4. Fejezet: A másnapos interjú

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem, ami nem is volt csoda. Viszont a látvány kárpótolt. Harry a derekamnál magához húzva szuszogott. Kitűrtem az arcából néhány tincset és a felkarját simogatva nyomtam egy puszit a homlokára. Ha létezik szerelmi skála, én tuti kiütöttem már párszor. Az órára pillantottam. Fél nyolc, ami viszonylag korán volt még. Főleg ha valaki előtte berúgott. Visszadőltem egy kicsit, hátha tudok még aludni, és sikerült is. Elaludtam. Amikor másodszorra felkeltem Harry már nem volt mellettem. Hatalmasat sóhajtva dőltem vissza, amikor nyikorgott egyet az ajtó. Hallottam ahogy valaki az ágy mellé lép, letesz valamit az asztalra, majd leül az ágy szélére.
-Jó reggelt, te kis alkoholista!-ébresztett fel Harry viszonylag kedvesen.
-Nem vagyok alkoholista!-tettettem sértettséget.
-Durcás hercegnő. -húzott az ölébe mosolyogva. Átkarolt, hogy még véletlenül se tudjak kiszabadulni.
-Most pedig összecsomagollak, és elduglak, hogy mások ne találjanak meg. -puszilta meg a behúzott nyakamat.
-Ez már emberrablás. -vigyorogtam és egy pillanatra elmúlt a fejfájásom is.
Harry beljebb csúszott az ágyon, továbbra is az ölében tartva engem és halkan dudorászott. A dalt egyből felismertem.
-Nem engedlek elmenni. -suttogtam. Harry felsóhajtott és még jobban magához húzott.
-Nagyon fáj a fejed? -kérdezte.
-Eléggé.-húztam el a számat. Mert így is volt. Fájt a fejem.
-Jajj, te szegény. -sóhajtotta mosolyogva. Az éjjeli szekrény felé nyúlt, majd felém tartott egy bögrét.
-Remélem kávé. -fogadtam el fáradtan.
-Tipikus hiba ha valaki másnaposan kávét vagy energiaitalt iszik. Ez csak tea, de sokkal többet használ, mint a kávé.-magyarázta, én pedig hittem neki. Tudja mit beszél. És végül igaza lett. Nem fájt utána a fejem és nyúzott sem voltam.
-Köszönöm hercegem. -ittam ki az utolsó kortyot is a bögréből, majd közelebb hajolva megcsókolt.
-Mennünk kell az interjúra. -figyelmeztetett.
Nem volt túl sok időm henyélni, így villámnyorsan magamra kaptam egy farmert, egy fehér blúzt, aminek a gallérja gyöngyözve volt, egy fekete blézert és egy magassarkút.
-Csinos vagy.- kulcsonta össze az ujjainkat mosolyogva, majd kimentünk a lakásból. Megvártam míg becsukja a kaput, majd beültünk a kocsiba, engem pedig kezdett emészteni az idegesség, amit ő is észevett.
-Figyelj.-simította meg az arcomat.-Csak add önmagadat. Nem lesz baj, hidd el. -mosolygott, majd hosszasan megcsókolt. Ezzel valamilyen szinten megnyugtatott, de nem tartott sokáig, egészen addig, amíg be nem sétáltunk az újság irodaépületébe. A portáról átirányítottak minket a B épület 169-es irodájához. Harry az ajtóhoz lépett, majd kettőt kopogott és benyitott, magával húzva engem is.
-Üdv! Harry Styles vagyok, ő itt a párom Nina Jackson. Az interjúra jöttünk.-szólt Harry.
-Üdvözlöm önöket, foglaljanak helyet. -válaszolt az újságíró a nagy, tölgyfaasztala mögül. Leültünk vele szemben, végül a firkász megszólalt.
-Akkor talán kezdjük is el. A nevem Kathrina, de mindenki Kat-nek szólít.-rázott velünk kezet.-Összeírtam néhány kérdést, először talán kezdjük azzal. -húzogatta ujjait a tablete képernyőjén.
-Halljuk!-mosolyodott el Harry, és megsimította a kézfejemet.
-Mint azt már az előbbi interjúkban is bevallottátok, augusztus óta alkottok egy párt.-tegezett le minden gond nélkül. -Hogy fogadták ezt a rajongók?-tette fel az első kérdést.
