
-Most te ezt komolyan gondoltad?-kérdezte Harry.-Én Ninát akartam megcsókolni.-tette hozzá.
-Ahogy én is!-mondta Louis.
-HOGY MI?-tért ki a hitéből Harry.-Hogy jössz te ahhoz, hogy Ninát csókolgasd?!-háborodott fel még jobban.
-Fiúk, vagy befejezitek, vagy odakint  elintézitek.-morogtam, mert a környékünkről egyre több csitítás jött. A két fiú felállt és kiment.Éreztem, hogy valami nincs rendben, úgyhogy kis habozás után én is kimentem.Azt hittem csak vitatkozni fognak.Részben igazam volt, csakhogy kicsit elfajult a dolog.
-Mi az, hogy te Ninát akartad megcsókolni?-kérdezte ismét Harry felháborodva.-Ninát még csak nem is érdekled!-magyarázta indulatosan.
-Meg sem érdemled!-kontrázott Louis.-Csak kihasználod!Egy nőcsábász vagy!-vágta a fejéhez.
-Miért is?-húzta gonosz vigyorra a száját Harry.-Szerintem te vagy az, aki kihasználná!-folytattam magabiztos vigyorral.
Louis arcán megrándult egy ideg, felemelte a kezét és ökölbe szorította.Nem hittem, hogy képes lesz megütni, de rosszat sejtettem.És igazam lett.
-Louis NE!-kiáltottam, de késő volt.
Meglendítette a kezét és...és BUMM. Harry elterült a földön.A döbbenettől megszólalni nem tudtam, szerencsére más megtette helyettem.Zayn kirontott a teremből, Niall társaságában.
-Louis te normális vagy?-pattant oda a fiú elé, hogy még jobban ne tudja megütni barátját.
Louis vörös arccal fújtatott és tetőtől talpig remegett.Sosem láttam még ilyennek.A lábaim gyökeret eresztettem és továbbra sem jött ki hang a torkomon.Hirtelen Liam jelent meg mellettem.
-Nina, jól vagy?-kérdezte.
Megborzongtam és végre meg tudtam szólalni.
-Nem.Liam megtennél nekem valamit?-kérdeztem.
-Persze.-bólintott.
-Vigyáznál a húgaimra?-kérdeztem újra.Nem válaszolt, csak sarkon fordult és visszament a terembe.A fiúkhoz rohantam.A helyzet a következő volt: Zayn Harry-t, Niall pedig Louis-t próbálta visszatartani.
-Nina engem szeret!-ordította Harry.
-Nem!Nina, mondd meg neki!-fordult felém Louis.
A négy fiú kérdőn nézett rám és várt.Dühített a két vadbarom viselkedése.
-Ha mondok valamit, az ez lesz-kezdet halkan- hihetetlen gyerekesek vagytok!Soha többet ne kerüljetek a szemem elé!-mondtam folyamatosan emelkedő hangerővel és a végén már ordítottam.
Megfordultam és kirohantam a moziból.A kisbuszt ott hagytam nekik, majd Zayn haza fuvarozza őket.Nem tudom mennyit mehettem, a telefonomat kikapcsoltam, hogy tényleg le tudjak nyugodni.Miután ez megtörtént benyomtam...(mármint a mobilt).A hívásértesítő horrorisztikus volt.Huszonhárom nem fogadott hívás, 17 aputól, 5 Zayn-től, 9 Louis-tól és 15 Harry-től. Alighogy megnéztem megint csörgött.Anyu volt.Felvettem.
-Fogok egy taxit és megyek haza!-kezdtem köszönés nélkül.
-Merre vagy?-kérdezte.
-Széchenyi tér.-válaszoltam.
-Harry beszélni szeretne veled!-szólalt meg elég félénken.
-Nem érdekel.Sem ő, sem a másik idióta!-vágtam rá.
-Na és Zayn?-kérdezte egy másik hang.
-Ő jöhet.-mosolyodtam el halványan.
-Épp vele beszélsz!-mondta a "hang", mire felnevettem.-Mégis mi a frász van veled?Nem szoktál így kiborulni!-érdeklődött kedvesen.
-Hát látod...azt a két majmot kérdezd!-mondtam.-Na leteszem!Fél óra és otthon vagyok!-nyomta ki a telefont.Úgy tettem, ahogy mondtam.Fogtam egy taxit, elmondtam a sofőrnek a címet és elindultunk.Az elsuhanó tája nézve azon gondolkoztam, hogy mi lesz otthon.Az a két hülye nyilván megpróbál majd kibékíteni és egész biztosan választanom kell.Csak azt nem tudom, hogy kit.
A taxi begurult a kocsibejárónkra, ahol anyu és apu már várt.
-Ahj, annyira aggódtunk!-ölelt meg anyu.
-Én nem.-vonta meg a vállát apu.Döbbent arcunkat látva aztán hozzátette.-Talpraesett lány.
A lakásba beérve Harry és Louis egyszerre pattantak fel a kanapéról.Ez előbbi szája be volt dagadva, az utóbbi a fejét jegelte.Nem sajnáltam őket.Megérdemelték.Mindketten megindultak felém, de én csak összehúzott szemmel megráztam a fejemet.Nem voltam kíváncsi rájuk.Majd később.
A szobámba érve átöltöztem és bekapcsoltam a gépemet.Épp a YouTube-on böngésztem, amikor valaki kopogott.
-Ki vagy?-kérdeztem.
-Zayn!-jött a válasz.
-Gyere!-hívtam be.
Zayn bejött és leült az ágyamra.
-Melyiket választod?-szólalt meg kis hallgatás után.
-Még magam sem tudom!-ráztam meg a fejem.
-Nem akarlak befolyásolni, de szerintem akire hallgatnod kell, az a szíved!-mutatott a mellkasának a jobb oldalára.
-Nem akarlak elkeseríteni Zayn, de...-kezdte.-a szíved a másik oldalon van!-nevettem fel.
-Szóval?-tért vissza az eredeti témához.
-Nem is tudom Zayn..-főltem hanyatt.-Harry nőcsábász még egy párkányt is szexinek találna, ez igaz.Viszont pont ez benne az ellenállhatatlan.Louis egy igazi úriember, ami nem a zsánerem.Inkább az 'alkalmi romantikus' rossz fiúkra bukok.De van valami, ami erősen köt hozzá.-magyaráztam, még mindig hanyatt fekve. Zayn bólintott, én pedig felsóhajtottam.
-Este próba lesz.Eljöttök?-kérdeztem.
-Milyen próba?-válaszolt kérdéssel a kérdésemre.
-Tánc.
-Naná!-mosolyodott el.
Nem sokkal később anyu jött be, hozott pár szendvicset, ami jól jött.Farkaséhes voltam.
-Kicsim...-ült le mellém az ágyamra-igazán adhatnál még egy esélyt. Louis udvarias és kedves fiú.-mondta, én meg a mondat hallatán félrenyeltem.Köhögve próbáltam levegőhöz jutni, aztán amikor sikerült végre meg tudtam szólalni.
-Te most melyik Louis-ról beszélsz?Mert én csak egyet ismerek, ő pedig majdnem eltörte egy barátom orrát.-hadartam idegesen.Hogy mit mondtam??Barátom??Jézus!!
Akkor jöttem rá, hogy a környezetemben élő emberek tábora két részre szakadt.Apu lovaglás közben Harry-t istenítette, Niall is az ő pártját fogta, Rebeka is ezen az oldalon állt. Liam, anyu és Csenge Louis-én.Zayn egyértelműen Harry mellett kampányolt.Így volt a #TeamHarry és a #TeamLouis csapat.
Ja, meg voltam én.Akinek döntenie kell a két tábor között úgy, hogy közben senkit sem bánt meg.A próbára való megérkezés maga a felüdülés...lett volna.Az unokatesóim (Esther és Anne) persze szerettek volna beszélgetni a fiúkkal, de én a bemutatáson kívül nem nagyon vettem ebben részt.Aztán megérkezett Zoli bácsi, a tanár, aki  senkit sem nevez a nevén.Tudni illik, nehezen jegyez meg bármilyen nevet, ezért mutogat és olyan klasszikusokat használ mint például Jolán, Margit vagy Gizi.
-Na hölgyeim és uraim.-csapta össze a tenyerét.-Akkor kezdjük!
A tánc könnyen ment volna, csak emberhiányban voltunk és pont az én párom hiányzott (miért is ne?)
-Fiúk!-fordult az öt srác felé.
-Várjon!-szóltam közbe és odasiettem melléjük.-Nem értenek magyarul!-magyaráztam.
Zoli bácsi szövegelt, én pedig fordítottam.Kért egy önként jelentkezőt, aki beugrik a hiányzó helyett. Harry és Louis egyszerre tették fel a kezüket.
-Na, ti pont nem fogtok!-mondtam bunkón.Igen, még mindig haragszom rájuk.-Zayn!-mutattam a fiúra.
-Igen?-vette ki a fülhallgatóját.
-Gyere!-mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
-De, én nem tudok nép táncolni!-nézett rám világfájdalmas tekintettel.
-Az mellékes!-legyintettem.Zayn kelletlenül felállt és fellépett a színpadra.
Zoli bácsi elégedetten állt meg a színpad előtt.
-Akkor mehet elölről.-nyomta be a magnót....

5. Fejezet: Ennek meg mi baja?

Sziasztok!!!Ez egy rövidke kis rész lesz, amit egy nagyon kedves segítőm, Éberling Luca írt.Köszi Luca <3 Jó olvasást!

