1. Fejezet: Valóra vált rémálom

- Rebeka, kapcsold már ki ezt a borzalmat!!- kiabáltam. Folyamatosan a One Direction-t (vagy ahogy én hívom: nyál bandát) hallgatja, elég idegesítő. Utálom őket. Önteltek és nagyképűek. De főleg a bongyorfejű srác, Harry. A "legjobb" az egészben hogy olyan idegesítő és fülbemászó dalaik vannak hogy akarva, akaratlanul is megjegyzem őket.
Nagy lendülettel belerúgtam a labdába, ami egy hatalmas durranás kíséretében csapódott a falnak.
- Nina ugye nem a házban focizol? Bozsó, miért nem figyelsz a lányodra?- kért számon minket felváltva anyu, miközben bejött.
Apu felállt a TV elől, majd a térdére támaszkodva engem kezdett nézni. Ami enyhén szólva zavarba ejtő volt.
- Pontosabban mit csinálsz?- rázta meg a fejét éretlenül anyu.
- Nem egyértelmű? Figyelek a lányomra.- mondta, de továbbra sem vettel e rólam a szemét. Anyuval egyszerre kezdtünk nevetni. Humor rohamunknak a kutyák őrületes ugatása vetett véget. Apropó kutyák. Három kutyánk van: Vackor aki egy tacskó,Brady aki egy doberman és Huch aki egy német-dog. Visszatérve az előző témára.
Rebeka és Csenge (a két húgom, Rebeka 15, Csenge 12 éves) az ajtóhoz futottak, majd a lépcsőn bevárták anyuékat és együtt mentek ki megnézni kiket ugat a három "dög" (igazából szeretem a kutyánkat, Brady és Huch nagyon régóta velünk vannak még Amerikában vettük őket,mielőtt ide költöztünk volna. Vackor csak 3 éves. Még csak pár hetes volt amikor a nagyobbik húgom Beka megkapta). Apropó költözés. Tizenhárom éves koromban apu Magyarországon kapott állást így ide kellett költöznünk. Ami a nyelvet illeti gyorsan megtanultam, de az angoltudásomat sem vesztettem el. Csenge viszont csak magyarul tud, mivel nagyon későn kezdett beszélni ezért ő automatikusan magyarul tanult. De már megint nagyon elkanyarodtam a témától.
Letettem a focilabdát a padlóra (eső után senkinek sincs kedve nyakig a sárban focizni) és épp bele akartam rúgni, amikor anyu visszakiabált a házba.
 - Eszedbe ne jusson, Nina!!!- kiáltotta.Fogalmam sincs honnan tudta, hogy mit akarok csinálni, egyrészt harminc méterrel arrébb volt, másrészt 2 fal is volt köztünk. Mindegy is. Biztos egy "anyai megérzés".
Felvettem a labdát, feltettem a helyére (vagyis a polcomra), és gondolkoztam mit csináljak. Gitározni nem volt kedvem,néptáncot csak párral lehet gyakorolni,a szertornát nem volt kedvem gyakorolni. Aztán eszembe jutott, hogy ma még nem is voltam kint Hurrikán-nál. Hurrikán a lovam. Csődör méghozzá egy fajtatiszta angol telivér. Gyorsan átvettem a lovagló nadrágom és a cipőmet (csizmában melegem lenne,augusztusban) felkaptam a sisakom (mind karácsonyi ajándék) és elindultam. Kiléptem az ajtón, de abban a pillanatban apu elkiabálta magát.
- NINA, GYERE IDE ÉS SEGÍTS CIPEKEDNI!- kiabált -A CSOMAGOK NEM MENNEK A HELYÜKRE MAGÁTÓL!!
- MEGYEK MÁR!- kiabáltam vissza. Elgondolkodtam miközben szépen komótosan lejöttem a lépcsőn. Csomagok? Ez csak Jonathan lehet. Jonathan minden nyáron meglátogat és idén még nem jött. Megörültem de olyan szinten, hogy futni kezdtem. Aztán a kapuban leesett, hogy kik felé futok. Nemhogy Jonathan, de még egy Jonathan szerű ember sem volt. Apu,anyu,Rebeka és Csenge valamint 5 srác sétált felém kezükben egy-egy bőrönddel. Egyből felismertem őket. Számtalan poszter van a húgom szobájában róluk. Mint valami ítélet úgy visszhangzott a fejemben. A One Direction.HOGY MI?