-Mint mindig, most is akadnak utálkozók, de a rajongóink 90%-a támogat, ami nagyon jól esik. Tegnap például az ékszerüzletben odajött hozzám egy lány, hogy gratulálhasson. -ecsetelte Harry.
-Ékszerüzlet? Netán készülsz valamire? -kapja el a mondat végét profi módon az újságíró.
-Ami azt illeti van valami, ami tervben van, de ez még egyenlőre titok.-vigyorog önelégülten. Mire készül?
-Értem. Most térjünk át rád Nina.-fordult felém.-Hogy viseled a felhajtást ami körülöttetek van? -kérdezte barátságosan.
-Egész jól bírom, bár néha furcsa, hogy 100 métert nem tudok úgy megtenni, hogy ne állítana meg valaki. -néztem egy pillanatra Harry-re, aki bátorítóan megszorította a kezemet.
-Harry, mi volt az a dolog, ami leginkább megfogott Ninában? -váltott témát.
-Hogy nem ájult el tőlem. Kihívást jelentett, szó szerint utált. -magyarázta, majd felém hajolva megcsókolt.
-Szép történet. Az előbb ugyebár azt mondtad, hogy utált téged. Mégis hogy szeretett beléd? -tette fel a nagy kérdést a firkász.
-Harry leesett a fáról és kidőlt egy napra. Akkor változott meg minden.-válaszoltam Harry helyett.
-Értem. Akkor most talán nézzünk pár rajongói kérdést. -nézett a tabletére, majd felolvasta az elsőt.-"Sziasztok, Franceska vagyok Rómából, a kérdésem pedig az lenne, hogy mi volt a legelső közös programotok?"
-Rengeteget sétáltunk a környéken és beszélgettünk. De ha valami igazán romantikusra vágytok, akkor elmondom, hogy kibéreltem egy gyönyörű tóparti házat, hogy kettesben lehessünk egy kicsit.-számolt be Harry, arról a bizonyos estéről.
-"Hello, én Natalie vagyok Londonból és a kérdésem az, hogy mit szerettek a legjobban a másikban?"-olvasta fel rögtön a másodikat.
-Ninának eszméldtlen humora van, hihetetlen kedves és szeretnivaló. Meglepően okos, főiskolára is jár itt Londonban.-kezdte Harry.
-Harry-nek nincs olyan tulajdonsága, amit ne lehetne szeretni. Ha a helyzet úgy adja keménynek tetteti magát, de belül arany szíve van. Egyszerűen imádom.-soroltam el én is.
-"Sziasztok Luca vagyok Budapestről, a kérdésem pedig az, hogy ti is becézitek-e egymást, ahogy más párok szokták?" -bombázott le minket a harmadik kérdéssel.
-Nos kedves Luca, mint minden pár, mi is becézzük a másikat de semmi nyáladzósra nem kell gondolni. Ninát általában Hercegnőnek, Cicának,Drágámnak vagy ha hülyéskedős kedvemben vagyok Mrs. Styles-nak szólítom. -nevetett fel Hazz.
-Nálam Harry csak simán Harry. Egy-egy romantikusabb pillanatban Hercegnek, ha meg mérges vagyok rá, akkor a teljes nevén hívom.
-"Hali, Karoline vagyok Bécsből, és a kérdésem Harry-hez szól. Gondoltál már arra, hogy egy szinttel feljebb lépj a kapcsolatotokban?" -olvasta fel a következő levelet.
-Dolgozom rajta. A "szintlépést" legkésőbb decemberre terveztem, remélem addig sem köszönt be a "Game Over".-válaszolt frappánsan Harry, én meg ledermedtem. Mi van? Milyen szintlépést?
-Tehát várható lehet, hogy nemsokára...? -kereste a szavakat az újságíró.
-Számítsatok rá, igen. -bólintott mosolygva Harry, és még erősebben fogta a kezem. Én pedig lefehéredtem.
-Minden rendben van? -méregetett aggódva az interjús, vagyis Kat.
-Persze. Folytassuk. -mondtam vékony, még számomra is felismerhetetlen hangon.
-A következő kérdés épp hozzád szól. -mosolygott bíztatóan -"Sziasztok, Christie vagyok Sydneyből, és Ninától szeretnék kérdezni. Ha Harry akár most, akár a napokban bármikor letérdelne eléd és megkérné a kezed, mit válaszolnál?"-olvasta fel a következő kérdést Kat, én meg addig megpróbáltam összeszedni magam.
