3. Fejezet: Egy görbe este

Mikor újra kinyitottam a szemem az órára pillantottam. Fél nyolc, de odakint minden sötét. Hirtelen azt se tudtam hol vagyok. Harry mellettem volt, a nyakamon éreztem a szuszogását. Hátulról magához szorítva bóbiskolt. Megfordultam, hogy szembe kerülhessek vele. Az hátát cirógatva nyomtam egy puszit az arcára, amire rögtön felébredt.
- Indulnunk kéne. - jutott eszembe.
- Hova? - ráncolta a szemöldökét.
- A Red Sun-ba, vagy hova. - próbáltam emlékezni a névre.
- Ja, a Blue Moon. - pattant fel.
Villámgyorsan felöltöztem és indulásra készen léptem ki a fürdőszobaajtón. Egy fekete koktélruhát vettem fel, szintén fekete magas sarkúval. Harry is hasonlóan vélekedett. Fekete farmert viselt, fekete inget apró fehér szívekkel és zakót.
- Gyönyörű vagy. - mosolygott rám, és azok az apró gödröcskék is megjelentek az arcán, ami olyan kisfiús bájt kölcsönöz neki, hogy képtelenség ellenállni. Karjaimat a nyaka köré fontam és közelebb hajolva megcsókoltam. Imádok elveszni abban a gyönyörű, zöld szempárban, imádok a hajába túrni és beszívni részegítő illatát. De aznap este nem az illata volt az, ami megrészegített. A Blue Moon-ba megérkezve már messziről megismertem a társaságunkat. Niall, és Kit, Liam és a barátnője, Zayn és Perrie, valamint Louis. A kis forever alone.
- Sziasztok! - próbálta meg túlüvölteni a zenét Niall. A szórakozóhely már ekkor tömve volt, és hiába tártak ki minden nyílászárót, így is fülledt meleg uralkodott a teremben.
- Sziasztok! - léptem melléjük, bár nem hiszem, hogy meghallották. Negyed órába telt, mire összeszedtük, hogy ki mit kér, aztán leadtuk a rendelést. Kezdetnek csak egy pohár narancslevet kértem, de Harry színes koktélszerűsége felkeltette az érdeklődésemet.
- Mit iszol? - érdeklődtem.
- Valami brazil. - vonta meg a vállát.
- Pina Colada? - kérdeztem vissza.
- Aha. Csak ebben nincs likőr. Megkóstolod? - tartotta felém a szívószálat. Bólintva belekóstoltam és ízlett. Nem volt túl édes, de nem is éreztem a likőr hiányát, mert ha lett volna benne, akkor is elnyomta volna a menta. Na, szép a végén még könyvet is írok az alkoholizmusról. Harry láthatta rajtam, hogy ízlett, mert a következő körnél már én is olyat ittam. Az utána következőnél Hazz már nem ivott többet, én viszont igen. Viszont akkor még elviselhető állapotban voltam, mert mindenkit szerettem. A következőnél táncoltam valakivel, de hogy kivel arra nem emlékszem, mert kezdtem homályosan látni. Az utána következőnél már szédelegtem, így elindultunk haza. Viszont belehánytam a taxiba, ezzel egy időben szégyent hoztam Harry-re is. Az út további része csendben telt, én azért nem szólaltam meg, mert azt sem tudtam ki vagyok, ő meg azért, mert túl ideges volt. Ha az mondom, hogy véletlen rúgtam be, az hülyén hangzik ugye? A házba beérve aztán kitört a patália. Harry leszidott, én hallgattam, aztán amikor felfogtam a szavait és annak súlyát elsírtam magam. Mikor ezt ő is észrevette egyből stílust váltott.

- Jaj, ne, ne sírj! - guggolt le velem szembe. Lehajtott fejjel ültem a széken és nem válaszoltam. A fejem már kezdett tisztulni, így már értettem miről is beszélt. - Nem úgy értettem! Csak ideges vagyok, mert a pia miatt nem tudtam elmondani, amit valóban akartam. - mentegetőzött. Szó nélkül felálltam, betántorogtam a fürdőbe és lezuhanyoztam. Fürdés után még kipakoltam magamból a maradékot is, olyan erős hányinger tört rám, de Harry hiába dörömbölt az ajtón, hiába ordított, az ajtót csak akkor nyitottam ki, amikor véglegesen hagytam el a fürdőt.
- Jól vagy? - próbálta megsimítani az arcom.
- Nem. - kaptam el a fejem és lesütöttem a szemem. Harry is lefürdött, én addigra már lefeküdtem és a TV-t kezdtem kapcsolgatni. Semmi érdekes nem volt benne, így ki is kapcsoltam. Harry kijött a fürdőből és befeküdt mellém az ágyba. Háttal voltam neki, így nem vettem észre, hogy közelebb húzódott és a könyökén támaszkodva fölém hajolt. - Cica... - húzta végig az ujjai hegyét a karomon, ami kellemes, de csiklandozó érzés volt. -Haragszol rám? - nyomott egy puszit a vállamra.
- Miért? Azért mert ribancnak tituláltál? Á, dehogy.- húztam még jobban a fejemre a takarót.
- Naaa...Cica. - nógatott szomorkás hangon.
- Mi az?- néztem fel a vállam felett.
- Sajnálom. Tényleg. - mosolygott szomorúan.
- Jó, tudod mit? - sóhajtottam. - Felejtsük el. - fordultam felé.
- Na, ezt már szeretem. - feküdt le ő is, majd magához húzott és megcsókolt. A hátamat simogatta és már majdnem elaludtam, amikor újra megszólalt.
- Cica .- szuszogta. Mi ez a cicázás, valami új mánia? - Szeretlek. - nyomott egy apró puszit a homlokomra.
- Én jobban. - öleltem szorosabban, végül ez után az eseménydús nap után végre elaludhattam. Mert ha bekerülsz a körbe végül minden este görbe.