12. Fejezet: Mert a Balaton nem mindig romantikus

Másnap reggel hét körül ébredtem fel. Akkor is csak azért, mert Zayn berontott a szobába és elhúzta a függönyt.
- Ébresztő! - kiáltotta, mire én hozzávágtam egy párnát. Harry félkómás fejjel röhögött azon, hogy hogyan szedem szét a haverját.
- Egy óra múlva indulunk. - közölte védekezés közben.
- Teszek rá! Aludni akarok! - ugrottam nevetve a hátára. Zayn ledobott az ágyra, majd rám ugrott és a fejemet kezdte az öklével dörgölni. Harry meg tovább röhögött.
- Nem segítenél? - kérdeztem fojtott hangon, ugyanis Zayn épp egy karatefogást alkalmazott rajtam.
- Zayn... szerintem már felébredt. - közölte.
- Hát oké. - mászott le rólam Zayn.
- Köszönöm. - ültem fel és elégedetten biccentettem egyet.
- Most én jövök! - vetette rám magát Harry, minek következtében eldőltünk az ágyon.
- Kicsi a rakás! - ordította Zayn és ráborult Harry-re. Harry és én vigyorogva összenéztünk, majd közelebb hajolva megcsókolt.
- Kezd elfogyni a levegőm! - szólaltam meg levegő után kapkodva és leborítottam magamról őket.
- Na én megyek, összepakolok. - indult kifelé Zayn. Mikor már azt hittek elment, Harry, mintha csak erre várt volna, az ölébe húzott és átkulcsolta a derekamat.
- Aztán ne turbékoljatok sokáig. - nyitott be újra egy pillanatra mosolyogva Zayn. Aztán becsukta az ajtót és tényleg távozott.
- Jó reggelt! - csókolt meg Harry.
- Neked is. - mosolyogtam.
- Reggeli! - jött be a szobába Liam. Harry-vel felálltunk és kimentünk reggelizni.
- Gyerekek. - kezdte apu, aztán a kérdő tekintetünket látva nevetve kiegészítette. - És felnőttek. - tette hozzá mosolyogva. - Egy óra múlva indulunk. Szedelőzködjetek. - mondta, majd felállt és folytatta a pakolást. Harry-vel ketten visszavonultunk a szobámba, felöltöztünk én meg nekiálltam pakolni. Előkaptam egy rózsaszín sporttáskát és telepakoltam. Beleraktam két törölközőt, a fürdőruhámat, Harry pólóját és alsóját (az utolsó percben kitalálta, hogy felveszi a farmersortja alá a fürdőnadrágot és póló nélkül jön el), nejlonzacskót a vizes göncöknek, naptejet és a pénztárcámat. Ez elég kevésnek tűnik, de ennek ellenére nehéz volt.
- Várj, majd én viszem! - vette át tőlem Harry. Végiggondoltam, hogy minden megvan-e, aztán kiment a többiekhez. Liam egy hűtőtáskán üldögélt, körülötte egy rakás táska. Pontosabban kilenc. Igen, képes voltam megszámolni.
- Már nem azért, de ti hány napra készültetek? Mert mi csak egyre. - szólaltam meg, miközben belebújtam a standpapucsomba.
- Cuki a szütyőd! Hol vetted? - szólt oda Niall magas, lányos (vagyis inkább férfias női) hangon Harry-nek. Minket meg csak úgy rázott a röhögés.
- Van még egy odaadjam? - ecsetelte Harry ugyanabban a stílusban, mire apu hanyatt esett a nevetéstől.
- Jól vagy? - kérdeztem tőle és megpróbáltam nem kiröhögni. Ami nem volt könnyű.
Apu nem mondott semmit, csak tovább röhögött. Ezek szerint jól. Nemsokára elindultunk. Én a busz leghátsó ülésén ültem Harry és Zayn között. Harry átkarolt én meg neki döntöttem a fejejm.
- Csíz! - fordult hátra Niall és lekapott minket a telefonjával. Had ne kommentáljam a fejeket.
- Na, hát ez mi? Kérünk egy puszikát. - vigyorodott el.
- Niall. Hány éves vagy, 7? Puszikát? Ez megfelel? - kérdeztem és egyszerűen megcsókoltam Harry-t.
- Öcsém. Azt hiszem felnyomtam a képe Instagramm-ra. - sápadt le.
- Mi? - kapta ki Harry, Niall kezéből a telefont. - Niallte barom! - fogta a fejét.
- Mi van? - pislogott nagyokat.
- Szedd le! Most! - követelte és egyre idegesebb volt.
- Harry, add ide!- nyújtottam a kezem. A tenyerembe adta a telefont. Pötyögtem rajta párat és visszaadtam a telefont Niall-nek.
- Kösz. - sóhajtott egy hatalmasat.
- Remélem nem látta senki. - sziszegte Harry. Ezt nem értettem. Mi van akkor, ha látták? Előbb vagy utóbb megtudják. Majd megkérdezem tőle, de nem most. Nem akartam patáliát csapni. A siófoki strandra befordulva aztán megláttunk egy csapat lányt, transzparensekkel. Zayn kiszállt, mire azok sikítva megindultak felé.
- Basszus, basszus, basszus! - ugrott vissza Zayn a kocsiba. - Húzzunk innen! - csatolta be az övét.
- Miért? - kérdezte Niall. - Rendesnek tűnnek Ő például ki is öltözött. - mutatott egy lányra.
- Niall - néztem a lányra elképedve a csajra - az egy esküvői ruha. És a lány azt kiabálja, hogy "Harry will you marry me?". - mondtam, mire Harry rávágtam, hogy "No". Ezen mindenki jót nevetett, aztán elindultunk. Balatonfüreden ugyanígy jártunk, annyi különbséggel, hogy ott a paparazzók találtak ránk. Harry vállába fúrva a fejem próbáltam megakadályozni, hogy megtudják a személyazonosságom. Ha Harry már Niall képe miatt kiakadt, ezért még jobban kiakadt volna. Van egy olyan érzésem, hogy nem akar felvállalni. Da vajon miért nem? Szégyell? Egész biztosan. Én nem vagyok a gyönyörűséges Taylor Swift. Hát, ez remek.