-Semmi kifogásom nem lenne ellene, gond nélkül igent mondanék, de szerintem arra, hogy belebújjak egy esküvői ruhába még várnia kell pár évet, mivel jelenleg 18 vagyok, a házassághoz még túl fiatal, de a jegyese nagyon szívesen lennék. -válaszoltam magabiztosan, és tényleg így voltam vele.
-Értem. Szerintem ennyi. Köszönöm, hogy meginterjúvolhattalak benneteket.-rázott velünk kezet Kat.
Az irodaépületből kilépve kiszakadt belőlem egy megkönnyebbült sóhaj. Ez a megkönnyebbülés addig tartott, amíg meg nem jelentek a fotósok és le nem támodtak minket a kéréseikkel.
-Nagy mosolyt kérünk! -ordította az egyik.
-Hadd lássuk azt a boldog párt. Csókot! -tört előre a másik. Harry megvonta a vállát, egy gyors és határozott mozdulattal megpördített, megdöntött és megcsókolt. A firkászok hatalmas huhogásban törtek ki, mi pedig mosolyogva törtünk utat köztük, hogy eljussunk a kocsiig. Amint ez sikerült, beszálltunk, Hazz pedig padlógázzal elhajtott. De nem arra ment, amerre kellett volna.
-Hová megyünk? -kérdeztem.
-Majd meglátod. -mosolygott úgy, mint aki nagyon elégedett magával.-Örülök, hogy ilyen lazán kezelted az interjút.-tette hozzá, továbbra is az útra szegezett tekintettel. És ennyi is volt. A kocsi megállt egy hatalmas bevásárlóközpont előtt. Harry kiszállt, majd megkerülve a kocsit kinyitotta az én oldalamon lévő ajtót is.
-Mrs. Styles!-nyújtotta a kezét. Elfogadva az ajánlatát engedtem, hogy kisegítsen a járműből. Becsukta a kocsiajtót, majd felém tartotta behajlított karját, jelezve, hogy karoljak belé.
-Mire készül Mr. Styles?-vontam fel fél szemöldököm.
-Előbb vagy utóbb megtudja Mrs. Styles. -állt meg a lengőajtó előtt, és felém hajolva megcsókolt. Az épületbe beérve Harry egy ékszerüzletbe vezetett.
-Nézz körül! Negyed óra múlva itt vagyok, el kell intéznem valamit! -búcsúzkodott, majd egy szolid "később találkozunk" csók után távozott.
-Segíthetek valamiben?-jött oda egy eladó.
-Csak nézelődöm. Esetleg megmutatnád a nyakláncokat?- kérdeztem vissza.
A srác szó nélkül elindult az egyik üvegfedeles pult felé, én meg követtem. Az üzlet belső végében megállt. Egy fekete, fakeretes üvegasztal telis-tele volt arany és ezüst láncokkal. Különbözőek voltak, de valami mindegyikben közös volt. Egyiken sem volt medál.
-Látom kiszúrtad, hogy hiányzik róluk valami. A medálok itt vannak. -lépett az asztal másik végéhez. Valóban. Roskadásig volt velük az asztal. Volt egy, amin megakadt a szemem. Egy nagyon aranyos hamburgert ábrázoló medál volt. Tudtam is, kinek adhatnám, de nem nyakláncban, inkább kulcstartón. Aztán a horribilis árat meglátva, ami csupán azért volt magas, mert opálos kövekkel volt kirakva benne a saláta, el is vetettem az ötletet.
-Azt hiszem, ez sokkal jobban illene hozzád. -emelte le az üvegfedelet az eladó, majd a markába vett egyet és összezárt tenyerét felém tartotta. Az ujjait kinyújtva aztán bepillantást nyerhettem, hogy mit is rejt a keze. Egy ezüst színű, H betűt ábrázoló medál volt. Imádtam.
-Ez gyönyörű!-vettem a kezembe és csillogó szemekkel vizsgálgattam a csinos darabot.-Honnan tudod, hogy ki ő?-suttogtam arra utalva, hogy a legtöbb fiú nem igazán ismeri őket.
-A húgom rajongójuk. -mosolygott. Akkor határoztam el, hogy küldetek a fiúkkal egy autogrammot a kislánynak.
