1. Fejezet: Költözés

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki halkan szólongat.
- Nina. Nina, ébresztő! - mondta, jobban mondva dörmögte egy mély, de számomra mégis kedves hang. Kinyitottam a szemem. Harry guggolt az ágyam mellett és mosolyogva keltegetett. Ez mind szép és jó. De hogy kerül Harry reggel hétkor a lánykollégiumi szobánkba? Nos, abban a pillanatban ez volt utolsó gondom.
- Harry! - ugrottam a nyakába boldogan. Kellemes ébresztő volt. - Hogy kerülsz ide? - csodálkoztam.
- Jöttem, hogy felkeltselek. Egy kismadár azt csiripelte, hogy hiányoztam. - pillantott Kit-re.
- Én nem is mondtam neked ilyet. - hajoltam kissé balra, hogy szobatársam szemébe nézhessek.
- Egész este az arcodra volt írva. - legyintett visszafojtott mosollyal, majd kiment a szobából. Céklavörös fejjel lesütöttem a szemem, de Harry arcán továbbra is ott virított az a pimasz és elégedett vigyor. Kimásztam az ágyból és kinéztem az ablakon. Az eső úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna. Bevonultam a fürdőbe, hogy rendbe szedhessem magam. Fogat mostam, megfésülködtem és felöltöztem. A kedvenc szürke elasztikus nadrágomat vettem fel, fehér pólóval, bokacsizmával és horgolt pulóverrel, amit egyenlőre csak a vállamra terítettem. Frissen és indulásra készen léptem ki a fürdőből. Ahogy Harry-re néztem önkéntelenül is elmosolyodtam. Már megvan honnan olyan ismerős az öltözékem. Térdnél szakadt fekete farmer, fehér póló, valami bokacsizma féleség és horgolt pulóver. Összeöltöztünk.
- Csinos vagy! - lépett közelebb és átkulcsolta a derekamat. A mellkasának támasztottam a tenyereimet és közelebb hajoltam.
- Mondja ezt egy brit divatmagazin címlapfotója. - utaltam arra, hogy nem mindennapi látvány egy szemtelen vigyor kíséretében. Harry csak morgott egyet, majd megcsókolt, de úgy, hogy a szoba minimum kettőt fordult velem. Turbékolásunknak az vetett véget, hogy valaki telefonnal lefényképezett minket. Oldalra kaptam a fejem. Az egyik plázacica állt a nyitott ajtóban, a kezében egy telefonnal. Harry-re sandítottam, aki tök nyugodtan állt, továbbra is szorosan, sőt, talán még szorosabban átölelve és a telefonjával babráló csajt nézte. Nem lett ideges, nem engedett el és ez olyan borzasztó boldoggá tett, hogy levakarhatatlan vigyor ült ki  az arcomra. A lány zavartanul nyomkodta tovább a telefonját, majd egyszerűen elsétált. Kérdőn néztünk egymásra, végül egy vállrándítással elintéztük a dolgot. Harry mosolyogva még egyszer megcsókolt,  mire kinyúlt egy kéz az ajtó mellől és lőtt még egy fényképet. Az volt az a pillanat, amikor már nem bírtuk tovább, mindketten elnevettük magunkat. Reggelizni nem akartam, mert nem voltam éhes, így (és ezért most hülyének fogtok nézni) sétálni mentünk. Igen, ki az esőbe. Hát mire van az esernyő? A kolesz elé kiérve nem is törődtünk a paparazzókkal, ráérősen sétáltunk le a lépcsőn. A vastag pulcsi, sál és kabát ellenére reszkettem és a torkom is fájt. A szemem több mint valószínű, hogy csillogott, amit Harry is észrevehetett, mert fél úton megállt.
- Jól vagy? - fürkészte az arcomat. Tekintete perzselt és éreztem, hogy nem tudnék hazudni neki. Átlát rajtam.
- Persze. - próbálkoztam, de vacogásom elárulta, hogy nincs minden rendben.
Közelebb hajolt és homlokomra tapasztotta puha ajkait.
- Te lázas vagy. Menjünk vissza. - fordított meg, ellentmondást nem tűrően. - Kizárt, hogy ma így suliba menj. - jelentette ki. Mintha anyámat hallottam volna. Az épületbe visszaérve kitöltöttem a kollégiumi kiiratkozási nyilatkozatot, majd visszavánszorogtam a szobába, hogy összepakolhassak. Kit és Harry aggódva figyelték minden mozdulatomat. Halk sutyorgás ütötte meg a fülemet.
- Minden rendben van? - kérdezte Kit.
- Belázasodott. Aggódom érte. Nem is engedem, hogy ma bemenjen az órákra. - válaszolt halkan Harry.