Reggel ugyanúgy ébredtem mint tegnap. Vagyis.. Hát, azzal a kivétellel, hogy ma Louissal találtam magam szemben.
-Hát te?- kérdeztem még félig kómában. -Jaaa. Csak jöttelek ébreszteni. Vagyis akartalak, mivel reggelizünk, de te felébredtél....-motyogta össze-vissza. -Ahha..-bólintottam furán, és kimentem a szobából. -Reggeliiiiiii!-üvöltötte Zayn, én meg frászt kaptam. De konkrétan úgy, hogy amikor le akartam ülni a székre, konkrétan mellé ültem. -Aúúúúúú!-ordítottam torkom szakadtából. Hát igen, fájt. -Jézusom, de béna vagy!-röhögött Zayn, Liammal és Niallal együtt. -Nem is..-suttogtam inkább magamnak. Louis és Harry egyszerre nyúltak a kezemért, hogy felrántsanak. Végül Louis markolta meg a karom, és felrántott. -Minden oké?-nézett rám aggódva Harry. -Aha. Csak megijedtem.-feleltem, és halványan rámosolyogtam. -Akkor jó!-bólintott nevetve, majd leült azt asztalhoz, ahogy én is. Reggeli után Harryvel (kézenfogva!!!!!) kimentünk a kertbe, és beszélgetni kezdtünk. Pár perc után Harry elég fancsali képet vágott. -Mi az?-kérdeztem idegesen. -Semmi, csak... Megint szédülök egy kicsit..-sóhajtotta. -Akkor feküdj a fűbe.-adtam neki tanácsot. -Oké.-hajtotta hátra a fejét.-Ááááá! Hangyák! -Jó, akkor feküdj az ölembe.-mosolyogtam rá, mire az ölembe hajtotta a fejét, és mosolyogni kezdett. Valami volt abban a mosolyban... -Hééé! Te nem is szédülsz! Csak az ölembe akartál feküdni, ugye?-kérdeztem röhögve. -Dehooogy!-mondta feltűnően magas hangon. Persze, hogy hazudott. -Aha..-mondtam, aztán elkapott valami...ésóvatosan felé hajoltam, amikor ő is megemelte a fejét. Éreztem, hogy mindjárt összeér a szánk, és... -Jöttök lovagolni???-kiáltotta Louis. -Nem-suttogta Harry, inkább magának. -Öööö..-néztem Louisra, akinek mintha fel sem tűnt volna, hogy zavar minket.-Most nem.-közöltem egyszerűen. -Hát, oké. De egyedül nincs kedvem menni. Ti mit csináltok? - Beszélgetünk.-sütöttem le a szemem. -Okéé. Akkor maradok.-vigyorgott Louis. -Pompás..-motyogta Harry. -Mintha anyu hangját hallottam volna.-mondtam hirtelen és felpattantam.-Mennem kell. -Elkísérlek.-ugrott fel Harry a földről.-Szia Louis! És tempósan kezdtünk sietni a ház felé. -Végre leráztuk.-közölte Harry és mosolyogva megfogta a kezem. -Hihetetlen, hogy mindig megzavarnak a...-kezdtem, de elvörösödtem és lesütüttem a szemem. -A miben?-kérdezte Harry huncut vigyorral az arcán. -Semmi, semmi...-motyogtam céklavörös fejjel. Besiettünk az ajtón, és beléptünk a szobámba. -Szóval miben zavartak meg minket?-kérdezte újra Harry. -Mondom, hogy semmi..-kezdtem újra, de Harry arcára nézve egy új mondatba kezdtem.-Te élvezed ezt ugye? -Kicsit.-bólintott röhögve. -Haha. Nagyon vicces. Nem segítenél egy kicsit?-kérdeztem meg elvörösödve. -Háát. Nem is tudom.-mondta röhögve, aztán mikor meglátta a kérlelő fejemet, újra megszólalt.-Szóval. Szerintem ebben zavartak meg minket.-rántott meg a karomnál fogva, és rögtön az ágyamra, vagyis az ölébe zuhantam. Mosolyogva néztem rá, amikor átkulcsolta a karjával a derekamat és magához húzott. Becsuktam a szemem, és mosolyogva vártam hogy megtörténjen. Már a számon éreztem a lehelletét... -Ebééééééd!-nyitott be a szobába Zayn (ki más?) és én megint frászt kaptam. De most rosszab volt a helyzet. Hátra estem Harry öléből. Na igen. Eddig nem is vészes. De mivel Harry nyaka köré fontam a karom, abban a pár tizedmásodpercben nem tudtam elengedni, így magammal rántottam. Mellém zuhant a földre, Zayn meg ijedten nézett ránk. -Jól vagytok?-kérdezte rémülten. -Nem..-nyögtük ki egyszerre Harryval, aztán röhögni kezdtünk. -Mi az már? Most nem jöttök ebédelni?-jött be Louis is a szobába, és mivel egymás karjában talált minket, ezért elég furán nézett. -Öööö...Ezt most értenem kéne?-kérdezte sértődötten (?) és kisétált a szobából. Kiindultunk a konyhába, amikor nyerítést hallottunk és egy óriási üvöltést. -Mi volt ez?-kérdeztem ilyedten és kirohantam. Liam a földön feküdt Diamond pedig körülötte ágaskodott. -Liam, ne mozdulj!-suttogtam, és a szívem úgy vert, hogy csodáltam hogy nem ugrik ki a helyéről. -Úristen, mi van ha rálép???-kérdezte anyu a könnyeivel küszködve. Liam mgepróbált felállni, mire Diamond egyre dühösebben ugrált körülötte. -Liam, utóljára mondom, hogy ne mozdulj!-kiabáltam most már. Kár volt. Diamond szikrázó szemekkel fordult felém, és egyenesen felém indult. Ijedtemben levágtam magam a földre, és Diamond átlépett. Apu utánarohant én meg felálltam. -Istenem, jól vagytok?-kérdezte Harry, és láttam az arcán, hogy komolyan aggódik. -Persze..-motyogtam kábán, és Liamhoz léptem. -Rendben vagy?-kérdeztem fáradt mosolyra húzva a számat. -Hála neked, igen. Nagyon köszönöm a segítséget..-mosolyodott el, és megölelt. -Nincs mit. A lényeg, hogy senkinek nem esett baja.-mondtam, aztán bevontultunk a házba és ebédelni kezdtünk. -Fárasztó nap volt a mai.-huppant le mellém az ágyamra Zayn. -Hát...Tényleg az volt.-mosolyogtam rá. -Ugye tudod, hogy borzasztóan összeilletek?-kérdezte Zayn, én meg elvörösödtem. -Igen..-motyogtam zavartan, majd felálltam. -Köszönöm. -Mit?-nézett rám furán Zayn én meg mosolyogva felé léptem és megöleltem. -Mindent.-mondtam egyszerűen. -Jó,na. De későre jár, úgyhogy alvás.-vigyorgott. -Rendben.-mosolyogtam rá és a szobámba menet mégegyszer visszanéztem felé.- Jó éjt, Zayn! -Jó éjt, Nina!-suttogta vissza, én meg besétáltam a szobámba, felvettem a piszimet, és bebújtam az ágyamba. Már majdnem elaludtam amikor egy fej jelent meg az ágyam felett. -Szép álmokat.-suttogta Harry, és nyomott egy puszit az arcomra. -Neked is.- mondtam és a karomat a nyaka köré fonva magamhoz rántottam, és adtam neki egy puszit. Végül Harry kisétált a szobámból, én meg széles vigyorral a fejemen aludtam el...

4. Fejezet: Próbálkozások sikertelen halmaza

Reggel kinyitottam a szeme és szemben találtam magam...Harry-vel.
-Jó reggelt, hercegnő!- mosolygott.
Azon nyomban kipattant a szemem és felültem.
-Harold Edward Styles...-ráztam a feje, keresztbe tett karokkal és próbáltam komoly arcot vágni, de olyan aranyosan nézett rám, hogy nem tudtam megállni.-A frászt hoztad rám.-Fejeztem be a mondatot és boldogan a nyakába ugrottam.
Harry először ledöbbent, aztán mosolyogva viszonozta azt ölelést.
-Na látod Harry, mondtam én, hogy jó ötlet!-szólalt meg Zayn az ágy végéből és felém mutatott egy telefont.A kijelzőn egy fénykép volt amin...amin Harry és én ölelkezünk.El sem hiszem, hogy képes volt lefényképezni.
-Zayn Jawadd Malik!!-kaptam fel egy párnát és hozzávágtam a röhögő fiúhoz.
-És még nem is láttad a videót!-kontrázott.
-Milyen videót?- kaptam oda a fejem.Zayn a kezembe nyomta a telefont és elindította a videót.
Harry elindul, majd megáll a szobám ajtaja előtt és a mutatóujját a szája elé teszi.Óvatosan benyit és az ágyam mellé lopózik, majd halkan leül és hasra fekszik. Kb. fél percet fekszik mellettem amikor valószínűleg felébredek, mert Harry azt mondja, hogy "Jó reggelt, hercegnő!"
-Jézus!-kaptam a szám elé a kezem és hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak.
Egyszerre volt ez kedves dolog, mert ez volt a világ legjobb ébresztője és részben haragudtam, hogy ilyet csináltak.Végül Harry felé fordultam.
-Ezt még visszakapod!-mosolyogtam rá.
