5. Fejezet: Ennek meg mi baja?

Sziasztok!!!Ez egy rövidke kis rész lesz, amit egy nagyon kedves segítőm, Éberling Luca írt.Köszi Luca <3 Jó olvasást!

Reggel ugyanúgy ébredtem mint tegnap. Vagyis.. Hát, azzal a kivétellel, hogy ma Louissal találtam magam szemben.
-Hát te?- kérdeztem még félig kómában. -Jaaa. Csak jöttelek ébreszteni. Vagyis akartalak, mivel reggelizünk, de te felébredtél....-motyogta össze-vissza. -Ahha..-bólintottam furán, és kimentem a szobából. -Reggeliiiiiii!-üvöltötte Zayn, én meg frászt kaptam. De konkrétan úgy, hogy amikor le akartam ülni a székre, konkrétan mellé ültem. -Aúúúúúú!-ordítottam torkom szakadtából. Hát igen, fájt. -Jézusom, de béna vagy!-röhögött Zayn, Liammal és Niallal együtt. -Nem is..-suttogtam inkább magamnak. Louis és Harry egyszerre nyúltak a kezemért, hogy felrántsanak. Végül Louis markolta meg a karom, és felrántott. -Minden oké?-nézett rám aggódva Harry. -Aha. Csak megijedtem.-feleltem, és halványan rámosolyogtam. -Akkor jó!-bólintott nevetve, majd leült azt asztalhoz, ahogy én is. Reggeli után Harryvel (kézenfogva!!!!!) kimentünk a kertbe, és beszélgetni kezdtünk. Pár perc után Harry elég fancsali képet vágott. -Mi az?-kérdeztem idegesen. -Semmi, csak... Megint szédülök egy kicsit..-sóhajtotta. -Akkor feküdj a fűbe.-adtam neki tanácsot. -Oké.-hajtotta hátra a fejét.-Ááááá! Hangyák! -Jó, akkor feküdj az ölembe.-mosolyogtam rá, mire az ölembe hajtotta a fejét, és mosolyogni kezdett. Valami volt abban a mosolyban... -Hééé! Te nem is szédülsz! Csak az ölembe akartál feküdni, ugye?-kérdeztem röhögve. -Dehooogy!-mondta feltűnően magas hangon. Persze, hogy hazudott. -Aha..-mondtam, aztán elkapott valami...ésóvatosan felé hajoltam, amikor ő is megemelte a fejét. Éreztem, hogy mindjárt összeér a szánk, és... -Jöttök lovagolni???-kiáltotta Louis. -Nem-suttogta Harry, inkább magának. -Öööö..-néztem Louisra, akinek mintha fel sem tűnt volna, hogy zavar minket.-Most nem.-közöltem egyszerűen. -Hát, oké. De egyedül nincs kedvem menni. Ti mit csináltok? - Beszélgetünk.-sütöttem le a szemem. -Okéé. Akkor maradok.-vigyorgott Louis. -Pompás..-motyogta Harry. -Mintha anyu hangját hallottam volna.-mondtam hirtelen és felpattantam.-Mennem kell. -Elkísérlek.-ugrott fel Harry a földről.-Szia Louis! És tempósan kezdtünk sietni a ház felé. -Végre leráztuk.-közölte Harry és mosolyogva megfogta a kezem. -Hihetetlen, hogy mindig megzavarnak a...-kezdtem, de elvörösödtem és lesütüttem a szemem. -A miben?-kérdezte Harry huncut vigyorral az arcán. -Semmi, semmi...-motyogtam céklavörös fejjel. Besiettünk az ajtón, és beléptünk a szobámba. -Szóval miben zavartak meg minket?-kérdezte újra Harry. -Mondom, hogy semmi..-kezdtem újra, de Harry arcára nézve egy új mondatba kezdtem.-Te élvezed ezt ugye? -Kicsit.-bólintott röhögve. -Haha. Nagyon vicces. Nem segítenél egy kicsit?-kérdeztem meg elvörösödve. -Háát. Nem is tudom.