- És most hova? - kérdeztem aputól.
- Balatonfűzfő. - nézett a visszapillantóba.
Balatonfűzfőn van egy kis strand, ami nem túl nagy (mily meglepő) és nagyon családbarát. Kisebb koromban rengeteget jártunk le oda. És végre sikerrel is jártunk. Se sikítozó rajongók, se vakuzó paparazzók.
- Hű, ez jobb, mint a tengerpart. - nézett rám Niall hatalmasra nyitott kék szemeivel.
- Milyen gyönyörű lehet naplementében. - lépett mellém Harry mosolyogva, majd megfogta a kezem. Aztán elindultunk. A pénztáros srác rendes volt, adott csoportkedvezményt, utalva arra, hogy kicsit sokan voltunk. Harry hozta a kettőnk csomagját és a hűtőtáskát. Egy nagy fűzfa árnyékában terítettük le a pokrócokat. Elmentem átöltözni. Nem kellett sokat mennem, az öltöző pont velünk szemben volt. Bementem egy fülkébe és épp vettem le a nadrágom, amikor véletlen meghallottam két lány beszélgetését.
- Láttad Harry-t és azt a lányt? - kérdezte az egyik.
- Igen. Nagyon szép pár és a lány is az. Na meg nagyon szerencsés! - válaszolt a másik és felfedeztem némi irigységet a hangjában. És körülbelül ennyi. Mosolyogva tovább öltöztem és nyugtáztam magamban a dolgot, miszerint, van aki úgy gondolja, hogy vállalható fejem van.Hamar átöltöztem, aztán visszasiettem a többiekhez.
- Azta. - fütyült kettőt Zayn. Ja, hát igen. Hat évnyi szertorna után az ember hasán megjelennek a kockák.
- Az én csajom! - karolta át a vállam Harry. Na, én ezt a fiút már tényleg nem értem. Egy kép miatt reklamál, jelenetet rendez, most meg...á, mindegy. Fiúk. Ne akarjuk megérteni őket.
- Menjünk a vízbe! - csapta a hóna alá Zayn a neon zöld gumimatracát. Megvontuk a vállunkat és követtük. Harry-vel kézen fogva igyekeztünk a víz felé, amikor valaki utánunk szólt.
- Hé, Styles! Nagy vigyort! - mondta egy paparazzi, mire Harry elengedte a kezem (erről beszéltem).
- Basszus! - mondta, majd az arcát takargatva elrohant. Én lehajtottam a fejem és ügyeltem rá, hogy ne tudja meg a személyazonosságomat, egyeneset a vízbe futottam a többiek után.
- Mi az Nina? - kérdezte Zayn, aki épp a gumimatracán fekve lazult.
- Harry szégyell engem és ránk talált egy paparazzo. - ismertettem a helyzetet.
- MI? -próbált meg felülni, aminek a következménye az lett, hogy leborult a matracról. Kérdőn néztem rá, a többiek röhögtem. Lassan felállt és folytatta. - Mi az, hogy Harry szégyell? - kérdezte.
- Amikor Niall véletlen felrakott egy képet az internetre totál kibukott. Amikor meg jött a paparazzi elengedte a kezem és elfutott. Mintha nem akarna felvállalni.- hajtottam le a fejem és a sírás kerülgetett.
- Nina, ez nem így van. - győzködött Zayn.
- Aha, oké. - bólogattam viszonylag meggyőzően, de nem állt szándékomban tényleg elhinni amit mondott. Nem sokkal később Harry is csatlakozott hozzánk.
- Ez meleg helyzet volt. - karolta át a derekam. Az érintésétől még mindig megborzongok.  Muszály volt nekem fülig beleszeretni?
Szembe fordultam vele és a mellkasának támasztottam a kezeimet. Közelebb mozdultam, de nem csókoltam meg, hanem egy laza csuklómozdulattal ellöktem. Zuhanni kezdett és a vízben landolt. Mikor újra felbukkant vizes tincsei teljesen eltakarták az arcát és úgy nézett ki, mint Chewbacca fürdés után. Mi meg csak nevettünk.
- Na gyere csak ide! - kapta el vizes kezével a derekamat és hátulról átkulcsolta.
- Harry ne! - kértem, de késő volt. Hátrafelé kezdett dőlni, majd ketten csapódtunk a vízbe. - Idióta! - fröcsköltem le, miután kiköptem a vizet.
- Naa. - ölelt át hátulról. - Bocsánat. - nyomott egy puszit arcomra. Kuncogva behúztam a nyakam és fülig érő vigyorral néztem Zayn-re. De még mindig volt bennem némi kételkedés. Egy kicsit beljebb mentünk (Zayn-t úgy kellett beljebb tolni, mert nem volt hajlandó leszállni arról a retkes matracról, már azon a szintem voltam, hogy leborítom róla), Harry meg lemerült a víz alá. Aztán egy perc múlva valaki hátulról megkocogtatta a vállam. Megfordultam és ijedtemben sikoltottam. Harry volt az. Vizes haja hínárokkal volt teletűzdelve és az arcába lógott.
- Bu. - mondta csak úgy, minden lendület nélkül. Nevetve átöleltem.
- Szépség és a szörnyeteg. - szólalt meg Niall röhögve. Kiszedegetettem a hínárokat Harry hajából és eltűrtem az arcából.
- Gyere, ússzunk egyet! - indult el befelé. Keresztbe tett karokkal álltam és felvont szemöldökökkel néztem utána, miközben azon gondolkoztam, hogy ezt most komolyan gondolta-e. Mikor észrevette, hogy én nem megyek hátrafordult.
- Khm.. - köhintettem arra utalva, hogy én nem tudok úszni.
- Ja, tényleg. - esett le neki a dolog, mire kínosan felnevetett.Visszajött hozzám és megfogta a kezem. - Gyere! Bízz bennem!
- Harry, én félek a mély víztől!- magyarázkodtam.
Hátulról átkarolta a derekamat és a vállamon pihentette az állát.
