3. Fejezet: "Ennek kellett történnie hogy rájöjjek hibáztam?"

Zayn letérdelt mellém,átkarolta a fél vállamat és magához húzott.Én pedig olyan szinten zokogtam, mint még soha.Kiabálásokat hallottam, és felnéztünk.Apu, Niall és Louis rohant felénk.
-Az orvos két perc múlva itt van!-mondta apu-Nem a fejére esett és nem ütötte meg a gerincét, ugye?-kérdezte.
-Nem, hanyatt esett.-szipogtam.
-Jó, ez esetben megmozdíthatjuk!-mondta apu.-Zayn, kérlek segíts!-mondta.Már épp felemelték volna amikor apunak eszébe jutott valami.-Várj!-tette fel a mutatóujját.-Niall!-fordult a fiúhoz.-Van egy hordágy a kis házban!Menj Rebekához, tudni fogja hogy hol van!-mondta. Niall elsprintelt miközben én továbbra sem mozdultam Harry mellől.Az agyam folyamatosan kattogott, a kezét továbbra sem engedtem el.Szó szerint remegtem.A hátam mögül halk sugdolózás hallatszott, majd Zayn a karomnál fogva felhúzott.
-Engedd el!-utasított halkan és én kitudja miért, de engedelmeskedtem neki.
A nyakába borulva zokogtam.
-Vidd be!-mondta apu, majd Zayn átirányított Louis-hoz, aki óvatosan bevezetett a lakásba. A szobámba érve leborultam az ágyra és csak zokogtam.Louis leült mellém.
-Nina...-kezdte-minden rendben lesz!-próbált nyugtatni.
-Ez az egész az én hibám!-hagytam abba hirtelen a sírást-Soha többet nem fogok tudni a szemébe nézni!Mondd Louis!-ültem fel-Te is így gondolod?-kérdeztem.
-Nem.-rázta meg a fejét és óvatosan átölelt-Baleset volt.
-Amit én okoztam!-borultam vissza az ágyra és a plafont néztem.
Az ajtócsapódásokból és a kutyák ugatásából következtetve megjött az orvos.
-Ki akarok menni!-indultam meg az ajtó felé, de Louis elkapta a derekam.
-Most nem mehetsz ki!-mondta.
-De igen!!Kint van a helyem Harry mellett.-tiltakoztam.
Zayn jött be az ajtón.
-Magunkra hagynál most egy kicsit?-kérdezte Louis-tól.
Louis bólintott és kiment.
-Mit mondott az orvos?-kérdeztem.
-Pár napon belül rendbe jön, az előbb felébredt, de nagyon fájlalta a fejét.Fájdalom csillapítót kap és holnap reggelig belövik altatóval.Aztán holnap korán reggel jön a doki és felébreszti.De nem ezért jöttem.-nézett mélyen a szemembe.
-Tudom...-gurult le egy könnycsepp az arcomon.-Tapló voltam,bunkó,egoista.Sajnálom!
-Igen, az voltál.-bólintott Zayn, mire szomorúan felnevettem.-De nem is ezért jöttem!-mondta.
-Akkor miért?-kérdeztem, mert felkeltette az érdeklődésemet.
-Harry csak poénból cukkolt.És nagyon fájt neki, amikor reggel azt hitte megcsókolod.Erre telibe nyomtad az arcát tejszínhabbal.-mondta bennem pedig megállt az ütő.Hogy mi???
-Ezt nem értem.-ráztam meg a fejem.
-Harry szeret téged!!-mondta az arcomba.Hát nem köntörfalazott, az biztos.Fogalmam sem volt mit mondhatnék, így úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna.
-Ennek kellett történnie, hogy rájöjjek hibáztam?-kérdeztem nem is figyelve az előző mondatára.
-Nina, felfogtad amit az előbb mondtam?-kérdezett vissza.
-Nem tudom.-ráztam meg a fejem.
-Még mindig utálod?-húzta óvatos mosolyra a száját és kicsit jobbra fordította a fejét.
-Nem tudom.Sajnálom ezt az egészet.A viselkedésemet, a balesetet...azt, hogy a viselkedésem okozta a balesetet.Hogy Harry miattam került ilyen állapotba...-és itt már nem tudtam folytatni, mert újra rám tört a sírás.És hirtelen megvilágosodtam.-Nem-ráztam a fejem.
-Mit nem?-kérdezte Zayn.
-Nem utálom.És téged se.Sajnálom.-öleltem át.
-Minden rendben lesz!-mondta ő (is).
