5. Fejezet: Lux

Hétfő reggel végre újra az iskolapadban.
-Kit kész vagy? -szaladtam le a lépcsőn. Fél óránk volt, hogy beérjünk.
-Igen! Kész a beszámolód? -kiáltott vissza a konyhából.
-Igen!-mondtam. Harry-nek muszálj volt elutaznia pár napra, szóval most csajhatalom van. Ma délután ér haza. Őszintén szólva ez az utazás most jól jött, mert jutott időm a házimunkára is. Leemeltem a slusszkulcsot az ajtó mellett lévő fémkampóról.
-Mehetünk?-fordultam Kit felé.
-Aha.-húzta a fejébe a csuklyáját. Bezártam a házat és beültem a volán mögé. Kit a szokásosnál izgatottabbnak tűnt.
-Minden oké?-néztem rá értetlenül.
-Persze, csak tudod, a fiúk ma jönnek haza. -vigyorgott. Apropó fiúk. Kit és Niall hivatalosan is egy párt alkotnak, és furcsa módon még a húgom is felhívta, hogy gratuláljon. Azt tudtam, hogy jól kijönnek, na de hogy ennyire? Ez még nekem is új volt.
Az előadások sokkal lassabban teltek, tizedmásodpercenként rápillantottam valamelyik órára. De végül csak kicsengettek az utolsóról is. Kit-tel mi voltunk az elsők, akik elhagyták az előadót, majd beülve a kocsiba meg sem vártam, hogy Kit becsukja az ajtót, a gázra tapostam. Először kitettem őt Niall-nél. A kocsija már a felhajtón volt, és épp akkor szállt ki. Kit villámgyorsan kipattant, és futni kezdett. Meg sem állt kedvese karjaiig. Az idilli pillanatot félbeszakítva dudáltam egyet, majd elhajtottam. Tudtam hogy hazaért, és igazam volt. A nagy, fekete kocsi a gigantikus felhajtó egyik felén parkolt. A szokottnál nagyobb precizitással parkoltam be én is. Az arcomra akarva akaratlanul is kiült a levakarhatatlan mosoly, végül egy hatalmasat sóhajtva az ajtó felé indultam. Belépve a lakásba úgy döntöttem nem ordítom el magam, inkább meglepem, hiszen biztos alszik. A nappali felé haladva azonban hangokat hallottam.
-A gonosz varázsló meglendítette a varázspálcáját, ám ekkor megjelent a daliás herceg, és közbeszólt...-mintha valaki felolvasott volna. A folyosó végére érve a falhoz lapultam és kinéztem mögüle.
Harry féloldalasan, háttal nekem ült, az egyik térdén egy kislány foglalt helyet. Harry őt átkarolva egy mesekönyvet tartott és felolvasta. Mintha apa és lánya lettek volna, nagyon aranyosak voltak. Harry kitűnő apa lesz majd. -gondoltam. A mese végeztével Harry összecsukta a könyvet és letette maga mellé.
-Harry bácsi olvasol majd még nekem? -kérdezte a kislány, aki alig lehetett kettő, legfeljebb három éves.
-Persze drágám. -nyomott egy puszit az arcára.
-Úgy látom nem én vagyok itt az egyetlen, aki jó szülő lehetne. -léptem be a nappaliba.
-Nina!-pattant fel, majd felvéve a kislányt elém lépett, és nyomott két puszit az arcomra. A gyermek előtt csak szolidan. Ha-ha.

-Lux, tudod ki ő? -kérdezte a kislánytól.
-Nina néni.-válaszolt Lux mosolyogva.
-És Nina néni ki is? -kérdezett vissza Hazz.
-Valaki, akit Harry bácsi nagyon szeret. -jött a válasz.
-Nina, ő itt a keresztlányom Lux. Délutánig vállaltam, hogy vigyázok rá, aztán Gemma jön érte, a továbbiakban ő vigyáz rá.-magyarázta.
-Értem.-dobtam le a táskám a földre.-Szia Lux.-intettem egy aprót a kislánynak, aki boldogan vissza integetett. Felmentem a szobába, hogy átöltözhessek, aztán villámgyorsan visszatértem a nappaliba. Lux Harry ölében ült, a vállának döntötte a fejét és mesét nézett vele. Szépség és a szörnyeteg. Harry másik oldalára telepedve csatlakoztam hozzájuk, de Lux-ot perceken belül elnyomta az álom. Hazz lefektette és betakargatta, majd közelebb hajolva egy puszit nyomott a homlokára. Felálltam és a konyha felé vettem az irányt. Nekiálltam a vacsorának, muszáj volt ha ma még enni akarunk valamit. Rakott zöldségre gondoltam, mert az egyszerű és gyors is. A nyers alapanyagokat megmostam és épp egy adag répát szeltem fel, amikor valaki átkarolta a derekamat.
-Idehoznád a tepsit? -kérdeztem, de halkabban mint terveztem.
-Mit hozzak?-tért vissza a gondolataiból Harry.
-Hogyhogy mit hozzál? Norvég mintás trabantot, azt hozzál! -közöltem halál komolyan, fapofával. Harry olyan hangosan kezdett nevetni, hogy félő volt, felébreszti Lux-ot.
-Sssh...-tettem a mutatóujjam a szájára. Harry elkapta a karomat, majd magához húzva hosszan és szenvedélyesen megcsókolt. Rezegni kezdett a telefonom. Liam volt. Szakítottak. Hogy mi?
-Nina, nem láttad Lux-ot?-ért vissza a konyhába Harry.
-A kanapén van, nem? -kérdeztem vissza.
-Hát ott nincs. Megnézem az emeleten. -indult ki, a kezemben pedig megállt a kés. Nem zártam be az ajtót.
-Az emeleten nincs. -jött vissza Hazz teljes pánikban.
-Harry.-suttogtam sokkolva.-Nem zártam vissza a bejárati ajtót. -közöltem. Harry fejéből az összes vér kiment, jobban demonstrálta a mész színét, mint egy fal.
-Le kell ülnöm. -motyogta, majd levágta magát egy székre.
-Harold, én úgy. -kezdtem de félbeszakított.
-Megesik. De, nekem végem.-közölte. Kínomban hisztérikus röhögőgörcs tört rám, és könnyeimmel küszködve néztem rá.
-Most mi legyen? -vihogtam.
-Riasztom a többieket. Megkeressük.-tért vissza belé az életkedv.
-Jó.-bólintottam. Hazz alighogy kilépett a konyhából, elszállt belőlem az eddi összes tartás és elejtettem mindent, amit eddig a kezemben tartottam. Aztán a padlóra rogytam és a tenyerembe temettem az arcomat. Ez hihetetlen. Miért kellett ilyen butának lennem? -értetlenkedtem magamban. Nekem ez már túl sok volt. A paparazzok, az interjú, az utálkozók és most Lux eltűnése. Teljesen összeomlottam.