- Szeretlek. - súgta a fülembe. Hirtelen kirázott a hideg, a fene sem tudja, hogy miért.
- Gyertek, együnk fagyit! - invitáltam meg a többieket. A fagylaltoshoz érve a többiek megrohamozták a pultot. Hirtelen Csenge bukkant fel mellettünk. Elég fancsali képet vágott.
- Mi a baj húgi? - néztem le rá.
- Harry. - szólt oda neki. - Beszélhetnénk? - kérdezte félénken.
- Persze. - mosolygott rá és arrébb vonultak.
- Nina, gyere válassz te is! - zökkentett ki Niall. Odamentem hozzájuk és választottam, Csengének meg Harry-nek is. Aztán fizettem. Egy pillanatra odanéztem Harry-ékre. Csenge megölelte. Elvettem a fagyikat és megvártam míg végeznek. Aztán odaadtam nekik.
- Köszi. - vette el Csenge mosolyogva.
- Nincs mit. - mosolyogtam én is, majd megvártam amíg hallótávolságon kívül ér.
- Jót beszélgettetek? - fordultam Harry felé.
- Igen. Megígértette velem, hogy vigyázni fogok rád, hogy az ünnepekre hazajössz és tiszteletbeli bátyus lettem. - ecsetelte a fagyiját nyalogatva.
- Nem rossz. De ha a testvérek járnak egymással az már nem vérfertőzés? - kérdeztem.
- Jogos. Akkor ne járjunk! - vonta meg a vállát. Aztán döbbent tekintetemet látva kiegészítette a mondanivalóját. - Jaj, nehogy elhidd! - karolta át a vállamat. - Szeretlek! Tényleg. És semmi pénzért nem hagynálak el. - mondta, aztán amikor észrevett a mobillal fotózó lányokat, gyorsan elengedett. Nem tudom, mintha tényleg szégyellne. Visszamentünk a többiekhez (nem kézen fogva) és leültem apu mellé.
- Minden oké? - érdeklődött.
- Fogjuk rá. - töröltem meg a számat. Kidobtam a szalvétát és visszasétáltam hozzájuk.
- És most? - tépkedte a fűszálakat Zayn.
- Béreljetek vízibiciklit. - ajánlotta fel apu és beleharapott a lángosába.
- Ez nem rossz ötlet. - gondolkoztam. - Jöttök? - kérdeztem a többiektől. Rebeka és Csenge maradtak, mivel ők sem tudnak úszni és kedvük sem volt, de a fiúk jöttek. Liam kiválasztott egy halványzöld biciklit, én meg kibéreltem egy órára. Elfoglaltam az egyik vezető ülést (a másikban Niall ült) és tekerni kezdtünk. Alighogy elértük a mély vizet Zayn lecsúszott a csúszdán, majd egy hatalmasat csobbanva érkezett a vízbe. Pár másodperc múlva aztán újra felbukkant.- Nézzétek mit találtam! - emelte ki a kezét a vízből, amiben egy zöld partiszemüveg volt.
- Hé, ez jól néz ki! - vette el Louis, majd felvette. Konkrétan úgy nézett ki, mint akit szemen talált egy adag foszforeszkáló takony. Niall elkezdett röhögni, furcsa, remegős hangon.
- Niall, úgy röhögsz, mint egy beteg kecske! - mondtam fapofával. Harry és Louis egymásnak támaszkodva röhögtek, Zayn épp akkor mászott ki, amikor ezt mondtam, de annyira nevetett, hogy visszaesett a vízbe.
- Nina, ez jó volt. - veregetett vállon Liam, majd felmászott a csúszdára és lecsúszott. A vízbe lógattam a lábamat és bevallom kicsit irigykedve figyelmem a fiúkat. Egyszer csak azt vettem észre, hogy mellénk ér egy vízibringa, rajta azzal a paprazzóval, aki lekapott minket a parton.- Harry! - kiáltottam, majd a fényképezőjét kattogtató hapsira mutattam.

- Basszus! - úszott át a bicikli másik oldalára. Én az arcomat takargatva próbáltam véden ia személyiségem, amikor az ujjaim között láttam, hogy Zayn és Niall a másik oldalon felmászik, a háta mögé lopózik és egy laza mozdulattal egyszerűen a vízbe löki a fotóst. Géppel együtt. A paparazzo elmerült, de pár másodperc múlva felbukkant (sajnos).
- Állatok! Van fogalmatok róla, hogy hány kép veszett oda? - hadarta idegesen.
- Több száz, ami lesi fotó, vagyis engedély nélkül készített.Szóval igen, van fogalmunk róla. - feleselt Zayn.
- Pacsi! - tartotta fel a kezét Niall, mire Zayn erőből belecsapott. A fotós dühöngve mászott vissza a járművére, majd megfordult és a part felé kezdett tekerni.
- Így szórakozz az 1D-vel! - kiáltottam utána.
- Ezt még nagyon megszívjátok! - mutatott vissza egy nem épp kedves jelet a fotós.
- Menj a... - kezdtem, de Liam a kezével vetapasztotta a szám.
- Nyugi Nina. - szólt hidegvérrel.
- Nyugodt vagyok. - szedtem le a kezét a számról.
- Elment már? - bukkant elő a vízből Harry.
- El. - nyújtotta a kezem. Megkapaszkodott bennem és visszamászott a biciklire.
- Vissza kéne menni. - néztem a part irányába.
- Oké. - pattant be az egyik vezetői ülésbe Louis, a másikba Niall és tekerni kezdtek. Hamar visszaértünk a partra.
- Köszönjük szépen. - mosolyogtam a lányra, akinél béreltük a vízibiciklit. Visszaindultunk a többiekhez, Harry nem fogta meg a kezemet, ami kezdett egyre jobban zavarni. Szégyell, ez most már biztos. Vagy szakítani akar? Nem látok a fejébe, de azt hiszem jobb is. A partot szegélyező járdás sétáltunk, amikor két lány leszólított minket.
- Sziasztok! Bocsi a zavarásért, de..- próbált angolul, de nem nagyon sikerült.
- Mondjátok magyarul, majd én fordítok. - mosolyogtam rájuk.