-Hány éves?-néztem fel.
-Öt. A neve Claudia.-ecsetelte.
-Szép neve van. Esetleg itt van valahol a közelben?-küldtem apró jeleket.
-Hátul a raktárban. Anyu dolgozik az irodában, így most én vigyázok rá. Miért? -kezdett leesni neki a dolog.
-Harry nemsokára visszaér, ha gondolod találkozhatna vele. -ajánlottam fel.
-Ez remek ötlet. Köszönöm.-hálálkodott, majd magamra hagyott pár percre. Kis idő múlva a húgával, Claudiával kézen fogva igyekezett felém.
-Ő Nina! Ugye ő az bátyó?-kérdezte testvérét.
-Nem álmodsz. -válaszoltam bátyja helyett mosolyogva.
-Mike, ugye csinálhatok vele közös képet? -rángatta testvére karját.
-Ezt ne tőlem kérdezd! -irányított át hozzám.
Magasságom miatt leguggoltam hozzá.

-Nina! Úgy szejetjek. -ölelt meg mosolyogva.-Gyönyöjű vagy.-engedett el. A telefonomért nyúltam, hogy lőhessek vele egy közös fotót, de az eladó srác, vagyis Mike megelőzött. A telefonját előkapva elmosolyodott.
-Mosolyogj Claudia! -szólt a húgának, aki egész eddig háttal állt neki. A kislány hatalmas mosollyal az arcán megfordult, én pedig átkaroltam. Mike csinált pár képet, én pedig felálltam, mert már fájt a lábam. Claudia kicsit pösze, épp ezért volt olyan aranyos. Mike tovább mutogatta a medálokat, én pedig Claudiát felvéve nézegettem őket.
-Tetszik valamelyik? -kérdeztem a kislánytól mosolyogva.
-Az szép!-mutatott az egyik apró koronát ábrázolóra. Nagyon szép volt, és az ára is kedvező.
-Rátennéd egy vékony ezüst láncra?-kértem a srácot. Mike bólintott, majd eleget tett a kérésemnek. A medál a lánccal együtt 25£-ba került, egyáltalán nem volt drága, kétség nem fért hozzá, hogy meg fogom venni, de nem magamnak.
-Akkor ezt kérném. -mutattam a nyakláncra. Mike a pénztár felé igyekezett, mi meg követtük.
-Tudod kié lesz ez a nyaklánc Claudia? -kérdeztem tőle útközben.
-Harryé?-találgatott.
-Nem.-ráztam meg a fejem.-Egy nagyon különleges kislányé. -mondtam meg a helyes választ.
A pénztárhoz érve Mike beletette a nyakláncot egy dobozba, aztán beütötte az árat a pénztárgépbe.
-25£ lesz.-tépte le a blokkot, majd a dobozra tette. Előhalásztam a pénzem, majd átadtam Mike-nak, aki betette a pénztárgépbe. Claudia érdeklődve figyelte, ahogy kiveszem a dobozból a nyakláncot, és kicsatolom. Végül leguggoltam mellé.
-Gyere ide!-hívtam magamhoz. Claudia elém lépett, én pedig ráadtam az ékszert.
-Ez mától a tiéd! Hogy emlékeztessen arra, hogy minden lányban benne rejlik egy hercegnő!-fogtam meg a kislány kezét, és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.
-Köszönöm szépen! -nézett rám nagy szemekkel, majd megölelt.
-Tényleg köszönöm. -lépett mellém Mike, majd a húgát felvéve elindult a raktár felé.
Én nem mondtam semmit, számomra ez természetes volt. Aztán hirtelen Mike megtorpant és megfordult.
-Köszönjük, hogy nálunk vásárolt. -szólt vissza egy fogkrémreklámba illő mosoly kíséretében.
-Hihetetlen, hogy mennyire kedves vagy! -szólalt meg valaki a hátam mögül, és olyan hirtelen törte meg a gondolatsoromat, hogy megrezzentem. De mivel a hang számomra nagyon is ismerős volt, kitörő öröm okozta boldogsággal fordultam meg. Harry volt. Közelebb lépett és átkulcsolta a derekamat.
-Ez a jelenet eszembe juttatta milyen jó anya lehetnél.-támasztotta homlokát az enyémnek, majd hosszasan megcsókolt.-Gyere! Mutatni akarok valamit. -kulcsolta ujjait az enyéimre, majd a kijárat felé indult. A félemeletre vitt felé, majd a mozgólépcső tetején megállt.