A döbbenettől mozdulni sem tudtam, földbe gyökerezett a lábam, és azon gondolkoztam, hogy vajon miért büntet engem ezzel az Isten?
- Nina, gyere már nem bírom egyedül!Három dög nehéz csomag van a kezemben!!- szólt oda még egyszer apu.Feleszméltem a bambulásból és szépen lassan elindultam feléjük. Talán feltűnően lassan.
- Gyorsabban nem megy?- nézett rám apu amolyan "tényleg?ez most komoly?" arckifejezéssel.
Kicsit gyorsítottam a tempón, és apu mellé érve elvettem tőle két bőröndöt. Tényleg nehezek voltak.
Szó nélkül baktattam mellettük. Nem volt kedvem a nyáladzásukat hallgatni de kénytelen voltam.
- Nina, ugye tudod ki ők?- mutatott a fiúkra anyu.
- Igen, tudom - válaszoltam bunkón. Azért magamban hozzátettem, hogy "sajnos". Igen tudom...sajnos.
- Ja, tényleg te, a szuper tehetséges gitáros, szertornász, zsoké, táncos és focista egyáltalán nem bírod a bandát. Várj hadd fogalmazzak úgy, ahogy te: "ezektől a nyáladzó ficsúroktól egyenesen elkap a hányinger"! -gesztikulált vadul Rebeka.
- Kicsit el van szállva magától!- súgta Harry azt hiszem Zayn-nek.
Elszállva? Hát nem éppen csakhogy UTÁLLAK! zsörtölődtem magamban aztán eszembe jutott valami. A lépcső elé érve megszólítottam Harry-t.
- Harry kérlek kinyitnád ezt a kis kaput ami itt van?- mutattam a lábammal a tényleg csak pár deciméter magas kapura. Amiben persze áram volt.
Harry lehajolt és megmarkolta a vasrudat, majd hatalmas ordítás közepette elrántotta a kezét.
- Ebben áram van! Miért nem szóltál?- vizsgálgatta a kezét.
- Nem kérdezted.- villantottam rá egy műmosolyt.
- Ezt még vissza kapod!- fenyegetett.
Átlépve a kis kerítést beléptem a házba. A többiek utánam. Az előszobában letettem a csomagokat és apuhoz fordultam.
- Most már kimehetek Hurrikánhoz?- vettem a kezembe a sisakomat (újra).
- Persze, ma még úgy sem voltál kint nála!- tette a kezét a vállamra.
- Ki az a Hurrikán?- érdeklődött Louis.
- A lovam.Fajtatiszta angol telivér.Csődör.- húztam ki magam és biccentettem egyet.
- Kimehetek veled én is?- pislogott.
- Gyere.- löktem ki az ajtót majd előre engedtem.
Hurrikán már messziről érezte érkezésemet. Adtam neki sárgarépát. Más lovakkal ellentétben ő nem szereti sem az almát, sem a kockacukrot, viszont a sárgarépáért ha kell élet-halál harcot is vívna.
Louis a ló elé lépett és óvatosan megsimította. Mikor megbizonyosodott róla, hogy a ló ezért nem harapja meg, tovább simogatta.
- Miért nem szereted a bandánkat?- kérdezte halkan, rám sem nézve.
- A dalaitokkal nincs bajom,vannak köztük egész elfogadhatók is.Veled sincs bajom, kedvesnek tűnsz.Viszont Harry-től és Zayn-től egyszerűen hánynom kell.Önteltek, beképzeltek, azt hiszik övék a világ.Visszataszító a viselkedésük.- magyaráztam, miközben lecsutakoltam a lovat.Louis nem mondott semmit, érdeklődve figyelte, mit csinálok.
- Megfognád egy kicsit?- nyújtottam felé a kefét.Louis elvette én pedig elmentem és kerestem egy másikat. Visszaértem, majd Louis-hoz szóltam.
- Állj ide mellém, és csak a kezemet figyeld!- mondtam neki.