- Köszi. Szóval bocsi a zavarásért, de nagyon nagy rajongóitok vagyunk és ha esetleg lehetne egy közös képet lőni.. - hadart, én meg fordítottam.
- Semmi akadálya. Szeretem a magyar Directioner-eket. Nagyon lelkesek. Nina, megtennéd, hogy lefotózol minket? - mondta Zayn, én pedig fordítottam.
- Persze. - vettem el a lány telefonját.
Összeálltak, lőttem pár csoportképet, külön-külön a fiúkkal. Néhány elég hülyéskedősre sikerült, de nem baj. Alighogy visszaértünk apuékhoz, mehettünk is tovább, mert at öbbiek megéheztek. Az én gyomrom reggel óta akkora, mint egy teniszlabda, szóval én nem ettem.
- Isteni eledel! - harapott a lángosába Niall. Nevetve figyeltem, ahogy akkora lángost fel be, ami kétszer akkora, mint a feje. Szereti a magyar kaját, Túró Rudit például négyet megeszik egy nap. A lángost meg egyszerűen imádja.
- Kérsz főtt kukoricát? - lépett mellém Harry, kezében tartva egy papírtálcát.
- Nem, köszi. De te egyél csak. - nyomta egy puszit az arcára. Leültünk a többiek mellé egy sörpadhoz. Niall a lángosát ette, Zayn hamburgert, Louis, Rebeka, Csenge, apu és anyu hot-dogot, Harry főtt kukoricát, Liam pedig gyrost fogyasztott. Harry alaposan körbenézett (?), majd felém hajolt. Gondolkodás nélkül csókoltam meg, amit persze viszonzott is.
- Na, még mielőtt lenyelitek egymást. - szólalt meg Liam. - Ki jön röpizni? - kérdezte. Mindenki ment, kivéve engem. Én inkább a pálya szélén üldögéltem, amikor valaki beszólt.
- Szia cica, van gazdád? - kérdezte. Oldalra néztem, majd viszonoztam ezt a gesztust.
- Szia édes, a házszám téves, a szöveged meg ezer éves. Amúgy ott van, röpit játszik, hat kockája a Holdról is látszik, szóval inkább fogd be a pofád, mielőtt egy tigris megvillantja fogát. - néztem összehúzott szemekkel a körülbelül 180 cm magas, zöldeskék szemű fiúra, aki megpróbált ezzel az olcsó, múlt századi dumával felszedni.
- Látom nem adod könnyen magad. - ült le mellém vigyorogva.
- Ez az áru már elkelt. Bocs. - vágtam vissza frappánsan.
- Tudod, én pont az ilyen lányokat keresem. - simította végig a combomat, ezzel megpróbált egy fokkal intimebb testrészemhez jutni.
- Akkor keresd máshol. - szorítottam ökölbe a kezem, majd egy kis lendületet véve behúztam neki. A srác elterült, rubintvörös vére, eleredt az orrából.
- Ezt még megkeserülöd te liba. - pattant fel, majd megpróbálta elkapni a karom, amit ügyesen kivédtem. Épp egy újabb ütésre emeltem a kezem, amikor Harry feje jelent meg a fiú válla fölött. Megkocogtatta a srác lapockáját, mire az megfordult.
- Kell valami? - kérdezte.
- Igen. A barátnőm! - vágott vissza Harry és egy határozott mozdulattal akkorát lekevert neki, hogy én csak néztem.
- Jól vagy? - jött oda mellém, átlépve a földön fetrengő fiút.
- Persze! Köszi!- néztem az arcára. Furcsa módon összerándult a gyomrom és éreztem, hogy valami történni fog. És igazam volt. Mikor a nap kezdett már lemenni, Harry elhívott a partra sétálni. Furcsa módon megfogta a kezem és volt, hogy a derekam is átkarolta. Az egész nagyon romantikusnak indult. Egy padra leülve beszélgettünk.
- Büszke vagyok rád! - pihentette  a kezét a combomon.
- Pedig nem úgy tűnik. - csúszott ki a számon, így már elkerülhetetlen volt, hogy ne tudjon meg mindent.
- Ezt hogy érted? - kérdezte.
- Úgy, hogy másik előtt nem fogod meg a kezem, nem ölelsz át. Van egy sanda gyanúm, hogy szégyellsz. - öntöttem ki ami a lelkem nyomja és kezdtem egyre biztosabb lenni a dologban.
- Nina, ez nem így van! Te ezt nem értheted! - magyarázkodott.
- Ó, dehogyisnem, értem én. Szégyellsz, mert én csak egy átlagos vidéki parasztlány vagyok, nem pedig a gyönyörűséges Taylor Swift. Pedig azt  hittem egy picivel többet látsz bennem, mint egy hiszékeny fejőlány.
- Nina, én csak..- kezdte újra.
- Na ne Ninázz itt nekem! Kár volt beléd szeretnem. Olyan vagy, mint akinek először gondoltalak. Louis-nak igaza volt. Csak kihasználtál. - fejeztem be a kis monológomat, majd meg sem várva mint mond, ott hagytam. Meg sem álltam addig, amíg vissza nem értem a többiekhez, akik éppen pakoltak.
- Minden rendben? - méregetett Zayn gyanúsan.
- Semmi sincs rendben. - válaszoltam ezzel le is zárva a témát.
A hazaút szótlanul telt, helyet cseréltem anyuval, így előre kerültem apu mellé. Végig zenét hallgattam, és valaki folyton bökdöste a vállam, de nem érdekelt. Kiszerettem Harry-ből. Végleg. Ezzel olyan mélyre elásta magát a szemeben, hogy csoda, hogy nem lyukadt ki a Föld másik oldalán. Hazaérve levágtam a táskámat az előszobába és szó nélkül bementem a szobámba. Az ajtót becsaptam magam mögött és hanyatt vágtam magam az ágyon. Szon gondolkoztam, hogy mivel érdemeltem én ezt ki. Ha Harry-re gondoltam ejtettem néhány könnycseppet, de nem voltam szomorú, sokkal inkább dühös. Dühös voltam magamra, amiért ilyen
- Ne menj most be. - mondta valaki, a hangjából ítélve Zayn volt.