Nem szólt egy szót sem, csak vörös arccal elvigyorodott.
-Mennyi idő van?-kérdeztem Zayn-től.Az órájára nézett és válaszolt.
-Fél tíz.
-Régen volt már hajnali fél négy.-ásítottam.
-Minek voltatok fent addig?-értetlenkedett Harry.
-Hullócsillagokat néztünk.-legyintettem.
-Ne aggódj haver!Kívántam helyetted is!-tette Harry vállára a kezét Zayn.
Elment átöltözni, Zayn viszont velem maradt.
-Mit mondott az orvos?-kérdeztem.
-Minden rendben, ma még előfordulhat, hogy szédül szóval pihennie kell.-válaszolt.
Annyira megkönnyebbültem, hogy könnyek jelentek meg a szememben.Belehaltam volna, ha komolyabb baja esik.Na, nem mintha most nem lenne lelkiismeret-furdalásom. Harry visszajött, Zayn pedig kiment.
-Sajnálom-suttogtam a könnyeimmel küszködve.Pontosan tudta, hogy miről beszélek.Naná, hisz Zayn mindenről kitálalt neki.Már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de beelőztem.-Hülye voltam, szemét és túlzásba vittem.Miattam kerültél ilyen állapotba.Soha többet nem szívatlak.Sajnálom.-kezdtek el folyni a könnyeim.
Harry nem szólt semmit, csak átölelt és a hajamat simogatva próbált csitítani.Eltolt magától és kisöpörte a hajamat az arcomból.A nyaka köré fontam a karjaimat és közelebb hajoltam.Ennek, az egyébként jó pillanatnak, az vetett véget, hogy Louis jelent meg az ajtóban.
-Reggeli!-szólt.Ijedtünkben összerezzentünk és szétreppentünk.
Kimentünk a konyhába és leültünk egymás mellé.
-Milyen a rántotta?-kérdezte anyu.
-Per-fect.-mutogatott a villájával Liam.

A fiúkra olyan mérhetetlen röhögés tört rá, hogy zengett tőlünk a környék.Én a fejemet fogtam és csak úgy rázott a nevetés.-Lassacskán mindenki enni kezdett.Arra lettem figyelmes, hogy valami böködi a combomat.Ijedten lenéztem, de csak Harry nyújtotta a kezét.Mosolyogva nyújtottam én is.Rákulcsolta az ujjait az enyéimre és út ettünk tovább.A "lebukás" az adrenalin szintem az egekbe szökött és alig kaptam levegőt.Minden egyes köhintésnél, mocorgásnál visszahúztuk a kezünket és ahogy lassan kezdtek elfogyni a tányérokról a kaják, már meg sem próbálkoztunk vele.Aztán eljött a holtpont, amikor nem tudtunk mit kezdeni magunkkal.
-Nekem mindegy, csak fára ne másszunk!-tette fel a kezét Harry. Poénnak szánta, de senki sem nevetett.
-Kérdezz-felelek-ezzünk! Szinte semmit sem tudunk a másikról!-hoztam fel a témát.
-Ez nem rossz ötlet.-ült le a fűbe Louis.
-Ki kezdi?-huppantam le én is.
A többiek is leültek, Harry közvetlen mellém.Talán túl közel volt, így egy kínos mosoly kíséretében arrébb csúsztam.Kis hallgatás után Zayn megszólalt.
-Akkor kezdem én.-tépkedte a fűszálakat.-Harry!Mit szóltál ahhoz, amit ma reggel az ébresztésed után mondtam neked?-tette hozzá.
Harry gondolkodva kémlelte az eget egy darabig, majd válaszolt.
-Ezt nem gondoltam volna róla.Főleg mivel rólam volt szó.-nézett Zayn-re.
Rengeteget kérdezgettük egymást.Aztán Zaynk feltette nekem azt a kérdést, amitől rettegtem.
-Nina!Áruld el nekem egy titkodat!-mondta vigyorogva.
Sóhajtottam egyet, majd odakúsztam hozzá és a fülébe súgtam a TITKOT.Meglepődött füttyentés hagyta el a száját.
-Na ezt nem gondoltam volna!-nézett mélyen a szemembe.Hát igen, ezt én sem gondoltam volna magamról.
Harry hirtelen a fejéhez kapott és felszisszent.
-Minden rendben?-kérdezte aggódóan.
-Igen, csak kicsit szédülök!-fogta a fejét-Le kel feküdnöm!-egészítette ki mondanivalóját.Elnyúlt a földön, de azon nyomban fel is ült.-Tele megy hangyával a haja!-túrt bele a barna,göndör tincseibe, amik olyan, de olyan jól mutatnak zöld szemei mellett.Miket beszélek itt. Harry beletúrt a hajába és kész.Jézusom Nina, mi ütött beléd?
Óvatosan arrébb csúsztam és tényleg nem tudom mi ütött belém, de megemeltem a fejét és az ölembe tettem. Apró mosolyra húztam a számat.A többiek beszélgettek én pedig azzal szórakoztam, hogy Harry haját piszkáltam, ő pedig megpróbálta elkapni a kezem.Aztán egy óvatlan pillanatban sikerült neki.Rángattam, ütöttem, de nem akart elengedni.
-Eleresztenél?-kérleltem.
-Majd ha megkaptam a váltságdíjat!- válaszolta pimasz mosollyal és a mutatóujjával kettőt ütött az arcát, olyan "ide kérem" stílusban.Nekem már minden mindegy alapon nyomtam az arcára egy puszit.Ő örült, én megszabadultam, a többiek meg hatalmas huhogásban törtek ki.
-Ne huhogjatok, nem vagytok ti baglyok.-oltottam le őket.
Pár perc hallgatás után újra megszólaltam:
-Pénteken elmehetnénk moziba.-vetettem fel.
-Oké.-bólintottak rá a többiek is.
Kis idő múlva oszolni kezdtünk. Niall és Louis segítettek anyunak sütit sütni (?), Zayn Rebekával zenélt (jobban mondva ő zenélt, a húgom meg hallgatta), Liam elment apuval lovagolni.Körbenéztem és amikor megbizonyosodtam róla, hogy senki sem lát, megböktem Harry-t.
-Psszt!-suttogtam.-Gyere velem!-álltunk fel.A ház melletti díjugrató-pályához vezettem.
-Maradj itt!-mondtam.Át mentem az istállóba, felvettem a kobakot (mindig van egy tartalék), kivezettem Hurrikánt és visszamentem Harry-hez. Felültem a lóra és végigmentem a pályán.És, dobpergést kérek...hibátlanul végeztem. Harry a pálya szélén megvárta, amíg visszavittem a lovat.Amikor odaértem hozzá megragadta a karom és magához húzott.
-Kijár az első díj.-"dicsért meg".
-Hmmm...és mi az?-haraptam be az alsó ajkamat, ami kicsit elbizonytalanította, de amint meglátta az arcomon az őszinte mosolyt, újra elemébe jött.
-Mondjam vagy mutassam?-kérdezte, de abban a pillanatban apu és Liam visszaért így kaptam egy nagy puszit és egy ölelést, aminek következtében sikerült beszívnom az illatát.Ennél a pontnál lett végem.
Odamentünk apuékhoz.
-Milyen volt a lovastúra?-kérdeztem.
-Egész jó.-biccentett apu.
Leszedtem a lovakról a nyerget és neki álltam lecsutakolni őket. Harry meg csak állt, mint aki karót nyelt, elég szórakoztató látvány volt.Biccentettem neki, hogy jöjjön oda.Maga elé állítottam és hátulról átkarolva az egyik kezébe nyomtam a kefét.A kezemmel irányítottam az ő kezét és tulajdonképpen megmutattam neki, hogy kell lecsutakolni egy lovat.A vállára támasztottam a fejemet (18 évesen olyan magas vagyok mint egy 19 éves srác) és még egyszer magába szívtam az illatát.
Hamar végeztünk és Harry már megint szédült, szóval kimentünk a hátsókertbe és Harry belefeküdt az ölembe.
-Mondd el nekem is azt a titkot, amit Zayn-nek!-szólalt meg hirtelen.
Előbb vagy utóbb úgy is kiderül -gondoltam magamban és felálltam. Harry is ezt tette.Közelebb léptem hozzá és a fülébe súgtam azt a bizonyos titkot. Harry nem szólt semmit, csak elmosolyodott és a lemenő napot nézte.Aztán egy határozott mozdulattal magához húzott és már majdnem megcsókolt, amikor kiáltásokat hallottunk.
-Ez aztán az amaZayn páros!-ordította Zayn nevetve.
Persze, a pillanat varázsa rögtön elszállt.Pedig már azt hittem, végre sikerül.Legszívesebben fognám a kezét és sosem engedném el, és életem végéig ölelném, mint a plüssmackómat kiskoromban.Utálom...utálom, hogy ennyire imádom!
Zayn-hez sétáltunk (persze nem kézen fogva).
-Kösz szépen tesó!- bokszolt bele Harry Zayn vállába.
-Előttem nincs titok!-mosolygott. Harry bólintott és átkarolta a derekamat, majd belepuszilt a nyakamba.-Azért a diszkréciót támogatnám!-tette hozzá Zayn, mire elnevettük magunkat.

3. Fejezet: "Ennek kellett történnie hogy rájöjjek hibáztam?"

Zayn letérdelt mellém,átkarolta a fél vállamat és magához húzott.Én pedig olyan szinten zokogtam, mint még soha.Kiabálásokat hallottam, és felnéztünk.Apu, Niall és Louis rohant felénk.