- Oké!- vonta meg a vállát és mellém lépett.
Én elkezdtem csutakolni a lovat. Szálirányban húzkodtam a kefét a szőrén.
- Most te jössz!- adtam át a stafétát. Ez esetben a kefét. Azt is csak jelképesen.
Louis befejezte Hurrikán csutakolását, én pedig idő közben apu lováét, Diamond-ét. Felnyergeltem a lovakat.
- Tudsz lovagolni? -kérdeztem tőle.
- Kicsit- vonogatta a vállát.
- A kicsit az nem válasz. Tudsz vagy nem?- kérdeztem fél szemöldökömet felhúzva.
- Nem -rázta meg a fejét.- Felülni fel tudok rá. És elméletben tudom, hogy kell irányítani. A gyakorlati részre még nem került sor. - mondta.
- Akkor ülj fel! - paskoltam meg a nyerget.
Louis felült rá, én pedig elmagyaráztam mit hogy kell, mi a helyes testtartás, alap vezényszavakat és az irányítást. Gyakorolta még egy kicsit ami annyit tesz, hogy önállóan ment pár kört az udvarban. Jól ment neki. Mintha világ életében ezt csinálta volna. Megállt előttem, én pedig kivezettem Diamondot az udvarra.
- Ügyes! - suhant át egy halvány mosolyféle az arcomon. - Akkor most menjünk ki, terepre! - mutattam a kertkapura ami a házunk mögött lévő szántásra nyílik.
Felpattantam Diamondra, és kicsit megrúgtam az oldalát, jelezve, hogy indulhatunk. Louis követte a példámat. A két szántóföld közötti földúton indultunk el.
- Holnap ha gondolod megmutathatom a környéket. Van itt egy szép park. Mondjuk 3 km-re lakunk a falutól de nem baj, majd megyünk lóval! - szóltam Louis-hoz, de most már nem voltam vele annyira közömbös és bunkó.
- Rendben, de van egy feltételem.- nézett rám egy pillanatra.
- Mi lenne az?- fékeztem meg a lovat.
- Hadd jöjjön el Liam is!- kérte.
- Semmi akadálya!- indultam el újra.
- Akkor ezt megbeszéltük!- bólintott mosolyogva.
Fél óra alatt leértünk a földek aljára. Rengeteget beszélgettünk közben, Louis nagyon kedves és aranyos srác. Most, hogy jobban megismertem rájöttem, hogy nem olyan mint Harry. Nem hordja fent az orrát, nem pökhendi, egyszóval: normális.
- Menjünk vissza? - néztem vissza a birtokunkra ami még ebből a távolságból is tisztán látszott, mivel végig egyenes úton haladtuk.
- Igen! Viszont most mehetnénk egy kicsit gyorsabban!- mondta majd egy fokozattal erősebbet rúgott a ló oldalába, ezzel vágtatást parancsolva az állatnak.
Követtem a példáját és végig vágtatva csupán negyed óra alatt visszaértünk a kapuhoz. Visszavittük a lovakat a bokszba, leszedtem róluk a nyerget, majd lecsutakoltam őket.
- Nem kéne nekik vizet adni? - kérdezte Louis a lihegő állatokra utalva.
- Nem. Nagyon megizzadtak, és ha most hideg vizet adnánk nekik, megfáznának.- világosítottam fel.
A házba beérve aput és három fiút Harry-t,Zayn-t és Niall-t a konyhaasztalnál találtam.
- Mi jót nézegetsz?- léptem apu mögé aztán megláttam. Kis kori fényképek.-Szent habakkuk!- kaptam a fejemhez. Harry,Zayn és Niall tapló módon röhögtek a gyermekkori fényképeimen amit nem néztem volna ki még belőlük sem. Bezárkóztam a szobámba és átöltöztem.
Nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, ezért kezembe vettem a gitáromat. Elsőre (miért is ne?) egy One Direction dal jutott eszembe, a Little Things. Eljátszottam, mert másképp nem ment volna ki a dal a fejemből. Persze nem énekeltem, csak gitároztam. Aztán mivel más nem jutott eszembe, bekapcsoltam a laptopom azzal a célzattal, hogy keresek magamnak egy kottát. Beírtam először magyarul, aztán angolul.