Louis résnyire kinyitott az ajtót és bedugta a fejét.
-Elment az orvos, ha gondolod kijöhetsz.-lövellt felém egy biztató mosolyt.
Zayn-re néztem, aki csak biccentett egy aprót. Harry a vendégszoba ablaka alatti ágyon feküdt.Amikor megláttam újra könnyek szöktek a szemembe.
-Úr Isten!..-suttogtam-Mit tettem?-kérdeztem magamtól.
-Öömm..-kezdte Zayn- Mi most magadra hagyunk egy kicsit!-mentek ki a többiek. Harry mellé ültem, megfogtam a kezét és (bár nem tudom miért) beszélni kezdtem hozzá.
-Sajnálom...sajnálok mindent.Szemét voltam.Bunkó és érzéketlen.De ígérem, megváltozom.Csak Őt hozd rendbe!-néztem felfelé és ezeket a szavakat mégsem Harry-nek címeztem.
Innentől kezdve az egész napomra rányomta a bélyegét a baleset. Apu felállította a távcsöveket a kertben (ő holnap dolgozik, szóval nem tud fent maradni), anyu forró csokit főzött (ő sem, szóval magunk leszünk), a fiúk lázasan készülődtek az éjszakára.A húgaim bezsongtak.Felvettem a gitáromat, kiültem a lépcsőre és újonnan szerzett irományomat kezdtem játszani, amire a fiúk is felfigyeltek.Türelmesen végighallgatták a falt, aminek a "Because love and hate born one day" nevet adtam.Élvezettel hallgatták, de aki igazán megértette az Zayn volt. Mosolyogva nyugtázta a dal lényegét és alig láthatóan biccentett.
-Na akkor most jöjjön valami pörgős!-nyúlt a gitárért Niall, majd játszani kezdett.What Makes You Beautiful. Harry  része ezúttal Liam-re szállt át.Rebeka, amikor meghallotta a srácok hangját óriási sikoltozásban tört ki.
-Jézus, Rebeka valami baj van?-fordultam hátra.
-Semmi,semmi.-legyintett majd benyomta a telefonját és a füléhez emelte.-Petra!Videóhívás!Ezt nézd!!-sikította majd újra benyomta a telefont és a úgy fogta a telefont hogy a kamera a fiúkat vegye, aki kérdőn figyelte a húgomat.Én csak a fejemet fogtam.
-Ééééédes Istenem!!!Ez ők?-jött egy hang a telefonból.
-Igen!-emelte a telefont a füléhez.-Képzeld...-kezdte majd odébb sétált így a beszélgetés többi részét nem hallottuk.
-Bocs.-néztem égővörös fejjel a fiúkra.-A húgom vérbeli Directioner.
-Nem probléma.-bólintottak a srácok, mire fellélegeztem.
A srácok tovább zenélgettek én pedig érdeklődve figyeltem őket.Hihetetlen, hogy mennyire passzolnak ők, így öten.
Délutáni programként rászántam magam, hogy a maradék 2 srácot megtanítsam lovagolni.Kihoztam 4 lovat, ebből kettőt apu felnyergelt és lecsutakolt, hogy egyből el is kezdhessük.A maradék kettőt Liam és Louis intézte.
-Szálljatok fel!-biccentettem a lovak felé.
Hamar tanultak, de az elején csak görcsösen és félénken kezelték a lovakat.Nem hibáztatom őket, erre rá kell érezni.Nem kevés két órába telt, de ráéreztek.
-Apu, kimehetek a díjugrató pályára?-léptem édesapám mellé.
-Azt hittem feladtad a díjugratást!-csodálkozott.
-Hát...sosem késő újrakezdeni!-vontam meg a vállam majd elvettem a kezéből Hurrikán kantárszárát és kivezettem.Lecsutakolva és felnyergelve.
A másik négy lovat kikötöttük, mivel az díjugrató-gyakorlópálya a ház oldalában van, ami nincs messze.Felültem a lóra, majd belekezdtem.Régebben díj-ugrattam aztán abbahagytam.Nem volt rá időm és kedvem se.Versenyszerűen most se folytatnám, csak megmutatnám a srácoknak, hogy mit tudok.Tetszett nekik, ezt abból gondolom, hogy minden sikeres akadály után (jobban kijöttem a gyakorlatból, mint gondoltam) megtapsoltak.Leszálltam a lóról és amolyan 'ez de ciki' fejjel néztem fel rájuk.
-Ügyes voltál!-mondta Louis mosolyogva.