-Az orvos két perc múlva itt van!-mondta apu-Nem a fejére esett és nem ütötte meg a gerincét, ugye?-kérdezte.
-Nem, hanyatt esett.-szipogtam.
-Jó, ez esetben megmozdíthatjuk!-mondta apu.-Zayn, kérlek segíts!-mondta.Már épp felemelték volna amikor apunak eszébe jutott valami.-Várj!-tette fel a mutatóujját.-Niall!-fordult a fiúhoz.-Van egy hordágy a kis házban!Menj Rebekához, tudni fogja hogy hol van!-mondta. Niall elsprintelt miközben én továbbra sem mozdultam Harry mellől.Az agyam folyamatosan kattogott, a kezét továbbra sem engedtem el.Szó szerint remegtem.A hátam mögül halk sugdolózás hallatszott, majd Zayn a karomnál fogva felhúzott.
-Engedd el!-utasított halkan és én kitudja miért, de engedelmeskedtem neki.
A nyakába borulva zokogtam.
-Vidd be!-mondta apu, majd Zayn átirányított Louis-hoz, aki óvatosan bevezetett a lakásba. A szobámba érve leborultam az ágyra és csak zokogtam.Louis leült mellém.
-Nina...-kezdte-minden rendben lesz!-próbált nyugtatni.
-Ez az egész az én hibám!-hagytam abba hirtelen a sírást-Soha többet nem fogok tudni a szemébe nézni!Mondd Louis!-ültem fel-Te is így gondolod?-kérdeztem.
-Nem.-rázta meg a fejét és óvatosan átölelt-Baleset volt.
-Amit én okoztam!-borultam vissza az ágyra és a plafont néztem.
Az ajtócsapódásokból és a kutyák ugatásából következtetve megjött az orvos.
-Ki akarok menni!-indultam meg az ajtó felé, de Louis elkapta a derekam.
-Most nem mehetsz ki!-mondta.
-De igen!!Kint van a helyem Harry mellett.-tiltakoztam.
Zayn jött be az ajtón.
-Magunkra hagynál most egy kicsit?-kérdezte Louis-tól.
Louis bólintott és kiment.
-Mit mondott az orvos?-kérdeztem.
-Pár napon belül rendbe jön, az előbb felébredt, de nagyon fájlalta a fejét.Fájdalom csillapítót kap és holnap reggelig belövik altatóval.Aztán holnap korán reggel jön a doki és felébreszti.De nem ezért jöttem.-nézett mélyen a szemembe.
-Tudom...-gurult le egy könnycsepp az arcomon.-Tapló voltam,bunkó,egoista.Sajnálom!
-Igen, az voltál.-bólintott Zayn, mire szomorúan felnevettem.-De nem is ezért jöttem!-mondta.
-Akkor miért?-kérdeztem, mert felkeltette az érdeklődésemet.
-Harry csak poénból cukkolt.És nagyon fájt neki, amikor reggel azt hitte megcsókolod.Erre telibe nyomtad az arcát tejszínhabbal.-mondta bennem pedig megállt az ütő.Hogy mi???
-Ezt nem értem.-ráztam meg a fejem.
-Harry szeret téged!!-mondta az arcomba.Hát nem köntörfalazott, az biztos.Fogalmam sem volt mit mondhatnék, így úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna.
-Ennek kellett történnie, hogy rájöjjek hibáztam?-kérdeztem nem is figyelve az előző mondatára.
-Nina, felfogtad amit az előbb mondtam?-kérdezett vissza.
-Nem tudom.-ráztam meg a fejem.
-Még mindig utálod?-húzta óvatos mosolyra a száját és kicsit jobbra fordította a fejét.
-Nem tudom.Sajnálom ezt az egészet.A viselkedésemet, a balesetet...azt, hogy a viselkedésem okozta a balesetet.Hogy Harry miattam került ilyen állapotba...-és itt már nem tudtam folytatni, mert újra rám tört a sírás.És hirtelen megvilágosodtam.-Nem-ráztam a fejem.
-Mit nem?-kérdezte Zayn.
-Nem utálom.És téged se.Sajnálom.-öleltem át.
-Minden rendben lesz!-mondta ő (is).
Louis résnyire kinyitott az ajtót és bedugta a fejét.
-Elment az orvos, ha gondolod kijöhetsz.-lövellt felém egy biztató mosolyt.
Zayn-re néztem, aki csak biccentett egy aprót. Harry a vendégszoba ablaka alatti ágyon feküdt.Amikor megláttam újra könnyek szöktek a szemembe.
-Úr Isten!..-suttogtam-Mit tettem?-kérdeztem magamtól.
-Öömm..-kezdte Zayn- Mi most magadra hagyunk egy kicsit!-mentek ki a többiek. Harry mellé ültem, megfogtam a kezét és (bár nem tudom miért) beszélni kezdtem hozzá.
-Sajnálom...sajnálok mindent.Szemét voltam.Bunkó és érzéketlen.De ígérem, megváltozom.Csak Őt hozd rendbe!-néztem felfelé és ezeket a szavakat mégsem Harry-nek címeztem.
Innentől kezdve az egész napomra rányomta a bélyegét a baleset. Apu felállította a távcsöveket a kertben (ő holnap dolgozik, szóval nem tud fent maradni), anyu forró csokit főzött (ő sem, szóval magunk leszünk), a fiúk lázasan készülődtek az éjszakára.A húgaim bezsongtak.Felvettem a gitáromat, kiültem a lépcsőre és újonnan szerzett irományomat kezdtem játszani, amire a fiúk is felfigyeltek.Türelmesen végighallgatták a falt, aminek a "Because love and hate born one day" nevet adtam.Élvezettel hallgatták, de aki igazán megértette az Zayn volt. Mosolyogva nyugtázta a dal lényegét és alig láthatóan biccentett.
-Na akkor most jöjjön valami pörgős!-nyúlt a gitárért Niall, majd játszani kezdett.What Makes You Beautiful. Harry  része ezúttal Liam-re szállt át.Rebeka, amikor meghallotta a srácok hangját óriási sikoltozásban tört ki.
-Jézus, Rebeka valami baj van?-fordultam hátra.
-Semmi,semmi.-legyintett majd benyomta a telefonját és a füléhez emelte.-Petra!Videóhívás!Ezt nézd!!-sikította majd újra benyomta a telefont és a úgy fogta a telefont hogy a kamera a fiúkat vegye, aki kérdőn figyelte a húgomat.Én csak a fejemet fogtam.
-Ééééédes Istenem!!!Ez ők?-jött egy hang a telefonból.
-Igen!-emelte a telefont a füléhez.-Képzeld...-kezdte majd odébb sétált így a beszélgetés többi részét nem hallottuk.
-Bocs.-néztem égővörös fejjel a fiúkra.-A húgom vérbeli Directioner.
-Nem probléma.-bólintottak a srácok, mire fellélegeztem.
A srácok tovább zenélgettek én pedig érdeklődve figyeltem őket.Hihetetlen, hogy mennyire passzolnak ők, így öten.
Délutáni programként rászántam magam, hogy a maradék 2 srácot megtanítsam lovagolni.Kihoztam 4 lovat, ebből kettőt apu felnyergelt és lecsutakolt, hogy egyből el is kezdhessük.A maradék kettőt Liam és Louis intézte.
-Szálljatok fel!-biccentettem a lovak felé.
Hamar tanultak, de az elején csak görcsösen és félénken kezelték a lovakat.Nem hibáztatom őket, erre rá kell érezni.Nem kevés két órába telt, de ráéreztek.
-Apu, kimehetek a díjugrató pályára?-léptem édesapám mellé.
-Azt hittem feladtad a díjugratást!-csodálkozott.
-Hát...sosem késő újrakezdeni!-vontam meg a vállam majd elvettem a kezéből Hurrikán kantárszárát és kivezettem.Lecsutakolva és felnyergelve.
A másik négy lovat kikötöttük, mivel az díjugrató-gyakorlópálya a ház oldalában van, ami nincs messze.Felültem a lóra, majd belekezdtem.Régebben díj-ugrattam aztán abbahagytam.Nem volt rá időm és kedvem se.Versenyszerűen most se folytatnám, csak megmutatnám a srácoknak, hogy mit tudok.Tetszett nekik, ezt abból gondolom, hogy minden sikeres akadály után (jobban kijöttem a gyakorlatból, mint gondoltam) megtapsoltak.Leszálltam a lóról és amolyan 'ez de ciki' fejjel néztem fel rájuk.
-Ügyes voltál!-mondta Louis mosolyogva.
-Levertem egy csomó akadályt!!-tártam szét a karom.
-Mikor ugrattál utoljára?-kérdezte Zayn.
-Két éve, azt hiszem.-saccoltam meg.
-Hát akkor...-mondta Niall biztató mosollyal.
Este vacsora közben megbeszéltük, hogy hajnali kettőkor találkozunk a nappaliban, aztán kimegyünk a kertbe.
-Én azt hiszem, nem fogok aludni addig, mert akkor nem tudok felkelni!-mondta gondterhelt arccal Niall.
-Aludj csak, valaki biztos felkelt!-mosolyogtam rá.
Apu büszke mosollyal nézett rám.Csak azt nem tudtam miért.De aztán később ez is kiderült.
Késő este pár fiú (pontosabban Louis és Zayn átjöttek a szobámba, hogy keressünk valami filmet.
