2. Fejezet: Megfázás

Az, hogy elég rendesen megfáztam mára bebizonyosodott. Fáradt voltam és kótyagos, az ágy visszahúzott, és úgy éreztem felkelni sem bírok már. Oldalra pillantottam. Harry mellettem épp az igazak álmát aludta. Megnyugtató szuszogását hallgatva apró mosolyra húztam a számat. Imádom amikor alszik. Olyan aranyos.-gondoltam magamban. Óvatosan felültem, vigyázva, hogy fel ne keltsem és épp álltam volna fel az ágyról, amikor valaki elkapta a csuklómat. Ijedten néztem vissza a vállam felett, de csak Harry volt, bár a szemeit továbbra is csukva tartotta és édes módon mosolygott. Az arcán megjelenő két apró gödröcske még ellenállhatatlanabbá tette ezt az amúgy is imádni való látványt. Kiszabadítottam a kezem erős tenyerei közül, majd lábujjhegyen állva kilopkodtam a hálóból. A konyhába érve megpillantottam valakit. A hűtőbe derékig behajolva a rendelkezésre álló ételek sorát böngészte.
- Niall? - kérdeztem meglepődve.
- Oh, szia Nina! - szállt ki a hűtőből.
- Van itt valami olyan kaja is, ami nem rendelt,  lejárt vagy félig megevett? - értetlenkedett. Fogalmam sem volt arról, hogy miről beszél. Mellé léptem és benéztem a hűtőbe. Pizzás, kínais és McDonald's-os dobozok mindenütt. Elképedve bámultam a horrorisztikus látványt, végül úgy döntöttem, hogy konyhatéren a kezembe veszem az irányítást.
- Niall, ha  elszaladsz gyorsan a közértbe én csinálok neked reggelit, de ezekből nehezen tudnék, hacsak nem eszed meg a pizzafeltétet édes-savanyú csirkével. - mondtam. Niall undorodva felnevetett. - Na látod. - mosolyogtam bágyadtan. Aztán felmerült bennem a kérdés. Niall mit keres itt? Nem is kellett felvetnem a témát, mert rögtön választ is kaptam. Kit rohant keresztül a konyhán, végül megállt Niall előtt.
- Jó reggelt! - vigyorgott, majd megcsókolta (!!). Aha, szóval halad a dolog. Amúgy Kit és Niall abszolút összeillő páros. Mindketten szeretik a zenét és a kaját. - Mintha egymásnak lennétek teremtve. - mosolyogtam. Kit tovább is vigyorogva elvörösödött.
Szóval ők elszaladtak a közértbe, én meg elkezdtem kidobálni a hűtőből mindent, ami a kezem ügyébe került.
- A betegnek az ágyban van a helye. - morogta valaki a fülembe.

- Jó reggelt Harry!- vágtam rá, mit sem törődve azzal, amit az előbb mondott.

- Mit keres itt Niall kocsija? - nézett ki az ablakon.- Jól sikerült a randi. - mostam meg a kezemet.- Oh, értem. - vigyorgott. Mögém lépett és hátulról átkarolt. - Zayn szólt, hogy ő és Perrie átugranak délután, nekem meg el kell mennem, elintéznem valamit a városban. - ecsetelte.- Kérlek, mondd, hogy bevásárolni mész. - könyörögtem enyhe cinizmussal a hangomban. Harry vette a lapot, majd hatalmas hahotázásban tört ki. Időközben Niall és Kit is megérkezett és elég furcsán néztek a még mindig nevető göndör barátjukra.- Ennek meg mi baja? - kérdezte Niall vigyorogva. Csak legyintettem.Reggeli után Kit azonnal elindult a suliba, mert így is késésben volt. Megmértem a lázamat, de csak hőemelkedésem volt. Ha így folytatom estére még ennyi sem lesz. A délelőttöt a bőröndjeim kipakolásával töltöttem és Harry is vette a fáradtságot és felöltözött. Nem mintha bajom lett volna az alsónadrág-fehér pólópárosítással, de azért ez mégis így egál. Épp az utolsó ruhadarabot hajtogattam, amikor Harold 'Beledöglökannyiraszeretem' Styles jött be a szobába. Elég gondterheltnek tűnt.- Valami gond van? - érdeklődtem.- Egy csomó újság akar interjút velünk. - temette a tenyerébe az arcát.- Mármint az 1D-vel? - kérdeztem vissza.- Nem. - rázta meg a fejét. - Veled és velem. Ez egy kicsit ledöbbentett. Mit akarnak tőlem?- Hát-hezitáltam egy darabig, végül beadtam a derekamat. - felőlem. - tártam szét a két karom.