- One Direction, One Direction, One Direction...más előadó nincs ezen a földön? - morogtam.
Mivel nem találtam normális kottát, eldöntöttem, hogy majd én írok egy dalt. Spontán játszottam,megjegyeztem és az egészet leírtam. Aztán valaki kopogott.
- Gyere! - szóltam neki. De nem jött be senki. Az ajtóhoz mentem, kinyitottam, majd kiléptem rajta. Éreztem, hogy valamiben megakad a lábam, és abban a szent pillanatban egy vödör víz borult a fejemre. Vödörrel együtt. Tetőtől talpig eláztam. Az öt fiú előugrott a kanapé mögül és hatalmas hahotázásban törtek ki. Mindegyik, kivéve Louis-t. Ő odalépett hozzám és levette a fejemről a vödröt.
- Ez nem volt szép! - nézett a fiúkra megvetően.
- Megrázatott a villanypásztorral!Megérdemelte!! - mutatott a kezére Harry.
- Ez akkor sem volt szép! - rázta a fejét Louis.
- Ezt még visszakapjátok! Csak nehogy, véletlen valamelyikőtök a kert végében ébredjen holnap reggel!  - mondtam, majd bevonultam a fürdőbe.
Megtörölköztem aztán eszembe jutott, hogy át is kéne öltözni de a száraz ruhám a szobámban van. Újra felvettem a vizes ruhákat,bementem a szobámba száraz ruháért és visszamentem a fürdőbe. Újra megtörölköztem,át öltöztem és immár szárazon jöttem ki a fürdőből. A hajamat nem szárította meg, késő délutáni 35 fokban megszárad, csak áttöröltem.
Furcsa mód a fiúkat nem találtam sehol. Sem anyuékat. És a tesóimat se. Kimentem az ajtón és elnéztem hátra. Ahogy sejtettem. Anyu és apu Louis-szal beszélgetett, Rebeka és Csenge érdeklődve hallgatták őket. Kimentem én is, majd feltűnés nélkül odasétáltam a két kedvenc lovamhoz.
- Nyihaha!!! - próbálta utánozni Zayn az állatot.
- Pff... - prüszkölt egyet Diamond.
- Igen, én is így gondolom! - fordultam a ló felé nevetve.
Harry időközben megtalálta Ferdinand-ot, az őzet akit tavaly fogadtunk be. Persze engedéllyel.
- Nahát, hogy te milyen cuki vagy!! - hajolt le hozzá,mire az őz megindult felé. Harry, Zayn, Liam és Niall az őz elől futottak, egyenesen fel, egy szalmabálára.
Aztán támadt egy jó kis ötletem.
- Mary!! - kiabáltam el magam. Mary, egy kézzel nevelt pulyka. Pillanatokon belül ott termett mellettem. Lehajoltam hozzá és Harry-re mutattam, jelezve, hogy menjen oda hozzá és tegye amit kell. Épp akkor szállt le a báláról így nem vette észre, hogy Mary ott van mögötte. A pulyka elkezdte csipkedni Harry-t. Szakadtam a röhögéstől, az "áldozat" pedig megfenyegetett.
- Te...tee!! Ezt még meg keserülöd! - rázogatta a mutatóujját, amitől csak még jobban rám tört a nevetés.
- Talán gond, Mr. Kicsitjóahangomésmáriselszállafejem? - kérdeztem a szememet törölgetve.
Mary jutalomból kapott egy kis kukoricát. Louis odajött mellém és beszélgettünk. Időközben Liam is csatlakozott, aminek örültem. Mint kiderült ő sem olyan, mint a többiek, hasonló Louis-hoz, csak kicsit szótlanabb. Nem voltunk kint sokat, mindössze fél órát, amúgy is esteledett már, így mindenki bement. Én visszavonultam a szobámba, anyu csinálta a vacsorát ami (kivételesen) meleg étel lesz. Épp a neten böngésztem,amikor valaki kopogott.
- Nem veszem be még egyszer!! - kiabáltam ki.
- Bejöhetek? - dugta be a fejét Louis. Felnéztem a laptop mögül és őszintén mondva megörültem neki.