-Fordulj meg!-mondta vigyorogva, majd eltűnt. Értetlenkedve bár, de eleget tettem a kérésének. A földszinten egy rakat Directoner állt, előttük pedig Harry, felém arccal, széttárt karokkal. A Little Things-et énekelték. A tömegben észrevettem négy ismerős arcot. Louis, Zayn, Liam és Niall szétszórtan helyezkedtek el a rajongók között. Mindenki énekelt, és amikor a dal "you're perfect to me" részéhez értek mindenki egy irányba mutatott. Rám. A szám elé kapott kezekkel álltam ott és előtörtek belőlem az örömkönnyek. Harry ezt látva felszaladt a mozgólépcsőn és átölelt. A hajamat simogatva próbált csitítani, majd mosolyogva megpuszilta a homlokomat. A szám időközben véget ért, és mindenki tapsolt. Akik énekeltek, akik csak megálltak a nagy tömeg láttán nézelődni. Tapsolt az öt fiú, és könnyeimet letörölve tapsoltam én is. Harry előhúzott egy dobozt a zsebéből, majd kivette ami benne volt. Az a H betűs nyaklánc, ami annyira megtetszett. Harry eltűrte a hajamat és a nyakamba akasztotta a láncot. Megfordultam és az arcát két kezem közé fogva megcsókoltam. Nem lehet szavakba önteni, hogy mennyire szerettem abban a pillanatban. Kézen fogva mentünk le a lépcsőn, és csatlakoztunk a többiekhez.
-Köszönöm!-néztem végig rajtuk kedvesen. Niall és Louis mosolygott, Liam úgy általánosságban fapofát vágott, Zayn pedig amolyan "nincs mit" stílusban biccentett egyet.-Ezt még valahogy meghálálom!-fordultam Hazz felé.
-Csak maradj velem és már el is van intézve. -hajtotta le a fejét egy szerény mosoly kíséretében.
-Hol egy vödör? Hányok. -vágta rá Liam.
-Terhes vagyok! -eszmélt fel Niall, aki időközben elbambult. Először értetlenül néztünk rá, aztán mindenki egyszerre kezdett röhögni.
-Kemény vagy mint a bolti zsír!-veregettem vállon.
-Ja, meg éhes is! -bólintott. Megegyeztünk abban, hogy beülünk a Mekibe. A fiúk mindenfélét ettek, én viszont csak egy sültkrumplit.
-Hogy bírjátok megenni ezt a szennyet? -fintorogtam.
-Nem szenny.-rázta a fejét Niall.
-Persze, az egyszeri gyerek is úgy járt, hazament és megkérdezte, hogy "mi a moslék édesanyám?", válaszként meg annyit kapott csak, hogy "a pofád fiam".-mondtam, Louis, meg úgy elkezdett röhögni, hogy kijött az orrán a kóla.
-Te honnan szeded ezeket?-nevetett Zayn.
-Egy jó mester sosem árulja el a titkát. -válaszoltam Louis hátát ütögetve.
-Tudsz még egyet? -szállt be a beszélgetésbe Liam.
-Aha.-gondolkoztam, aztán elkezdtem. -Parasztlegény hazamegy, bekiáll az anyjának. "Édesanyám hívogatnak a lányok. Aztán mit mondanak fiam? Na mi van te böszme?".-idéztem vissza a nagyrészt aputól hallott vicceket. Zayn hangosan nevetett, Louis újabb adag kólát nyelt félre, Niall pedig azt asztalt csapkodta, de hang nem jött ki a torkán.
-Ezek mindig ilyenek? -fordultam Liam felé.
-A nap 24 órájából 16-ban igen.-felelte, és láttam rajta, hogy próbál éretten viselkedni, hisz ő az 1D "Big Daddy"-je, de legbelül ő is nevetett. Hazaérve Kit-et már otthon találtuk. Amúgy ő hol volt az elmúlt két napban? Mert csak annyira emlékszem, hogy az egyik nap Niall-nél aludt. Bizonyára ma ért haza. A nappaliban ülve a laptopján olvasgatott valamit.
-Szia Kit!-dobtam le magam mellé.-Mit olvasol?-érdeklődtem.