- De Zayn, én.. - kezdte a másik, amivel be is igazolta a hipotézisemet.
- Harry már így is eléggé elcseszted. - közölte Zayn. Miután megbizonyosodtam róla, hogy már nincsenek az ajtóm előtt kimentem anyuékhoz a konyhába.
- Apu holnap fel tudnál vinni a reptérre? - kérdeztem egy mandarint pucolgatva.
- Elmész a kollégiumba? - nézett fel az adminisztrációjából anyu.
- El. - bólintottam egy hatalmas sóhaj kíséretében.
- És Harry? - szállt be a beszélgetésbe apu.
- Vége. - mondtam ki a sírással küszködve.
- Szakítottatok? - csodálkozott.
- Én voltam. De nem akarok róla beszélni. - zártam le a témát.
- Mikor megy a géped? - váltott anyu.
- Negyed egykor. De nem nagyon akarok búcsúzkodni, szóval éjszaka bepakolok és berakom a bőröndöket a kocsiba. Fél kilenckor beülünk a kocsiba és cirka 5 óra múlva apu nélkülem tér vissza. - ismertettem a tervet.
- És a húgaid? - tett fel újabb kérdést anyu.
- Hagyok nekik egy levelet. - suttogtam. A húgaim. Azt hiszem őket lesz a legnehezebb itt hagyni. Visszamentem a szobámba és felnéztem a netre. Sulis posztok mindenhol. Én meg még füzeteket sem vettem. Ne mindegy, majd Londonban. Elővettem két nagyobb bőröndöt és kipakoltam a szekrényemből minden olyan dolgot, ami a Londoni időjárásnak megfelelhet. Ezzel a két bőröndből egy és egy fél meg is telt. Aztán jöhetett a többi. Hajszárító, hajsütővas, hajvasaló. Nyomtatott képet és egy headset a gépemhez. Aztán elővettem a kézipoggyászom és a laptoptáskát. Értelemszerűen a laptoptáskába került a gépem és a töltője. A kézipoggyászba került a telefontöltőm, a telefonom, a pénztárcám és a fülesem, meg az iPodom. És kész is voltam. Hagytam elő ruhát holnapra (farmernek kinéző elasztikus gatya, tornacipő, trikó, pulcsi és egy műbőr dzseki), aztán előkotortam egy törölközőt, mivel a sajátomat már beraktam. És eldöntöttem, hogy rövid gatyában és egy pólóban alszom, mert a pizsimet is elraktam már. Elmentem fürödni, este 11 volt már, szóval mindenki aludt. Fürdés után a lehető leghalkabban próbáltam meg kinyitni az ajtót és kivinni a bőröndöket, de nem sikerült. Egyik pillanatról a másikra Niall jelent meg a lépcső alján.
- Nina, te mit csinálsz ilyen későn? - ásítozott.
- Öhm... - rögtönöznöm kellett. - Csak áálmodod ezt az egéészeet! - tettem "varázsló mozdulatokat" a kezeimmel.
- Hát oké. - mondta, majd megvonta a vállát és megfordulva visszafelé indult el a lépcsőn. Megkönnyebbülten fellélegeztem és tovább folytattam a cipekedést. Miután végeztem ágyba bújtam, de valami furcsa volt. Aztán beugrott. Egyedül voltam. Nem tudtam aludni. Elővettem a telefonomat és bekapcsoltam rajta a WiFi-t. A Starity-re felérve sokkot kaptam. Jobban mondva a főcímtől. "EXKLÚZÍV! Az 1D Magyarországon? Helyi lánnyal kavar Harry Styles?". Ajaj! Egyrész semmi közük hozzá, másrészt a jelenidő nem érvényes. Aztán a cikkre kattintva megláttam a képeket. Rengeteg lesi fotó, a rajongók által készített képek. Több oldalt is leellenőriztem, de nem. Nem képzelődtem. Harry-vel és azzal a bizonyos "titokzatos helyi lánnyal" (vagyis velem), volt tele az internet.

könnyen bedőltem neki. Hogy hagytam, hogy elcsavarja a fejem. Aztán, hogy odaköltöztem volna, amiről eszembe jutott London, Londonról pedig a főiskola és, hogy holnap estig minden diáknak el kell foglalni a koleszt. Felálltam és az ajtóhoz léptem. Épp lenyomtam volna a kilincset, amikor hangokat hallottam az ajtó másik oldaláról.

11. Fejezet: Rossz előérzet

Reggel arra ébredtem, hogy nincs mellettem senki (?). Azonnal felpattantam, és magamra kapva Harry ingét, leszaladtam a lépcsőn. A nappaliban nem volt, így elfordultam jobbra, majd végigmentem egy kis folyosón. Egy konyhában találtam magam és megtaláltam őt is. Nekem háttal ácsorgott, egy szál gatyában. Gondoltam meglepem, úgyhogy lábujjhegyre emelkedve a háta mögé lopóztam és megöleltem.
- Jó reggelt! - súgtam.
Mosolyogva megfordult és félig átkarolt.
- Jó reggelt! - puszilta meg a homlokomat. A másik kezével észrevétlenül a térdem alá nyúlt és egy váratlan pillanatban felkapott. Nevetve a nyaka köré fontam a karjaimat és megcsókoltam. Nem hittem volna, hogy képes leszek valaki olyat ennyire szeretni, akit utáltam.
- Hercegnő... - tett le és puszilgatni kezdte a nyakamat.
- Te meg vagy a béka. - nevettem fel.
Fél szemöldökét felvonva a szemembe nézett.
- Biztos vagy te ebben? - kérdezte és a tekintete eszelős volt.
- Ajaj! - esett le mire gondol. Hátat fordítva futni kezdtem, ő meg utánam.
Nevetve futottam ki a házból, végig a mólón, majd gondolkodás nélkül beleugrottam a vízbe. Csak egy gond volt. Hogy én nem tudok úszni. Eszeveszettül kapálóztam, de hiába küzdöttem süllyedni kezdtem. Még láttam, ahogy Harry vesz egy mély levegőt és beugrik utánam, de aztán minden elsötétült.