- Tényleg? Nem gond? - nézett rám a tenyerei mögül Harry.- Nem. - ráztam meg a fejem.- Komolyan mondom, hogy te vagy a világ legjobb barátnője. Köszönöm. - nevetett hitetlenül, végül hosszasan megcsókolt, amitől én rendszerint szívrohamot kapok. Ez most sem történt másként. Mosolyogva a mellkasának döntöttem a fejem és úgy éreztem, újra belázasodtam. Csak a szokásos. Épp a Kittől megkapott tételeket tanulmányoztam, amikor valaki csengetett.- Biztos Zayn és Perrie. - kötötte be a nyakkendőjét Harry. - Megyek, kinyitom. - indult kifelé a nappaliból. Ajtócsapódást hallottam, majd két számomra igen ismerős hangot.- Minden oké? - kérdezte a férfiasabb hang tulaja, valószínűleg Zayn.- Igen.- válaszolt Harry.- Megbocsájtott? - tett fel újabb kérdést ezúttal egy női hang, értelemszerűen Pezz.A barátom válaszát viszont nem hallottam, mert nagyon halkan beszélt, így az számomra csak motyogásnak kivehető. Aztán lépteket hallottam és másodperceken belül a lépések gazdái is beértek.- Szia, Nina! - üdvözölt mosolyogva Pezza.- Sziasztok! – tettem félre a laptopot, majd felálltam és megöleltem őket. Valamiért Harry is beállt az ölelésre várók közé, úgyhogy mosolyogva átöleltem.- Na, akkor csajok, mi elmentünk! - búcsúzkodott Zayn. - Nem szétszedni a lakást! - rázta a mutatóujját Harry, mire felnevettem. Közelebb hajolt és szenvedélyes búcsúcsókot nyomott a számra. Perriék ezzel ellentétben csak egy gyors, szolid futó-csókot váltottak, majd a fiúk elhagyták a terepet, így az egész ház csak a mienk volt.- És most? - ültem le a kanapéra Pezz mellé.- Szeretném, ha megnéznél egy videót. Arra az esetre készült, ha nem bocsájtottál volna meg Harry-nek. - rakta a pendriveját a TV-be és felém hajított egy csomag zsepit, amit még a levegőben elkaptam. - Erre még szükséged lehet. - utalt a zsepikre, majd levágta magát mellém és elindította a videót. Az aláfestő zenét egyből megismertem. Don't let me go.  Harry Styles. A videó elején képek váltakoztak. Az elsőn épp Harry képébe nyomom a tejszínhabot, a másodikon épp szedem le az arcáról a tejszínhabot. A harmadikon a párnahuzatot tépem le, a negyediken Harry Mary elől menekül. Az ötödik kép láttán összeszorult a gyomrom. Harry eszméletlenül fekszik a fa alatt, a mellkasára hajtom a fejemet két kézzel megmarkolom az ingét. Sírok. Annak a napnak minden momentumára emlékszem, talán még az illatokra is. A hatodik képen én és Zayn ölelkezünk, a hetediken az ágyamon ülve beszélgetünk. Aztán egy videó. Az a bizonyos videó, amin ő ébreszt fel engem és nem fordítva. A zene ugyan lehalkul, de nem marad abba. A videó után az ölelkezős képünk jött. A képekkel együtt az összes emlék bevillant. Harry és én a kérdezz-felelek közben, a kertben, aztán amikor fejre estem az ágyról és Harry végig ott volt. A vita Louis és közte, és egy reggel, amikor mellette ébredtem. Jobban mondva hajnalban felébredtem, ő meg nem tudott aludni, megsajnáltam és megengedtem, hogy mellettem aludjon. Könnyekkel küszködve idéztem vissza a pillanatokat. A falunap reggelén, ahogy Harry nyugtatgat, kint a kertben, aztán indulás előtt, miközben felszállok Hurrikánra. A falunapon készült képek, majd újabb videó a táncról. A fellépés végén, ahogy megkönnyebbülten a nyakába borulok, aztán a következő képen nagyot néztem. Ahogy az utána következőn is. Az elsőn Harry-vel qvadozok, a másodikon pedig. Igen, az első csókunk. Minden tisztán látszik, és nem tudom Zayn mikor és honnan lőtte ezeket a képeket, de jövök neki eggyel. A következő képen, büszkén mosolyog, a háttérben látszik, ahogy egy bárszéken ülve gitározok. Aztán egy olyan videó, amit még én sem láttam. Harry egy csapat lánynak dedikál, akik elkérik a számát is, de ellenkezik.