-Levertem egy csomó akadályt!!-tártam szét a karom.
-Mikor ugrattál utoljára?-kérdezte Zayn.
-Két éve, azt hiszem.-saccoltam meg.
-Hát akkor...-mondta Niall biztató mosollyal.
Este vacsora közben megbeszéltük, hogy hajnali kettőkor találkozunk a nappaliban, aztán kimegyünk a kertbe.
-Én azt hiszem, nem fogok aludni addig, mert akkor nem tudok felkelni!-mondta gondterhelt arccal Niall.
-Aludj csak, valaki biztos felkelt!-mosolyogtam rá.
Apu büszke mosollyal nézett rám.Csak azt nem tudtam miért.De aztán később ez is kiderült.
Késő este pár fiú (pontosabban Louis és Zayn átjöttek a szobámba, hogy keressünk valami filmet.
-Ööö...-néztem a friss filmjeimet-Gru?- kérdeztem.
-Guru?-húztam össze a szemét Zayn.
-Miru?-sandított Louis.
-GRU!-mondtam hangosabban.
-Ja jó akkor legyen az!-legyintettek.
Megnéztük. Zayn végigröhögte az egészet, Lou nem annyira én pedig a Gru 2-re gondoltam a film választásakor mert az egyet már ezerszer láttam, de mivel ők még egyszer sem látták még az egyet sem ezért azt is muszáj volt megnéznünk.Aztán a második film elejénél Zayn úgy röhögött, hogy az időközben behozott dobozos kóla kijött az orrán.A hátát ütögetve megkérdeztem, hogy min röhög annyira.
-Ülep!-mondta és újra elkezdett röhögni.
Ja igen.Nem akarom lelőni a poént, de a fő-fő-fő ügynököt Szilárd Kosülep-nek hívták.És ezen röhögött.A fejemet rázva neveztem ki "nemtetszésemet", Louis pedig megértette a poént és röhögni kezdett.Mondanom sem kell ő is félrenyelte a kólát szóval már két fuldoklót próbáltam megmenteni.
Hajnali kettőkor aztán átmentünk a fiúk (ideiglenes) szobájába felkelteni a többieket.Már akit fel lehetett ugyanis Harry még mindig be volt altatózva.Zayn és Louis a másik két srácot keltegette, én pedig Harry ágya mellé léptem.Leguggoltam és megfogtam a kezét.
-Én leszek az első ember, akit holnap reggel meglátsz!-mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára (!!!!!!!!!!!!!).Jézusom, mi van velem?Valami rosszat ettem?
Gyorsan magamra kaptam a melegítőmet, (egyrészt a földön fogunk fetrengeni, másrészt meg hűvös volt) meg a tornacipőmet, felkaptam két pokrócot a fiúk meg hozták a forrócsokikat és elindultunk.
Nem mentünk messze, csak a kertbe, mert oda lettek felállítva a távcsövek.
Letettem a pokrócokat és hanyatt vágtam magam.Amit nem kellett volna, ugyanis úgy bevertem a hátam, hogy én rögtön hullócsillagokat kezdtem látni.A többiek lefeküdtem mellém és vártak.Meg is jelent az első.Annál Zayn kívánt.Aztán a második, annál Louis.Utána jött egyszerre kettő, azoknál pedig, Liam és Niall. Aztán jött az ötödik.Akkor kívántam én.
Csak Harry-t hozd rendbe!-szorítottam össze a szemem és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Azt hiszem kívánok Harry helyett is!-vigyorgott rám.
Én felnevettem, a többiek pedig értetlenül néztek körbe.Megjelent a következő hullócsillag.Zayn lehunyta a szemét és ahogy elképzeltem magában valami ilyesmit kívánhatott: Én most azt szeretném, ha a legjobb barátom Harry kívánsága teljesülne.Egyetlen egy kívánsága van, mégpedig az, hogy az a lány akiért mindenét eldobná, az övé legyen!
Hajnali négyig voltunk kint, záporoztak a normális kívánságok, bár hülyeségekben sem volt hiány.
-Bárcsak kapnék most egy szendvicset!-szorította össze a szemét Niall, mire felnevettünk.Fél perc múlva anyu jelent meg pár szendviccsel.Néztünk nagyot, Liam szeme majdnem kiugrott.
Hajnali négykor aztán épphogy beestem az ajtón és levettem a melegítőt meg a cipőmet muszáj volt lefeküdnöm, mert nem bírtam volna, szóval bevágódtam az ágyba.