Amikor kinyitottam a szemem már nem voltam a vízben. Hirtelen erős ingert éreztem a köhögésre, így hát köhögtem. És felköhögtem vagy 3 deciliter vizet is. Felemeltem a fejem és elfordítottam jobbra. Sehol senki. Aztán elnéztem az ellenkező irányba. Harry nekem háttal, lehajtott fejjel ült.
- Öhm... minden rendben? - kérdeztem.
Harry hátrafordult, majd felpattant és odajött. Mellém érve letérdelt. Az arcára pillantottam. Sírt.
- Hála a jóságos és magasságos Istennek! - szorongatta a kezemet. - Belehalok ha megfulladsz! - mondta, majd óvatosan felemelt és bevitt a házba. Letett a díványra és betakart.
- Az utolsó emlékem, hogy a víz alatt vagyok. Mi történt? - kérdeztem.
- Utánad ugrottam és kihúztalak a vízből. A szíved ugyan dobogott, de nem lélegeztél. Újraéleszteni próbáltalak, de feladtam. Azt hittem, hogy az egyetlen igaz szerelmemet is elveszítem. - mondta, a végét már szinte suttogva.
Az utolsó mondta szöget ütött a fejembe, de nem afféle idegesítő, élni nem hagyó, hanem jóleső szöget.
- Egyetlen igaz szerelmed? - kérdeztem vissza meghatott mosollyal.
- Egy békának is lehet kincse, nem?- hajtotta le a fejét.
- Tudod, én szeretem a békákat. Különösen egyet. Még neve is van! - bújtam oda hozzá.
- Hogy hívják? - kérdezte.
- Én úgy vagyok vele, hogy minden békában ott van a herceg és mindenkinek van egy békája. Az én békám Harry. - válaszoltam.
Mosolyogva magához húzott.
- Nem akarod a békából elővarázsolni a herceget? - kérdezte.
- Már megtettem. Nekem sosem voltál a békám. Mindig csak a hercegem. - suttogtam, majd megcsókoltam.
- Te meg az én hercegnőm. - motyogta két csók között.
- Sajnálom. - suttogtam a fülébe. - Nem vagy béka, vicc volt. Szeretlek! - tettem hozzá. Válaszként csak őszinte mosolyra húzta a száját. A fejem a vállába fúrtam és belélegeztem az illatát.
- Haza kéne menni. - mondtam.
- Igen. Szerintem is. -  értett egyet.
- Imádlak! Nagyon köszönök mindent. - fordítottam magam felé az arcát és megcsókoltam. Visszamentünk a szobánkba és felöltöztünk. Harry-nek visszaadtam a még kicsit vizes ingét. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Hazaérve már csak a fiúkat találtuk otthon.
- Hát a többiek? - érdeklődtem.
- A szüleid dolgoznak, Rebeka átment Anne-hez, Csenge meg egy másik barátnőjéhez, szóval mi itt maradtunk. - tárta szét a karjait Niall.
Félrevonultam és felhívtam Perrie-t.
- Szia. Ráérsz vagy felébresztettelek? - kezdtem.
- Nem, ráérek. Ébren vagyok, épp Zayn-nel beszélek, de mondd csak! - mondta kedvesen.
- Köszönök mindent. Tegnap minden rendben volt és köszi az SMS-t is, amit Harry-nek küldtél. - hálálkodtam.
- Tudod mi a különbség közted és a többi ex Styles barátnő között? - tette fel ezt az igencsak költői kérdést.
- Mi? - kérdeztem, a lélegzetemet is visszafojtva.
- Benned van tisztelet és alázatosság. Kedves vagy és nem csak a fiúkkal, hanem a hozzájuk tartozókkal. Őszinte vagy, becsületes, de ami a legfontosabb... alázatos. - mondta.
- Értem. És köszönöm. Tényleg! - mondtam őszinte mosollyal.
- Nincs mit. De most leteszem. Zayn már megőrül. Szia. -nyomta ki a telefont.
Visszamentem a házba. Átöltöztem és kimentem a konyhába, ahol találtam a pulton egy vödör fehér festéket a tetején egy cetlivel, amin anyuék hagytak egy kis üzenetet.
"Nina, kérlek fesd át a boltíveket. Anyu és apu."
A vödör mellett volt egy ecset és egy másik vödör is. Ezt először nem értettem, aztán leesett. A festéket vízzel kell keverni. Összefogtam a hajamat, eltoltam  egy szekrényt, majd nekiálltam. Mondanom sem kell, a kék melegítő nadrágom és a szürke pólóm egy merő fehér mész lett. Az orrom is viszketett, én meg gondolkodás nélkül megvakartam, szóval az arcom is olyan volt. Harry lejött a lépcsőn és csodálkozva nézett rám.
- Mit csinálsz? - kérdezte.
- Festek. Anyu kért meg rá! - -mutattam a konyhapulton lévő cetlire.
- Kell segítség? - kérdezte.
- Megoldom. - legyintettem. Harry elindult visszafelé és én abban a pillanatban megcsúsztam a létrán.
- Ááá! - sikítottam esés közben. Harry sajnos túl messze volt, így kénytelen kelletlen leestem.
- Nina jól vagy? - pattant mellém és felkapott.
- Persze csak ez fájt. - húztam a számat.
Harry letett a kanapéra.
- Köszönöm herceg!- mondtam, majd megsimítottam az arcát (ezzel össze is festékeztem) és megcsókoltam.
- Na most akkor ki a herceg és ki a béka? - értetlenkedett Niall.
- Harry a hercegbe zárt béka, de minden békában ott a herceg ezért ő a hercegbe zárt békában a herceg. - magyaráztam.
- Aha, biztos. - csatlakozott a beszélgetéshez Liam.
- Na. Szóval Harry a herceg, akiben van egy béka. Viszont ebben a békában is van egy herceg. - gesztikuláltam.
- Ja. Vágom. - veregetett hátba Liam. Mi lett ezzel a fiúval? Olyan. Más.