- Sajnálom lányok, már elkeltem. - vigyorog, majd mutat egy képet. Erre még emlékszem. Harry épp edzett én meg kitaláltam, hogy lefekszem a földre, ő meg fekvőtámaszozzon fölöttem. Mondanom sem kell, hogy mi volt a jutalom, ha csinált egy szabályosat. Na, mindegy. A szám lassan a végéhez közeledik, de van még negyvenöt másodperc. Képek a balatoni összeveszésről, a London Eye-nál csapott balhéról. Csak pár másodperc volt hátra, és mikor a szöveg az utolsó mondatának végéhez ért, beúszott az utolsó kép. Harry a földön ül, a falnak háttal, arcát két tenyerébe temette. A feliratnál a lélegzetem is elállt. Fekete alapon fehér betűk és csupán egyetlen mondat. "Ne engedd elmenni!". Percekig meredtem a már elsötétült képernyőre. Ha előbb nem ezek után már biztos megbocsájtottam volna. Megható videó, örökké emlékezni fogok rá. Kitöröltem a könnyeket a szememből, majd Perriere pillantottam.- Köszönöm. - öleltem meg. A legszebb dolog, amit valaha tett értem bárki is.- Unatkozom. - sóhajtotta.- Én is. Beszélgessünk. - fordultam felé törökülésben. Az idő kétszer gyorsabban telt így, és már csak arra eszméltem fel, hogy egy ajtócsapódást követően a két fiú berobogott.- Minden rendben ment?- kérdezte Perrie titokzatosan és kezdett zavarni, hogy nem tudom hol voltak, de rákérdezni meg nem mertem.- Persze. - vigyorgott össze a két fiú. - Harry remekül választott. - tette hozzá Zayn. Remekül választott? De mit? A kíváncsiság lassan lyukat égetett az oldalamba és egyre türelmetlenebbül vártam, hogy mikor derül fény arra, mit is választott remekül. De sajnálatomra, ez nem következett be. Magamra kaptam a dzsekimet és együtt kísértük ki Perriéket a kocsijukhoz.- Akkor holnap! - ült be a kocsiba Zayn, majd elhajtottak. Nem értettem. Mi lesz holnap?- Még nem is köszöntem. - mosolygott rám Harry, aztán maga felé fordítva megcsókolt.- És elmentem bevásárolni is. - kuncogott a fülembe. Imádom, ha a fülembe duruzsol valamit. A kocsijához lépett és kivett a hátsó ülésről három zacskót, ami tele volt pakolva. A konyhába beérve mindent elpakoltam, de a harmadik zacskóba benézve elég furcsa fejet vághattam.- Harry, ugye nem mondod komolyan, hogy ebben a roskadásig pakolt szatyorban csak banán van?- néztem a telefonjával babráló fiúra.- Öhm, hát de. Nem volt itthon. - vigyorgott.- És most mit csináljak 3 kiló banánnal? - értetlenkedtem.- Majd én megeszem. - legyintett. Kinézem belőle. Harry megvárta, amíg végzek, aztán a nappaliba kísért és az ölébe ültetett.- Neked nem lenne szabad ezt csinálnod. Beteg vagy. – rázta a fejét.- Lázam már nincs, az orrom nem folyik és a torkom sem kapar. Jól vagyok. De kedves, hogy így aggódsz. - karoltam át a nyakát. - Kit ma Niall-nél alszik. - tettem hozzá, majd megcsókoltam.- Miért vagy ilyen tökéletes? - kérdezte két csók között.