-Ööö...-néztem a friss filmjeimet-Gru?- kérdeztem.
-Guru?-húztam össze a szemét Zayn.
-Miru?-sandított Louis.
-GRU!-mondtam hangosabban.
-Ja jó akkor legyen az!-legyintettek.
Megnéztük. Zayn végigröhögte az egészet, Lou nem annyira én pedig a Gru 2-re gondoltam a film választásakor mert az egyet már ezerszer láttam, de mivel ők még egyszer sem látták még az egyet sem ezért azt is muszáj volt megnéznünk.Aztán a második film elejénél Zayn úgy röhögött, hogy az időközben behozott dobozos kóla kijött az orrán.A hátát ütögetve megkérdeztem, hogy min röhög annyira.
-Ülep!-mondta és újra elkezdett röhögni.
Ja igen.Nem akarom lelőni a poént, de a fő-fő-fő ügynököt Szilárd Kosülep-nek hívták.És ezen röhögött.A fejemet rázva neveztem ki "nemtetszésemet", Louis pedig megértette a poént és röhögni kezdett.Mondanom sem kell ő is félrenyelte a kólát szóval már két fuldoklót próbáltam megmenteni.
Hajnali kettőkor aztán átmentünk a fiúk (ideiglenes) szobájába felkelteni a többieket.Már akit fel lehetett ugyanis Harry még mindig be volt altatózva.Zayn és Louis a másik két srácot keltegette, én pedig Harry ágya mellé léptem.Leguggoltam és megfogtam a kezét.
-Én leszek az első ember, akit holnap reggel meglátsz!-mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára (!!!!!!!!!!!!!).Jézusom, mi van velem?Valami rosszat ettem?
Gyorsan magamra kaptam a melegítőmet, (egyrészt a földön fogunk fetrengeni, másrészt meg hűvös volt) meg a tornacipőmet, felkaptam két pokrócot a fiúk meg hozták a forrócsokikat és elindultunk.
Nem mentünk messze, csak a kertbe, mert oda lettek felállítva a távcsövek.
Letettem a pokrócokat és hanyatt vágtam magam.Amit nem kellett volna, ugyanis úgy bevertem a hátam, hogy én rögtön hullócsillagokat kezdtem látni.A többiek lefeküdtem mellém és vártak.Meg is jelent az első.Annál Zayn kívánt.Aztán a második, annál Louis.Utána jött egyszerre kettő, azoknál pedig, Liam és Niall. Aztán jött az ötödik.Akkor kívántam én.
Csak Harry-t hozd rendbe!-szorítottam össze a szemem és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Azt hiszem kívánok Harry helyett is!-vigyorgott rám.
Én felnevettem, a többiek pedig értetlenül néztek körbe.Megjelent a következő hullócsillag.Zayn lehunyta a szemét és ahogy elképzeltem magában valami ilyesmit kívánhatott: Én most azt szeretném, ha a legjobb barátom Harry kívánsága teljesülne.Egyetlen egy kívánsága van, mégpedig az, hogy az a lány akiért mindenét eldobná, az övé legyen!
Hajnali négyig voltunk kint, záporoztak a normális kívánságok, bár hülyeségekben sem volt hiány.
-Bárcsak kapnék most egy szendvicset!-szorította össze a szemét Niall, mire felnevettünk.Fél perc múlva anyu jelent meg pár szendviccsel.Néztünk nagyot, Liam szeme majdnem kiugrott.
Hajnali négykor aztán épphogy beestem az ajtón és levettem a melegítőt meg a cipőmet muszáj volt lefeküdnöm, mert nem bírtam volna, szóval bevágódtam az ágyba.

2. Fejezet: "Most nézd meg, mi lett a veszekedéseitek következménye!"

Másnap reggel egy lányos sikolyra ébredtem.Röhögve kimásztam az ágyból és kimentem a nappaliba.Harry körbe-körbe futkosott, az arcán az odaragasztott párnával.Elkapott a röhögőgörcs, de olyan szinten, hogy le kellett ülnöm.
-Ki csinálta ezt?-kérdezte Zayn félig nevetve, félig pedig komolyan. És rám nézett.
-Most miért nézel rám?-értetlenkedtem és nem bírtam megállni a röhögést.-Jó, én voltam!De tudom, hogy kell leszedni!-nyugtattam.
- És leszeded?-kérdezte Harry. Elgondolkoztam, majd megráztam a fejem.A két fiú megindult felém, mire én felpattantam és futni kezdtem.Ki az előszobába, be a konyhába, vissza a nappaliba, majd gyorsan felkaptam a papucsomat és kiszaladtam az udvarra.Pizsamában kergettek végig a birtokon, végül csak úgy tudtam lerázni őket, hogy gyorsan kiengedtem Hurrikánt a helyéről és felpattantam rá.Persze sem a nyereg, sem a kantár nem volt rajta, úgyhogy imádkozhattam, hogy ne essek le.És végül sikerült szőrén megülnöm a lovat.Más kérdés, hogy eközben elhagytam a fél papucsomat.Azért hozzá kell tennem elég vicces látvány volt, ahogy Harry egy párnahuzattal az arcára tapadva (a párnát időközben kivette belőle) és Zayn eszeveszettül rohan utánam.Előkaptam a telefonomat gyorsan megkerestem a neten az új számukat (nem is tudtam, hogy a hátsó udvarban is van WiFi) és beindítottam.Mint később kiderült a Best Song Ever (mint később kiderült ez a címe) illett ehhez az egész lovas-kergetőzős jelenethez.Még ha a szövege nem is pontosan passzolt. Persze, azért fényképzetem is.
Zayn és Harry egy idő után feladta, úgyhogy én is visszamehettem.Amint beléptem jobb oldalról Harry, bal oldalról Zayn fogott közre.Szemből Liam jött elém.Azt hittem hátul nincs senki így megfordultam.Tévedtem, ugyanis Niall elkapott.
-Segíts szépen Harry-nek leszedni a párnahuzatot!-fordított vissza.
-Oké-hajtottam le a fejem.-Anyu van itthon körömlakk lemosó?-kérdeztem.
-Van-jött a válasz.
-És ecet -tettem fel az újabb kérdést.
-Az is.-jött a válasz (újra).
Elővettem az előbb felsoroltakat és összekevertem őket 2:1 arányban.Fogtam egy darab újságpapírt és belenyomtam a keverékbe.
-Ez büdös!-mondta Harry és elhúzta az arcát.
-Vagy ez, vagy az arcodra ragadt párnahuzat!-fogtam meg az arcát és magam felé fordítottam.Ahogy megcsillant az a gyönyörű zöld szempár... miket beszélik itt.Jézusom!
Óvatosan elkentem a keveréket a huzaton és az arca ragasztós részén (az ecet igazából nem kellett volna bele, haha), vártam pár percet majd megszólaltam.
-Na, most szorítsd össze a fogaidat!-mondtam.
-Mi? Minek?-kérdezte, de nem válaszoltam csak megragadtam a huzatot és lerántottam az arcáról.
-Áúúúúúúúúú!!!-ordított fel és a szemei megteltek könnyel.
-Parancsolj!Zsebkendő!-nyújtottam felé.-Én viszont most átöltözöm!-utaltam arra, hogy még mindig pizsamában vagyok.
Bementem a szobába és egy szál fehérneműben álltam a szekrény előtt, kinyitottam és a szekrény egész tartalma rám borult.
-Jézus Mária Szent Antal!-kiabáltam-HARRY EDWARD STYLES!!-idegesedtem fel.
Harry benyitott majd hatalmas röhögésben tört ki.
-Ne röhögj, inkább rakd ezt össze!-kiabáltam a ruhakupac alól.
-Miért én?-kérdezte.-Te csináltad, most hozd is helyre!-magyaráztam-Hé már mióta kerestem ezt a felsőt!-szólaltam meg fojtott hangon.-Na tűnés kifelé!Majd szólok, hogyha jöhetsz rendet rakni.-mondtam.Az ajtó csapódásából azt hittem, hogy kiment.Előmásztam a ruhás kupac alól, előhúzva a farmer rövidnadrágom és a trikót amit időközben találtam.Aztán megfordultam.Olyan cifrát káromkodtam, mit még életemben soha. Harry ott állt velem szemben én meg nem győztem magam takargatni.Megfordítottam és kilöktem az ajtón.Az sem érdekelt, ha pofára esik de engem nem fog egyhamar félmeztelenül látni, maximum akkor, ha ők is jönnek velünk a Balatonra.Felöltöztem és kimentem reggelizni.A többiek már rég az asztalnál ültek. Észrevettem, hogy a pulton ott maradt az utolsó szelet torta. Ahogy Harry is.Egyszerre indultunk meg felé és én voltam a gyorsabb.Megfordultam, erre ő kivette a kezemből.

-Hé Harry!-mondtam, mire megfordult.Az ujjammal mutogattam, hogy jöjjön közelebb.Eleinte nem akart, de aztán beleharaptam a szám sarkába ami megindította felém.Fél kézzel a füle mögé simítottam a haját, majd a kezem tovább vándorolt és a tarkóján állt meg.Közelebb hajolt és már majdnem megcsókoltam, amikor a tejszínhabos flakonnal, kihasználva, hogy csukva volt a szeme, telibe nyomtam az arcát.Végighúztam az ujjam az arcán és lenyaltam a habot.