- Milyen herceg? Milyen béka? - zavarodott össze teljesen Niall.
- Harry a herceg és nincs béka. Soha nem is volt! - néztem a "hercegre".
- De az előbb azt mondta, hogy... - vette át az értetlenkedést Liam.
- Agr... - morogtam a fejemet fogva és inkább visszamásztam a létrára, hogy folytathassam a festést. Harry velem maradt és tartotta a létrát. Biztos, ami biztos. Alighogy végeztem az első boltívvel, anyuék hazaértek. Apu elment, hogy összeszedje a húgaimat. Egyébként egész jól kezelik a helyzetet, már Rebeka sem úgy tekint rájuk, mint a nagybetűs BANDÁRA, hanem úgy, mint a barátainkra és a nővére barátjára. Rengeteg időt töltött Niall-lel, ahogy elnézem, a nagyobb korkülönbség ellenére egész jól kijönnek. Csenge egytől-egyig imádja a srácokat, de nem különösebben izgatja a dolog, egy vállrándítással elintézi és tovább szerel. A többi 12 éves lányhoz képest, őt teljesen hidegen hagyják a Barbik, az ő mennyországa a roncstelep. Minden ami használt vagy romlott de még javítható dolog, rendbe hozza, ha meg már azt sem lehet csinál valami újat belőle. Öt évesen installálta a WiFi-t a házban, tíz évesen megtervezett egy öntözőrendszert, ami légnyomással működik és megépítette. Ha jól emlékszem az első szava is az volt, hogy "csavarkulcs".
- Hagyd, majd én befejezem! - jött oda anyu.
- Még egyszer át kell festeni. - mondtam, miközben lemásztam a létrától. Anyu meg én helyet cseréltünk, én meg kimentem az udvarra apuhoz, aki nemrég ért vissza. Épp az egyik csirkeólat bontotta.
- Segítsek? - kérdeztem. Apu bólintott és felém nyújtott egy pár kesztyűt és egy maszkot. Elfogadtam és felvettem. Ketten sokkal hamarabb végeztünk, mintha egyedül csinálta volna. A végén nyakig porosan, izzadtan (és jómagam festékesen) ültünk le egy felfordított itatóvályúra.
- Mit akarsz a helyére? - mutattam a kis égetett téglából készült épület üresen maradt helységére.
- Még nem tudom. Lehet, hogy berendezem vendégszobának. - válaszolta fapofával, mire felnevettem. Aztán, ahogy az épületre néztem, eszembe jutott valami jobb.
- Műhely. - jelentettem ki, csak úgy.
- Mi? - rázta meg a fejét apu.
- Műhely! - ismételtem. - Csengének. Van hely az alkatrészeknek és egy kisebb satupad is befér.
- Ez nem rossz ötlet. - kezdett gondolkodni apu is. - Intézem! - vette elő a telefonját.
Mosolyogva visszaadtam a kesztyűt és a maszkot, majd leporolva magam távoztam a helyszínről és hagytam, hogy had tervezgessen magában. A lakásba érve szabályosan beleütköztem Harry-be, ugyanis annyira elgondolkodtam, hogy nem figyeltem.
- Jajj, bocsi! - eszméletem fel.
- Hercegnő, pont téged kerestelek! - -mosolygott.
- Egy perc herceg, csak szeretnék átöltözni. - ragadtam meg a karjánál és behúztam a szobámba. Levette a mocskos göncöket és a földre dobtam.
- Harry, az ég áldjon meg, láttál te már kevesebb ruhában is! - szóltam rá, amikor észrevettem, hogy elfordult.
- Jól van na. Illedelmes vagyok! - mondta durcásan, keresztbe tett kezekkel. Belebújtam a pólóba és elé léptem.
- A durcás herceg nem kap ajándékot. - nyúltam az álla alá és megemeltem a fejét.
- Milyen ajándékot? - csodálkozott.
- Ilyet. - mondtam, majd megcsókoltam.
- Megéri! - harapta meg a szája szélét. Nevetve beleültem az ölébe. Átkulcsolta a derekamat, én pedig a nyaka köré fontam a karjaimat. Csak a szokásos.
- Mondtam már, hogy minden egyes veled töltött percért megéri felkelni? - kérdezte. Ez annyira szép gesztus volt, hogy nem mondtam rá semmi, csak hosszan megcsókoltam. El sem hiszem, hogy holnapután nem a koleszbe költözök, hanem majd csak a hó végén hozzá.
- Mennem kell. - próbáltam felállni, de nem engedett.
- Nem mész, amíg nem kapok váltságdíjat. - vigyorgott.
- Tálalj ki gyorsan Styles! - vontam fel fél szemöldökömet.
Harry arca közeledni kezdett felém, én meg simán bevettem ezt a trükköt, viszont ő ahelyett, hogy megcsókolt volna a nyakamat kezdte puszilgatni.
- Harry.. - próbáltam eltolni a fejét. - Harry most ne! - állítottam le. Ehelyett kapott egy csókrohamot.
- Ne menj! - dőlt hátra és engem is magával húzott. Igaza van, a festék még várhat. Meg amúgy sem tudom elengedni.
- Herceg.. - túrtam a hajába. - vagy béka? - kérdeztem, inkább magamtól.
- Egy béka tud ilyet? - kérdezte és meg sem várva a választ csókolózást kezdeményezett. Amit persze gondolkodás nélkül el is fogadtam. Neki nemet mondani? Á, köszönöm, inkább nem.
- Hé, gerlék!- jött be a szobába Zayn. - Pontosabban Mrs. Gerle! - javított, mire felnevettem.
- Igen? - kérdeztem.
- Elrabolhatom kicsit Mr. Styles-t? - mutatott a göndör hajú barátjára.