- Nem vagyok tökéletes. - motyogtam. De még mindig nem tudtam, hogy mit választott. Este öt körül lehetett már, de úgy döntöttem, ma hideg kaja lesz a vacsi. A kanapén ülve megtanultam pár tételt, majd beleírtam a tankönyveimbe a nevemet. Biztos, ami biztos.- Mindent megtanultál? - kérdezte Harry. Néha komolyan mondom rosszabb, mint az anyám.- Meg. - mosolyogtam. Vicces szituáció volt.- És ha belekérdezek? -"fenyegetett".- Csak tessék. - fordítottam felé a gépemet. Beleolvasott, végül kérdőn felnézett.- Szubjektív idő. - mondta, én pedig belekezdtem. Einstein ikerparadoxonja volt a kiindulópont, szóval ez számomra nagyon is könnyű feladat. Amikor elmondtam neki mindent, amit a szubjektív időről tudok a véleményét várva az arcát fürkésztem.- Ügyes. - húzott magához. - De mára elég lesz. - tette hozzá. Közelebb bújtam és mélyen beszívtam tébolyító illatát.- Este a fiúkkal elmennénk a Blue Moon-ba. Viszont nélküled nem megyek! - lehelt apró puszikat a nyakamra.- Mi az a Blue Moon? - kérdeztem.- Egy bár. Elmenjünk? - kérdezte, csillogó szemekkel. Tudtam, hogy azt akarja.- Miért is ne mennénk? - leheltem a szájába, de nem csókoltam meg. Élveztem a játékot. Harry felállt, én a derekára kulcsolt lábakkal, a két kezem közé fogtam az arcát és tekintetem az övébe fúrtam. Számmal súroltam az állát és az orrát, végül a füléhez hajoltam.- Szeretnéd, mi?- suttogtam. Harry halkan morgott egyet, majd a lépcső felé indult. A tetejére felérve a falhoz nyomott, majd esélyt sem adva a szabadulásra megcsókolt én meg vissza. A hátán összekulcsolt karjaimat szétszedte, majd kinyújtva azokat a nyakamat kezdte harapdálni. Jobban mondva szívni. Dereka köré font lábaimat szétkulcsoltam és újra a saját lábaimon álltam. A nyakamat még mindig szívta, harapdálta és már kezdett fájni, szóval felszisszentem. Megjelölt, ez kétségtelen. Az újonnan érzékennyé vált felületet apró csókokkal halmozta el, csípőjét az enyémhez nyomta. Egy kis erőt véve magamon megfordítottam az állást, így most ő nyomódott a falhoz. Kezdetben még az én kezemben volt az irányítás. A fülét harapdáltam, amikor egyetlen apró mondatot lihegett a fülembe.- Mindig az enyém lesz, amit szeretnék.  - zihálta.- Nem olyan biztos az. - nyomtam az egyik kezét vállmagasságban a falhoz, a másikat szabadon hagytam. Ez az, amit nem szabadott volna. Ugyanis egy gyors mozdulattal kiszabadította magát, végül két keze a csípőmnél kötött ki, majd lejjebb vándorolt végül megmarkolta a fenekemet, sőt, az egyikkel rá is csapott egyet. - Oh. - álltam meg. Ez furcsa volt.- Én szóltam, hogy mindent megkapok, amit akarok. - vigyorgott kajánul Harry. És be kellett látnom, hogy igaza van. Ellökte magát és beirányított a szobába. Menet közben megfordultunk, így őt volt háttal az ágynak. Eltaszítva magamtól egyenest az ágyra löktem, majd követtem és felültem a csípőjére. Ledöntött és rám vetette magát. Végül mindketten elbólintottunk.