-Ecet íze van!-fintorogtam.Kivettem a kezéből a sütit-Köszke!-mondtam majd visszamentem az asztalhoz.A többiek röhögve figyelték a jelenetet, Harry lehúzta a kezével a szeméről a tejszínhabot.
-Na jó, én ezt befejeztem!-szólalt fel.
-Ugyan mit?-néztem fel a süti evése közben.
-Feladom.Jobb vagy.Győztél.-hajtotta le a fejét, mire felröhögtem.Szívatásból versenyt csinálni?Hát azt lehet, hogy megnyerném.De nem dőltem be ennek a trükknek.Csak úgy csináltam.Ha játszunk, hát játsszuk rendesen.
-Oké-bólintottam majd tovább ettem.
-Oké?-kérdezte Harry-Semmi megaláztatás?-kérdezte vissza.
-Csak nézz magadra!-biccentettem felé-Alázod te magadat helyettem is!-mondtam mire apu felnevetett.Egy kis fekete humor a reggeli mellé.Miért is ne?
-Liam,Louis, reggeli után az istállónál!-néztem feléjük.Csak bólintottak, gondolom nem akartak teli szájjal beszélni.
A reggelivel hamar végeztem, kimentem a lovakhoz lecsutakoltam Hurrikánt, Diamondot és előhoztam egy harmadik lovat is, Szikrát és őt is lecsutakoltam és felnyergeltem. Liam és Louis időközben megérkezett.
-Na szóval Liam!Pattanj fel!-mutattam a ló hátára.
Liam a lóhoz lépett és felül rá.Szinte úgy mint egy profi.
-Várj...-kezdtem-te tudsz lovagolni?-kérdeztem döbbenten.
-Aha-vigyorgott.
-Remek!Akkor szólok anyuéknak, hogy elmentünk.Louis megfognád Hurrikán és Daimond kantárját?-adtam át Louis-nak.
Besiettem a lakásba és átvedlettem a lovas cuccokba (lovagló nadrág és kobak) majd bementem a konyhában ahol még Harry, Zayn és apu beszélgettek anyu pedig mosolygott.
-Anyu!Louis,Liam és én elmentünk lovagolni egy kicsit!Megmutatom nekik a környéket!-mondtam.
-Jó!De vigyázzatok magatokra!-figyelmeztetett.
-Elrendezted a lovakat?-kérdezte apu.
-Hurrikánt, Diamondot és Szikrát igen!A többit még nem!-fordultam felé.-Na tényleg elmentünk!Sziasztok!-viharzottam ki a házból.Louis és Liam már várt.
-Mehetünk?-kérdeztem, felülve a lovamra.
Bólintottak és elindultak a kertkapu felé.Követtem őket, de nem a megszokott útvonalon mentem.Mármint nem egyenesen, hanem elfordultam jobbra, majd körülbelül 150 méter után megint jobbra így kiértünk az aszfaltos útra.
-Erre közelebb van!Mehetünk gyorsabban?-kérdeztem.
Louis nem válaszolt csak "belerúgott" egyet a ló oldalába. Liam és én utána. Percek alatt bent voltunk a parkban.Körbelovagoltuk az egészet.
-Szép ez a hely!-mondtam Liam. Jéé, megszólalt!!
-Valóban gyönyörű!-mosolygott rám Louis.
-Gyertek mutatok valamit!-mondtam majd megfordultam és elindultam.A srácok végig jöttek mögöttem.A park másik végében megálltam, majd elfordultam balra.
Pár perc után Louis megszólalt.
-Feladom...mit kell nézni?-fordult felém.
-Ősfenyők!-mutattam a két, összenőtt fára.
-Wow!-követték a szemükkel a fát,egészen addig, ameddig felláttak.
-Aha.Na menjünk!-indultam el visszafelé.Hamar hazaértünk, az istállóknál Harry,Zayn,Niall és apu ácsorgott.
-Na milyen volt a lovaglás?-érdeklődött Harry. Beverte a fejét vagy mi?Hogyhogy újabban érdekli?
-Jó!-válaszoltam komoran.
Leszálltunk a lovakról apu pedig visszavezette őket és elintézte amit ezek után kell.
-Hány lovatok van?-kérdezte Niall.
-Tíz-válaszoltam-Ebből ötöt arra használunk, hogy a faluban rászoruló gyerekeket ingyen lovagoltassunk!-egészítettem ki.
-Hű!Ez tényleg nagylelkűség!-mondta Zayn.
-Csodálkozom, hogy egyáltalán tudod mit jelent az!-csúszott ki hirtelen.A többiek mind rám néztek-Ezt hangosan mondtam?-kérdeztem.
-Na jó ez kész.Én feladom.Próbáltunk veled normálisan viselkedni, erre te továbbra is ilyen bunkó vagy!!-fakadt ki Harry majd Zayn társaságában elment.
-Gyertek velem, mutatok valamit!-szóltam Niall-nek,Liam-nek és Louis-nak.
Egy akácfa alatt álltam meg.
-Mennyire tudtak fára mászni?-fordultam meg.
-Hozok létrát!-mondta Niall, mire felnevettem ő pedig komolyan elment egy létráért.Időközben Harry és Zayn leültek a fa alá, de nem vettek minket észre.
-Pszt!-pisszegtem halkan Louis-nak.-Hallgassuk ki őket!-biccentettem a fiúk felé.
Louis előre hajolt és hogyha nem fogom meg a karját kiesik.
-Wá!-mondta ijedten aztán felém fordult.-Kösz!-fújta ki a levegőt.
Zayn és Harry azonban észrevettek minket.
-Mit kevertek odafent?-nézett fel Harry.
-Öngyilkossági merényletre készülünk nem látod?-nevettem rá.
Ők is feljöttek mellénk így kialakult egy sorrend.Az ág legszélén ült Harry aztán Zayn, Liam, Louis, Én és a legvégére Niall aki nem talált létrát így kénytelen volt magától felmászni.
Liam-mel, Lou-val és Niall-lel beszélgettem, Zayn és Harry nem szólaltak meg.Vagyis egyszer, akkor is csak beszóltak.
-Azoktól az emberektől feláll a szőr a hátamon!-magyaráztam.
-Miért neked szőrös a hátad?Mi vagy te tán medve?-szólt be röhögve Harry.
-Igen, vigyázz még a végén megtámadom a szamócabokrot a fejeden!-utaltam arra, hogy nem mindennapi mennyiségű bongyor haj van a fejét.-Na ideje lenne lemászni!Hallom ahogy a húgom ordibál és engem keres!!!-mondtam majd elkezdtünk lemászni. Harry jött legutoljára, de nem figyelj eléggé mert magában zsörtölődött.A fa egyik ága még vizes ezért megcsúszott és...és leesett.
Azon nyomban oda térdeltem mellé.Nem volt eszméleténél. Niall elindult befelé.
-NIALL HÍVD APUT!!SZÓL AZ ORVOSNAK!!!-ordítottam utána torkom szakadtából.
A többieket megkértem, hogy szóljanak a húgaimnak hogy ne jöjjenek most ide katasztrófaturistának.Három percig voltam vele egyedül,folyamatosan a kezét markolásztam és időnként ellenőriztem, hogy még lélegzik-e.Az időnként ez esetben annyit jelent, hogy 10 másodpercenként.
-Harry...Harry nagyon kérlek!-hajtottam a fejemet a mellkasára, de a kezét továbbra sem engedtem el.
És kész.Megtört a jég és egy hatalmas könnycsepp gurult le az arcomon.
Éreztem, hogy valaki megállt mögöttem így felnéztem és letöröltem a szemem.Zayn volt.Óvatosan a vállamra tette a kezét és így szólt:
-Most nézd meg, mi lett a veszekedéseitek eredménye!-suttogta és itt nekem végem lett.Mert igaza volt.Ez az egész az én hibám...

1. Fejezet: Valóra vált rémálom

- Rebeka, kapcsold már ki ezt a borzalmat!!- kiabáltam. Folyamatosan a One Direction-t (vagy ahogy én hívom: nyál bandát) hallgatja, elég idegesítő. Utálom őket. Önteltek és nagyképűek. De főleg a bongyorfejű srác, Harry. A "legjobb" az egészben hogy olyan idegesítő és fülbemászó dalaik vannak hogy akarva, akaratlanul is megjegyzem őket.
Nagy lendülettel belerúgtam a labdába, ami egy hatalmas durranás kíséretében csapódott a falnak.
- Nina ugye nem a házban focizol? Bozsó, miért nem figyelsz a lányodra?- kért számon minket felváltva anyu, miközben bejött.
Apu felállt a TV elől, majd a térdére támaszkodva engem kezdett nézni. Ami enyhén szólva zavarba ejtő volt.
- Pontosabban mit csinálsz?- rázta meg a fejét éretlenül anyu.
- Nem egyértelmű? Figyelek a lányomra.- mondta, de továbbra sem vettel e rólam a szemét. Anyuval egyszerre kezdtünk nevetni. Humor rohamunknak a kutyák őrületes ugatása vetett véget. Apropó kutyák. Három kutyánk van: Vackor aki egy tacskó,Brady aki egy doberman és Huch aki egy német-dog. Visszatérve az előző témára.