-mondta röhögve, aztán mikor meglátta a kérlelő fejemet, újra megszólalt.-Szóval. Szerintem ebben zavartak meg minket.-rántott meg a karomnál fogva, és rögtön az ágyamra, vagyis az ölébe zuhantam. Mosolyogva néztem rá, amikor átkulcsolta a karjával a derekamat és magához húzott. Becsuktam a szemem, és mosolyogva vártam hogy megtörténjen. Már a számon éreztem a lehelletét... -Ebééééééd!-nyitott be a szobába Zayn (ki más?) és én megint frászt kaptam. De most rosszab volt a helyzet. Hátra estem Harry öléből. Na igen. Eddig nem is vészes. De mivel Harry nyaka köré fontam a karom, abban a pár tizedmásodpercben nem tudtam elengedni, így magammal rántottam. Mellém zuhant a földre, Zayn meg ijedten nézett ránk. -Jól vagytok?-kérdezte rémülten. -Nem..-nyögtük ki egyszerre Harryval, aztán röhögni kezdtünk. -Mi az már? Most nem jöttök ebédelni?-jött be Louis is a szobába, és mivel egymás karjában talált minket, ezért elég furán nézett. -Öööö...Ezt most értenem kéne?-kérdezte sértődötten (?) és kisétált a szobából. Kiindultunk a konyhába, amikor nyerítést hallottunk és egy óriási üvöltést. -Mi volt ez?-kérdeztem ilyedten és kirohantam. Liam a földön feküdt Diamond pedig körülötte ágaskodott. -Liam, ne mozdulj!-suttogtam, és a szívem úgy vert, hogy csodáltam hogy nem ugrik ki a helyéről. -Úristen, mi van ha rálép???-kérdezte anyu a könnyeivel küszködve. Liam mgepróbált felállni, mire Diamond egyre dühösebben ugrált körülötte. -Liam, utóljára mondom, hogy ne mozdulj!-kiabáltam most már. Kár volt. Diamond szikrázó szemekkel fordult felém, és egyenesen felém indult. Ijedtemben levágtam magam a földre, és Diamond átlépett. Apu utánarohant én meg felálltam. -Istenem, jól vagytok?-kérdezte Harry, és láttam az arcán, hogy komolyan aggódik. -Persze..-motyogtam kábán, és Liamhoz léptem. -Rendben vagy?-kérdeztem fáradt mosolyra húzva a számat. -Hála neked, igen. Nagyon köszönöm a segítséget..-mosolyodott el, és megölelt. -Nincs mit. A lényeg, hogy senkinek nem esett baja.-mondtam, aztán bevontultunk a házba és ebédelni kezdtünk. -Fárasztó nap volt a mai.-huppant le mellém az ágyamra Zayn. -Hát...Tényleg az volt.-mosolyogtam rá. -Ugye tudod, hogy borzasztóan összeilletek?-kérdezte Zayn, én meg elvörösödtem. -Igen..-motyogtam zavartan, majd felálltam. -Köszönöm. -Mit?-nézett rám furán Zayn én meg mosolyogva felé léptem és megöleltem. -Mindent.-mondtam egyszerűen. -Jó,na. De későre jár, úgyhogy alvás.-vigyorgott. -Rendben.-mosolyogtam rá és a szobámba menet mégegyszer visszanéztem felé.- Jó éjt, Zayn! -Jó éjt, Nina!-suttogta vissza, én meg besétáltam a szobámba, felvettem a piszimet, és bebújtam az ágyamba. Már majdnem elaludtam amikor egy fej jelent meg az ágyam felett. -Szép álmokat.-suttogta Harry, és nyomott egy puszit az arcomra. -Neked is.- mondtam és a karomat a nyaka köré fonva magamhoz rántottam, és adtam neki egy puszit. Végül Harry kisétált a szobámból, én meg széles vigyorral a fejemen aludtam el...