-Sziasztok! Az interjútokat és épp néhány utálkozóval veszekszem. Valami spanyol és az előbb az anyanyelvén küldött el melegebb égtájakra. Pechje, hogy tudok spanyolul.-nézett összehúzott szemmel a képernyőre.
-Mi?-kérdeztem vissza. Az interjúk alá mindenféle trágár szöveg volt írogatva, a világ minden létező nyelvén. Még a leg vállalhatóbb vélemény egy szimplán 3 szavas "jókívánság" volt, ami kb. úgy hangzott, hogy "Dögölj meg Nina!". Kedves...
-Úr Isten!-suttogtam lesokkolva. Szóval ennyire nem szeretnek? Ilyen szörnyű lennék? A könnyeimmel küszködve adtam vissza laptopot Kit-nek, majd a lépcső felé indultam.
-Nina minden rendben? -szólt utánam Kit.
-Persze.-válaszoltam remegős hangon. Pedig nem ez volt a helyzet. Semmi sem volt rendben. Fájt és mart a tény, hogy vannak emberek, akik ezt gondolják rólam. Hogy nekem csak a pénze kell. Nem. Nem így volt. A szobába beérve becsuktam magam mögött az ajtót és kulcsra zártam. Az ágy mellé léptem. Leemeltem egy díszpárnát és az ablakhoz sétáltam. A párkány vastag volt. Épp elég vastag ahhoz, hogy elférjek rajta. A párnát letettem és ráültem. Lábaimat felhúztam és átkulcsoltam. A térdemnek támasztottam a homlokom és nem bírtam tovább. Megjelent az első könnycsepp. Aztán a második. Aztán a harmadik is. És ez így folytatódott egészen addig, amíg a könnyeim összefüggő láncot nem alkottak. A percek teltek, a falióra ketyegése volt az egyetlen zaj a szobában. Hangokat hallottam. A folyosóról jöttek.
-Mi az hogy most ne menjek be hozzá? Kit, te hagynád, hogy ez a néhány idióta ezt tegye vele? -értetlenkedett dühösen Harry.
-De Hazz.-próbálkozott Kit. Hiába, hajthatatlan volt.
-Nem érdekel. Bemegyek.-szólt Harry, majd kettőt kopogott. -Nina, minden rendben?-érdeklődött.
-A rajongóid utálnak, de amúgy igen. Minden oké.-feleltem cinikusan.
-Nina nyisd ki!-kérlelt.
-Nem.-nem akartam kinyitni. Nem volt több lelki erőm, hogy a szemébe nézzek.
-Nina!-mordult rám sokkal erélyesebben. Ideges volt. Nem válaszoltam. Nem tudtam mit válaszolni. Az inger újra rám tört, így az tenyerembe temette az arcom, és hagytam, hogy a kijöjjön aminek jönnie kell. A zajokból ítélve Harry leült az ajtó elé. Kitartó a srác.
-Nina, utoljára szólok, hogy nyisd ki! Ha nem nyitod ki az ablakon fogok bemászni. -közölte. Ez szörnyen aranyos és kedves volt a részéről.-Nina, kérlek. -ismételte meg. Egy hatalmasat sóhajtva erőt vettem magamon és az ajtóhoz sétáltam. Egyik kezemet a kilincsen pihentettem, másikkal a kulcsot fogtam, majd fordítottam el. A zár kattant, az ajtó viszont továbbra is csukva maradt. Bejön, ha akar. Hátráltam pár lépést, és az ajtót vizslattam. A kilincs lenyomódott, és a résnyire kinyitott ajtón Harry nézett be, végül belépett és becsukta maga után. Megindultam felé és a nyakába borultam. Zokogtam. Eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen.
-Na ide figyelj. -vette két tenyere közé az arcomat.-Ezek hülyék. És nem érdekel mit mondanak.Te nekem tökéletes vagy.-csókolt meg.
-Harry, ők a rajongóid. Nem mondhatod nekik, hogy teszel rájuk. -emlékeztettem. Mert így is volt.
-Ezt bízd csak rám. -nyugtatott meg. -És ne sírj. Ha mosolyogsz, az sokkal jobban áll. -kacsintott, majd magához húzva megcsókolt. Bár fájt, amit az utálkozók állítottak rólam, jól esett, hogy nyugtatni próbált.
-Na ilyen egy igazi hercegnő.-motyogta két csók között.