Rebeka és Csenge (a két húgom, Rebeka 15, Csenge 12 éves) az ajtóhoz futottak, majd a lépcsőn bevárták anyuékat és együtt mentek ki megnézni kiket ugat a három "dög" (igazából szeretem a kutyánkat, Brady és Huch nagyon régóta velünk vannak még Amerikában vettük őket,mielőtt ide költöztünk volna. Vackor csak 3 éves. Még csak pár hetes volt amikor a nagyobbik húgom Beka megkapta). Apropó költözés. Tizenhárom éves koromban apu Magyarországon kapott állást így ide kellett költöznünk. Ami a nyelvet illeti gyorsan megtanultam, de az angoltudásomat sem vesztettem el. Csenge viszont csak magyarul tud, mivel nagyon későn kezdett beszélni ezért ő automatikusan magyarul tanult. De már megint nagyon elkanyarodtam a témától.
Letettem a focilabdát a padlóra (eső után senkinek sincs kedve nyakig a sárban focizni) és épp bele akartam rúgni, amikor anyu visszakiabált a házba.
 - Eszedbe ne jusson, Nina!!!- kiáltotta.Fogalmam sincs honnan tudta, hogy mit akarok csinálni, egyrészt harminc méterrel arrébb volt, másrészt 2 fal is volt köztünk. Mindegy is. Biztos egy "anyai megérzés".
Felvettem a labdát, feltettem a helyére (vagyis a polcomra), és gondolkoztam mit csináljak. Gitározni nem volt kedvem,néptáncot csak párral lehet gyakorolni,a szertornát nem volt kedvem gyakorolni. Aztán eszembe jutott, hogy ma még nem is voltam kint Hurrikán-nál. Hurrikán a lovam. Csődör méghozzá egy fajtatiszta angol telivér. Gyorsan átvettem a lovagló nadrágom és a cipőmet (csizmában melegem lenne,augusztusban) felkaptam a sisakom (mind karácsonyi ajándék) és elindultam. Kiléptem az ajtón, de abban a pillanatban apu elkiabálta magát.
- NINA, GYERE IDE ÉS SEGÍTS CIPEKEDNI!- kiabált -A CSOMAGOK NEM MENNEK A HELYÜKRE MAGÁTÓL!!
- MEGYEK MÁR!- kiabáltam vissza. Elgondolkodtam miközben szépen komótosan lejöttem a lépcsőn. Csomagok? Ez csak Jonathan lehet. Jonathan minden nyáron meglátogat és idén még nem jött. Megörültem de olyan szinten, hogy futni kezdtem. Aztán a kapuban leesett, hogy kik felé futok. Nemhogy Jonathan, de még egy Jonathan szerű ember sem volt. Apu,anyu,Rebeka és Csenge valamint 5 srác sétált felém kezükben egy-egy bőrönddel. Egyből felismertem őket. Számtalan poszter van a húgom szobájában róluk. Mint valami ítélet úgy visszhangzott a fejemben. A One Direction.HOGY MI?
A döbbenettől mozdulni sem tudtam, földbe gyökerezett a lábam, és azon gondolkoztam, hogy vajon miért büntet engem ezzel az Isten?
- Nina, gyere már nem bírom egyedül!Három dög nehéz csomag van a kezemben!!- szólt oda még egyszer apu.Feleszméltem a bambulásból és szépen lassan elindultam feléjük. Talán feltűnően lassan.
- Gyorsabban nem megy?- nézett rám apu amolyan "tényleg?ez most komoly?" arckifejezéssel.
Kicsit gyorsítottam a tempón, és apu mellé érve elvettem tőle két bőröndöt. Tényleg nehezek voltak.
Szó nélkül baktattam mellettük. Nem volt kedvem a nyáladzásukat hallgatni de kénytelen voltam.
- Nina, ugye tudod ki ők?- mutatott a fiúkra anyu.
- Igen, tudom - válaszoltam bunkón. Azért magamban hozzátettem, hogy "sajnos". Igen tudom...sajnos.
- Ja, tényleg te, a szuper tehetséges gitáros, szertornász, zsoké, táncos és focista egyáltalán nem bírod a bandát. Várj hadd fogalmazzak úgy, ahogy te: "ezektől a nyáladzó ficsúroktól egyenesen elkap a hányinger"! -gesztikulált vadul Rebeka.
- Kicsit el van szállva magától!- súgta Harry azt hiszem Zayn-nek.
Elszállva? Hát nem éppen csakhogy UTÁLLAK! zsörtölődtem magamban aztán eszembe jutott valami. A lépcső elé érve megszólítottam Harry-t.
- Harry kérlek kinyitnád ezt a kis kaput ami itt van?- mutattam a lábammal a tényleg csak pár deciméter magas kapura. Amiben persze áram volt.
Harry lehajolt és megmarkolta a vasrudat, majd hatalmas ordítás közepette elrántotta a kezét.
- Ebben áram van! Miért nem szóltál?- vizsgálgatta a kezét.
- Nem kérdezted.- villantottam rá egy műmosolyt.
- Ezt még vissza kapod!- fenyegetett.
Átlépve a kis kerítést beléptem a házba. A többiek utánam. Az előszobában letettem a csomagokat és apuhoz fordultam.
- Most már kimehetek Hurrikánhoz?- vettem a kezembe a sisakomat (újra).
- Persze, ma még úgy sem voltál kint nála!- tette a kezét a vállamra.
- Ki az a Hurrikán?- érdeklődött Louis.
- A lovam.Fajtatiszta angol telivér.Csődör.- húztam ki magam és biccentettem egyet.
- Kimehetek veled én is?- pislogott.
- Gyere.- löktem ki az ajtót majd előre engedtem.
Hurrikán már messziről érezte érkezésemet. Adtam neki sárgarépát. Más lovakkal ellentétben ő nem szereti sem az almát, sem a kockacukrot, viszont a sárgarépáért ha kell élet-halál harcot is vívna.
Louis a ló elé lépett és óvatosan megsimította. Mikor megbizonyosodott róla, hogy a ló ezért nem harapja meg, tovább simogatta.
- Miért nem szereted a bandánkat?- kérdezte halkan, rám sem nézve.
- A dalaitokkal nincs bajom,vannak köztük egész elfogadhatók is.Veled sincs bajom, kedvesnek tűnsz.Viszont Harry-től és Zayn-től egyszerűen hánynom kell.Önteltek, beképzeltek, azt hiszik övék a világ.Visszataszító a viselkedésük.- magyaráztam, miközben lecsutakoltam a lovat.Louis nem mondott semmit, érdeklődve figyelte, mit csinálok.
- Megfognád egy kicsit?- nyújtottam felé a kefét.Louis elvette én pedig elmentem és kerestem egy másikat. Visszaértem, majd Louis-hoz szóltam.
- Állj ide mellém, és csak a kezemet figyeld!- mondtam neki.
- Oké!- vonta meg a vállát és mellém lépett.
Én elkezdtem csutakolni a lovat. Szálirányban húzkodtam a kefét a szőrén.
- Most te jössz!- adtam át a stafétát. Ez esetben a kefét. Azt is csak jelképesen.
Louis befejezte Hurrikán csutakolását, én pedig idő közben apu lováét, Diamond-ét. Felnyergeltem a lovakat.
- Tudsz lovagolni? -kérdeztem tőle.
- Kicsit- vonogatta a vállát.
- A kicsit az nem válasz. Tudsz vagy nem?- kérdeztem fél szemöldökömet felhúzva.
- Nem -rázta meg a fejét.- Felülni fel tudok rá. És elméletben tudom, hogy kell irányítani. A gyakorlati részre még nem került sor. - mondta.
- Akkor ülj fel! - paskoltam meg a nyerget.
Louis felült rá, én pedig elmagyaráztam mit hogy kell, mi a helyes testtartás, alap vezényszavakat és az irányítást. Gyakorolta még egy kicsit ami annyit tesz, hogy önállóan ment pár kört az udvarban. Jól ment neki. Mintha világ életében ezt csinálta volna. Megállt előttem, én pedig kivezettem Diamondot az udvarra.
- Ügyes! - suhant át egy halvány mosolyféle az arcomon. - Akkor most menjünk ki, terepre! - mutattam a kertkapura ami a házunk mögött lévő szántásra nyílik.
Felpattantam Diamondra, és kicsit megrúgtam az oldalát, jelezve, hogy indulhatunk. Louis követte a példámat. A két szántóföld közötti földúton indultunk el.
- Holnap ha gondolod megmutathatom a környéket. Van itt egy szép park. Mondjuk 3 km-re lakunk a falutól de nem baj, majd megyünk lóval! - szóltam Louis-hoz, de most már nem voltam vele annyira közömbös és bunkó.
- Rendben, de van egy feltételem.- nézett rám egy pillanatra.
- Mi lenne az?- fékeztem meg a lovat.
- Hadd jöjjön el Liam is!- kérte.
- Semmi akadálya!- indultam el újra.
- Akkor ezt megbeszéltük!- bólintott mosolyogva.
Fél óra alatt leértünk a földek aljára. Rengeteget beszélgettünk közben, Louis nagyon kedves és aranyos srác. Most, hogy jobban megismertem rájöttem, hogy nem olyan mint Harry. Nem hordja fent az orrát, nem pökhendi, egyszóval: normális.
- Menjünk vissza? - néztem vissza a birtokunkra ami még ebből a távolságból is tisztán látszott, mivel végig egyenes úton haladtuk.
- Igen! Viszont most mehetnénk egy kicsit gyorsabban!- mondta majd egy fokozattal erősebbet rúgott a ló oldalába, ezzel vágtatást parancsolva az állatnak.