- Persze! Gyere csak! - hajtottam le a laptopomat. Louis leült velem a szemben a babzsákfotelemre.
- Harry nagyon berágott! - kezdte - Bosszút tervez! - folytatta szinte suttogva.
- Tegye azt! Én gyorsabb leszek! - nevettem. Louis mosolygott. Pártatlan volt. Láttam rajta és hittem is neki. Újra felnyitottam a laptopomat és pötyögtem rajta párat.
- Holnap éjjel csillaghullás lesz! Megnézzük?-  kérdeztem kicsit félénken.
- Persze! De ha nem gond most Niall és Liam is jönne! - hasalt ő is mellém az ágyra.
Aha. Most bukott le. Tudom mire megy ki a játék! Liam-ot már megkedveltette velem, most az a terve, hogy a többieket is szépen sorjában.
- Louis...Liam-ot már megkedveltem. És biztos vagyok benne, hogy Niall is nagyon jó fej. De ezt itt fejezzük be! - ültem fel.
- Mit? - pislogott nagyokat.
- Zayn-t és Harry-t nem fogod tudni velem megkedveltetni. Ne is törd magad! - ripakodtam rá.
Louis felröhögött. Rajtam? Vagy min?
- Mi olyan vicces? - kérdeztem.
- Eszem ágában sincs megkedveltetni veled őket. Ha nem szereted őket, akkor nem erőltetem! - veregette meg a vállam.
- VACSORAA! - kiabálta anyu.
- Menjünk! - álltam fel.
- Én még maradnék egy kicsit! Ha nem gond! - tologatta a gördeszkámat a lábával.
- Oké! De siess! - legyintettem.
Leültem az asztalhoz apu és Harry mellé. Na akkor ment el az étvágyam. Mármint nem aputól, hanem Harry-től. Vacsora után gyorsan lefürödtem, majd visszamentem a szobámba. Apu és a srácok a TV-ben nézték a kedvenc sorozatunkat, de nem volt kedvem Harry és Zayn pökhendi pofázmányát bámulni, ezért inkább bent maradtam. Aztán leesett, hogy nekem is van TV-m. Megkerestem a távirányítót és bekapcsoltam. Átpörgettem a Viasat 3-ra és "probléma megoldva" stílusban csettintettem egyet. Louis bejött a szobámba és úgy döntött csatlakozik hozzám.
- Mit csináltál? - érdeklődtem.
- Segítettem anyukádnak elmosogatni! - mosolygott.
- Ilyenkor hogy-hogy nem koncerteztek? - tettem fel újabb kérdést.
- Minden évben van két hónap pihenőnk. Ez általában a december és az augusztus, de most különös módon a júliusra és az augusztusra esett a választás. Nem tudtuk hova menjünk, csak annyit, hogy mindenképp Magyarországra, mert egyrészt itt sosem voltunk, másrészt valamilyen szinten itt nyugalom van. Így hát felültünk egy vonatra, majd több óra utazás után leszálltunk egy Győr nevű városban. Niall elintézte, hogy egy ismerőse lehozza a kocsit. Elindultunk, de még mindig nem tudtuk hova, csak mentünk. Aztán egy váratlan pillanatban belehajtottunk pár szögbe, ami a szomszéd telek előtt volt szétszóródva. Végül itt kötöttünk ki. És apukád mindenképp azt akarja, hogy töltsük itt az egész hónapot. - válaszolt.
Anyu kopogott be a szobába.
- Ideje lenne lefeküdni! Jó éjt! - nyomta le a villanyt. A TV gyér fénye töltötte be a szobát. Louis elment én pedig aludtam. Vagyis csak majdnem,mert bevillant egy jó kis ötlet.
Megvártam az éjfélt és átlopakodtam Harry-ékhez. Óvatosan felemeltem a fiú fejét és az időközben előkerült ragasztót a párnára csepegtettem. Nem pillanatragasztó volt. Azt nem találtam.
Visszatettem a fiú fejét, és alig bírtam elfojtani a röhögésemet. Visszamentem a szobámba majd bevágtam magam a párnák közé. A fejemet az egyik díszpárnába fúrtam és előtört belőlem a röhögés. Végül így, röhögve aludtam el.