- Legyen. - gondolkodtam el és adtam neki egy utolsó csókot. Zayn a karjánál fogva kivezette a szobámból, majd becsukta az ajtót. Nem, eszemben sem volt hallgatózni. Nem hiába beszél vele négyszemközt. bizonyára rám nem tartozik a beszélgetés témája. Megvontam a vállam és kimentem a szobából. Sehol senki. Hátramentem a bálákhoz és felmásztam egyszer. Csak ültem és néztem ki a fejemből. Fogalmam sem volt, hogy mit kezdhetnék magammal. Zajt hallottam a kapu felől. Odafordultam, de nem volt ott senki. Pár perc múlva megint hallottam, de még mindig senki. Aztán valaki hátulról eltakarta a szeme és elváltoztatott hangon megszólalt.
- Most véged! - mondta, de majdnem elröhögte magát.
- Harry, ne ijesztgess! - válaszoltam faarccal. Nem ijesztett meg.
- A francba.- mondtam afféle "a fenébe, majdnem megvolt" stílusban. Hátulról átkarolta a derekamat és a vállamra támasztotta az állát.
- Holnap lemegyünk a Balatonra. - jelentettem ki, csak úgy.
- A mire? - rázta meg a fejét Harry.
- Balaton...Magyar tenger... - próbálkoztam, de láttam rajta, hogy nem érti, úgyhogy bevetettem az adu-ászt. - Hummer a jégen. - tettem hozzá a szememet forgatva.
- Ja!! - esett le neki, mire óriási röhögésben tört ki. Unottan lemásztam a báláról és visszaindultam a ház irányába. Harry utánam sietett és elkapta a karom.
- Mondtam valami rosszat? - kérdezte kiskutyusszemekkel.
- Nem. - bújtam oda hozzá. - Csak rossz kedvem van. - mentegetőztem, ami persze nem volt egyszerű. Kicsit bántott ez a hummeres ügy. Mivel azok mi voltunk, Pontosabban unokatesóm, meg én. Cody kapott egy Hummert és 19 éves létére elég hülye, szóval ráhajtott a jégre. Ami persze beszakadt. És most rajta röhög a fél világ. Mondjuk "hummerrel pecázni élvezet, kifogunk akár egy jéghegyet". Ketten indultunk vissza (furcsa módon nem kézen fogva), amikor elestem a semmiben.
- Jól vagy? - segített fel Harry.
- Persze, de... mi volt ez? - kezdtem vizsgálgatni a cipőmet. - Oh.. - néztem fel undorodva.
- Mi az? - kérdezte Harry.
- Elcsúsztam egy tyúkszaron. - közöltem. Pár pillanat hallgatás után egyszerre kezdtünk röhögni.
- De béna vagy. - törölgette a szemeit Harry és tovább röhögött. Szó nélkül ott hagytam és besiettem a házba. Becsaptam az ajtót és levágtam magam az ágyamra. Nem tudom miért, hisz nem voltam szomorú, de legördült egy könnycsepp az arcomon. Aztán még egy. De ennyi.
- Kicsim, este apáddal színházba megyünk, Rebi és Csenge Anne-nél alszik. Te megleszel? - kérdezte.
- Meg. - válaszoltam egy apró műmosoly kíséretében.
- Oké. Zayn, Louis, Liam és Niall a nagyszüleidnél vannak, valószínűleg ma már nem jönnek haza. Harry-ről nem tudok semmit.
- Aha. - bólintottam. Egész este összezárva vele? Remek. - Miért vannak a mamáéknál? - kérdeztem.
- Segítenek rendbe hozni a fészert a nagyapádnak.
- Oh. Értem. - mosolyogtam. Többek között ezt értékelem bennük annyira. Bármire képesek, nagoyn segítőkészek.
Anyu kiment, én meg tovább böngésztem a neten a "mit csináljak, ha a pasim megbántott és ő ezt valószínű észre sem vette?" kérdés ügyében.
A szobából csak akkor mentem ki, amikor anyuék elindultak. Egyszer csak kopogást hallottam.
- Gyere! - szóltam ki.
- Mi a baj? - jött be Harry.
- Honnan veszed, hogy bajom van? - kérdeztem.
- Lássuk csak. - hasalt le mellém. - Az esésed óta ki sem tetted a lábad a szobából, csak akkor vagy szótlan, ha szomorú vagy mérges vagy. Tovább nincs, szóval ne is kérd. - fejezte be. Túl jól ismer.
- Fáradt vagyok. Ennyi. - mentettem a helyzetet.
- Aha. - válaszoltam. Naná, hogy nem hitte el. - Azért sértődtél meg, mert le bénáztalak? - sóhajtott és az arcomat fürkészte.
- Fején találtad a szeget. - böngésztem tovább.
- Nézd. Te egy csodálatos lány vagy. Táncolsz, énekelsz, gitározol és szertornázol. Persze, senki sem tökéletes, de te nekem az vagy. - nézett mélyen a szemeben, majd megfogta a kezem. - És ezeken kívül van még egy dolog, amiben bravúrozol.
- Mi az? - kérdeztem és még pislogni is elfelejtettem.
- Tökéletes barátnő vagy. - mondta és meg sem várva a reakciómat, megcsókolt. Amit persze azonnal viszonoztam. Átkarolta a derekamat és magához húzott. A hátamat simogatta és hagyta, hogy megszabadítsam az ingétől. Így a szemeim elé került az összes kocka és tetoválás. Végighúztam a kezem gondosan kidolgozott felsőtestén, majd a nyakát kezdtem puszilgatni. Lehámozta rólam a felsőmet, miközben továbbra sem engedett el. Eltűrt egy adag hajat a fülem mögé, majd az ujjait végighúzva a vállamon és a karomon, megfogta a kezem. Hátradőlt, magával húzva engem is, amit persze hagytam, hisz ki ne hagyná? Valamikor éjféltájt ébredtem meg. Harry hátulról magához ölelt, mint egy plüsst, úgy szorítótt. A nyakamon éreztem a szuszogását. Óvatosan megfordultam és a mellkasának döntöttem a fejem. Éreztem, ahogy még jobban magához ölel és nyom egy puszit a homlokomra. Beszívtam az illatát és lehunytam a szemem.
- Szeretlek. És sajnálom. - szuszogta a fülembe. Apró mosolyra húztam a szám, megpusziltam a mellkasát és neki döntve a fejem elaludtam. De éreztem, hogy valami nincs rendben.