Követtem a példáját és végig vágtatva csupán negyed óra alatt visszaértünk a kapuhoz. Visszavittük a lovakat a bokszba, leszedtem róluk a nyerget, majd lecsutakoltam őket.
- Nem kéne nekik vizet adni? - kérdezte Louis a lihegő állatokra utalva.
- Nem. Nagyon megizzadtak, és ha most hideg vizet adnánk nekik, megfáznának.- világosítottam fel.
A házba beérve aput és három fiút Harry-t,Zayn-t és Niall-t a konyhaasztalnál találtam.
- Mi jót nézegetsz?- léptem apu mögé aztán megláttam. Kis kori fényképek.-Szent habakkuk!- kaptam a fejemhez. Harry,Zayn és Niall tapló módon röhögtek a gyermekkori fényképeimen amit nem néztem volna ki még belőlük sem. Bezárkóztam a szobámba és átöltöztem.
Nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, ezért kezembe vettem a gitáromat. Elsőre (miért is ne?) egy One Direction dal jutott eszembe, a Little Things. Eljátszottam, mert másképp nem ment volna ki a dal a fejemből. Persze nem énekeltem, csak gitároztam. Aztán mivel más nem jutott eszembe, bekapcsoltam a laptopom azzal a célzattal, hogy keresek magamnak egy kottát. Beírtam először magyarul, aztán angolul.
- One Direction, One Direction, One Direction...más előadó nincs ezen a földön? - morogtam.
Mivel nem találtam normális kottát, eldöntöttem, hogy majd én írok egy dalt. Spontán játszottam,megjegyeztem és az egészet leírtam. Aztán valaki kopogott.
- Gyere! - szóltam neki. De nem jött be senki. Az ajtóhoz mentem, kinyitottam, majd kiléptem rajta. Éreztem, hogy valamiben megakad a lábam, és abban a szent pillanatban egy vödör víz borult a fejemre. Vödörrel együtt. Tetőtől talpig eláztam. Az öt fiú előugrott a kanapé mögül és hatalmas hahotázásban törtek ki. Mindegyik, kivéve Louis-t. Ő odalépett hozzám és levette a fejemről a vödröt.
- Ez nem volt szép! - nézett a fiúkra megvetően.
- Megrázatott a villanypásztorral!Megérdemelte!! - mutatott a kezére Harry.
- Ez akkor sem volt szép! - rázta a fejét Louis.
- Ezt még visszakapjátok! Csak nehogy, véletlen valamelyikőtök a kert végében ébredjen holnap reggel!  - mondtam, majd bevonultam a fürdőbe.
Megtörölköztem aztán eszembe jutott, hogy át is kéne öltözni de a száraz ruhám a szobámban van. Újra felvettem a vizes ruhákat,bementem a szobámba száraz ruháért és visszamentem a fürdőbe. Újra megtörölköztem,át öltöztem és immár szárazon jöttem ki a fürdőből. A hajamat nem szárította meg, késő délutáni 35 fokban megszárad, csak áttöröltem.
Furcsa mód a fiúkat nem találtam sehol. Sem anyuékat. És a tesóimat se. Kimentem az ajtón és elnéztem hátra. Ahogy sejtettem. Anyu és apu Louis-szal beszélgetett, Rebeka és Csenge érdeklődve hallgatták őket. Kimentem én is, majd feltűnés nélkül odasétáltam a két kedvenc lovamhoz.
- Nyihaha!!! - próbálta utánozni Zayn az állatot.
- Pff... - prüszkölt egyet Diamond.
- Igen, én is így gondolom! - fordultam a ló felé nevetve.
Harry időközben megtalálta Ferdinand-ot, az őzet akit tavaly fogadtunk be. Persze engedéllyel.
- Nahát, hogy te milyen cuki vagy!! - hajolt le hozzá,mire az őz megindult felé. Harry, Zayn, Liam és Niall az őz elől futottak, egyenesen fel, egy szalmabálára.
Aztán támadt egy jó kis ötletem.
- Mary!! - kiabáltam el magam. Mary, egy kézzel nevelt pulyka. Pillanatokon belül ott termett mellettem. Lehajoltam hozzá és Harry-re mutattam, jelezve, hogy menjen oda hozzá és tegye amit kell. Épp akkor szállt le a báláról így nem vette észre, hogy Mary ott van mögötte. A pulyka elkezdte csipkedni Harry-t. Szakadtam a röhögéstől, az "áldozat" pedig megfenyegetett.
- Te...tee!! Ezt még meg keserülöd! - rázogatta a mutatóujját, amitől csak még jobban rám tört a nevetés.
- Talán gond, Mr. Kicsitjóahangomésmáriselszállafejem? - kérdeztem a szememet törölgetve.
Mary jutalomból kapott egy kis kukoricát. Louis odajött mellém és beszélgettünk. Időközben Liam is csatlakozott, aminek örültem. Mint kiderült ő sem olyan, mint a többiek, hasonló Louis-hoz, csak kicsit szótlanabb. Nem voltunk kint sokat, mindössze fél órát, amúgy is esteledett már, így mindenki bement. Én visszavonultam a szobámba, anyu csinálta a vacsorát ami (kivételesen) meleg étel lesz. Épp a neten böngésztem,amikor valaki kopogott.
- Nem veszem be még egyszer!! - kiabáltam ki.
- Bejöhetek? - dugta be a fejét Louis. Felnéztem a laptop mögül és őszintén mondva megörültem neki.
- Persze! Gyere csak! - hajtottam le a laptopomat. Louis leült velem a szemben a babzsákfotelemre.
- Harry nagyon berágott! - kezdte - Bosszút tervez! - folytatta szinte suttogva.
- Tegye azt! Én gyorsabb leszek! - nevettem. Louis mosolygott. Pártatlan volt. Láttam rajta és hittem is neki. Újra felnyitottam a laptopomat és pötyögtem rajta párat.
- Holnap éjjel csillaghullás lesz! Megnézzük?-  kérdeztem kicsit félénken.
- Persze! De ha nem gond most Niall és Liam is jönne! - hasalt ő is mellém az ágyra.
Aha. Most bukott le. Tudom mire megy ki a játék! Liam-ot már megkedveltette velem, most az a terve, hogy a többieket is szépen sorjában.
- Louis...Liam-ot már megkedveltem. És biztos vagyok benne, hogy Niall is nagyon jó fej. De ezt itt fejezzük be! - ültem fel.
- Mit? - pislogott nagyokat.
- Zayn-t és Harry-t nem fogod tudni velem megkedveltetni. Ne is törd magad! - ripakodtam rá.
Louis felröhögött. Rajtam? Vagy min?
- Mi olyan vicces? - kérdeztem.
- Eszem ágában sincs megkedveltetni veled őket. Ha nem szereted őket, akkor nem erőltetem! - veregette meg a vállam.
- VACSORAA! - kiabálta anyu.
- Menjünk! - álltam fel.
- Én még maradnék egy kicsit! Ha nem gond! - tologatta a gördeszkámat a lábával.
- Oké! De siess! - legyintettem.
Leültem az asztalhoz apu és Harry mellé. Na akkor ment el az étvágyam. Mármint nem aputól, hanem Harry-től. Vacsora után gyorsan lefürödtem, majd visszamentem a szobámba. Apu és a srácok a TV-ben nézték a kedvenc sorozatunkat, de nem volt kedvem Harry és Zayn pökhendi pofázmányát bámulni, ezért inkább bent maradtam. Aztán leesett, hogy nekem is van TV-m. Megkerestem a távirányítót és bekapcsoltam. Átpörgettem a Viasat 3-ra és "probléma megoldva" stílusban csettintettem egyet. Louis bejött a szobámba és úgy döntött csatlakozik hozzám.
- Mit csináltál? - érdeklődtem.
- Segítettem anyukádnak elmosogatni! - mosolygott.
- Ilyenkor hogy-hogy nem koncerteztek? - tettem fel újabb kérdést.
- Minden évben van két hónap pihenőnk. Ez általában a december és az augusztus, de most különös módon a júliusra és az augusztusra esett a választás. Nem tudtuk hova menjünk, csak annyit, hogy mindenképp Magyarországra, mert egyrészt itt sosem voltunk, másrészt valamilyen szinten itt nyugalom van. Így hát felültünk egy vonatra, majd több óra utazás után leszálltunk egy Győr nevű városban. Niall elintézte, hogy egy ismerőse lehozza a kocsit. Elindultunk, de még mindig nem tudtuk hova, csak mentünk. Aztán egy váratlan pillanatban belehajtottunk pár szögbe, ami a szomszéd telek előtt volt szétszóródva. Végül itt kötöttünk ki. És apukád mindenképp azt akarja, hogy töltsük itt az egész hónapot. - válaszolt.
Anyu kopogott be a szobába.
- Ideje lenne lefeküdni! Jó éjt! - nyomta le a villanyt. A TV gyér fénye töltötte be a szobát. Louis elment én pedig aludtam. Vagyis csak majdnem,mert bevillant egy jó kis ötlet.
Megvártam az éjfélt és átlopakodtam Harry-ékhez. Óvatosan felemeltem a fiú fejét és az időközben előkerült ragasztót a párnára csepegtettem. Nem pillanatragasztó volt. Azt nem találtam.
Visszatettem a fiú fejét, és alig bírtam elfojtani a röhögésemet. Visszamentem a szobámba majd bevágtam magam a párnák közé. A fejemet az egyik díszpárnába fúrtam és előtört belőlem a röhögés. Végül így, röhögve aludtam el.