Összehúztam a bőröndöm cipzárját és már készen is voltam. Kit is bepakolt már, csomagjai az ágya mellett várakoztak arra, hogy valaki levigye őket. Hazz felkapta a bőröndjeimet, én a laptoptáskát és a kézipoggyászomat meg Kit egyik bőröndjét cipeltem, Kit pedig a maradék kettő bőröndjét vonszolta. Bepakoltuk az összes csomagot, majd beültünk a kocsiba és elindultunk. Kit-et elfuvaroztuk a suliig, aztán tovább mentünk. A hirtelen beállt csendet Harry törte meg.
- Remélem tetszeni fog. - vigyorgott.
- Egész biztosan. - viszonoztam a mosolyt. Észak-London nincs is  olyan messze, csak 10-15 perc. Harry háza elé begördülve az autó megállt.
- Megérkeztünk. - vette ki a kulcsot a gyújtásból. Kiszállt, megkerülte a kocsit és kisegített engem is, ami abban a pillanatban nagyon jól jött, egyre kótyagosabban éreztem magam. A házba beérve lerúgtam magamról a csizmámat, és hagytam, hogy Harry lesegítse rólam a kabátom, amit aztán a fogasra akasztott.
- Szeretnék mutatni valamit. Gyere velem! - húzott a karomnál fogva a lépcső felé. A tetejére felérve elfordultunk jobbra. Két méter után megállt egy ajtó előtt.
- Várj meg itt. Egy perc. - ment be a szobába. A falnak támaszkodtam és vártam. Valóban, nem telt el egy perc, Harry kijött, kezét a szemeim elé tette. - Ne less! - suttogta nevetve. A derekamnál fogva vezetgetett, majd megállított. Elvette a kezét a szemeim elől, majd hátulról átkarolta a derekamat.
- Nyisd k ia szemed. - morogta. Eleget tettem a kérésnek, de ott helyben összeesek, ha ő nem tart. A földre egy hatalmas "Welcome home" felirat volt kirakva mécsesekből. A szobában félhomály volt, az apró kis gyertyák fénye világította be a helységet.  Bágyadtan elmosolyodtam és felé fordultam.
- Köszönöm. - hálálkodtam. - De most csak puszit kapsz, nem akarlak megfertőzni. - nevettem fel fáradtan.
- Kit érdekelnek a betegségek, amikor Te vagy mellettem? - fogta hatalmas tenyerei közé az arcomat, és halványan elmosolyodva megcsókolt. A gyertyákat eloltotta, majd lekísért a nappaliba.
- Behozom a bőröndöket! Várj meg itt. - mosolygott. Leültem a kanapéra és körbenéztem. Hatalmas ház volt, ami eszembe juttatta, mennyire magányosan telhettek a napjai. Pörögtek a percek, de még mindig nem ért vissza. Kinéztem az ablakon. Épp telefonált, és bár láttam, hogy folyamatosan beszél a hangját már nem hallottam. Aztán letette a telefont és  egyszerre négy (?!) bőröndöt felkapva elindult vissza. Fél percen belül nyílt az ajtó.
- Bocsi, csak közben hívott a menedzsment. - jött be a nappaliba.
- Tudom, láttam. - mosolyogtam továbbra is a kanapén ülve.
- Te kémkedsz utánam? - hajolt le nevetve.
- Igen, miért talán zavar? - feleltem huncut vigyorral.
- Tetszik, ha egy lány bátor. - morogta, majd megcsókolt. Le kellett  állítanom, nem voltam olyan állapotban, hogy most lefeküdjek vele.
- Harry ígérem, hogy bepótoljuk, de ezt most ne, jó? Azt hiszem belázasodtam. - kérleltem. Toleráns volt, amint ezek a mondatok elhagyták a számat egyből megállt.
- Behozom a maradék cuccot. - mondta, majd kiment, de pillanatokon belül vissza is ért. A lépcső előtt ácsorogva azon töprengtem, vajon melyik lehet az én szobám.
- Mit keresel? - lépett mellém és átkulcsolta a derekamat.
- A szobámat. - válaszoltam.
- De, hisz már voltál ott. - csodálkozott.
-  Az a te szobád volt. - vontam fel fél szemöldökömet.
- Nem. Az a MI szobánk volt. - felelte, majd nyomott egy hatalmas buszit az arcomra. Fáradtan elmosolyodtam, aztán megragadva két bőröndöt felvánszorogtam. A szobába beérve lusta voltam kipakolni, csak az ágy mellé állítottam a bőröndöket, a laptoptáskát az ágyra fektettem. Időközben Harry elvitte Kit csomagjait a neki szánt szobába. Mivel mindenkinek jár a privát szféra Kit  szobája kicsit arrébb volt. Pontosabban a ház másik felében. Átöltöztem a melegítőmbe, aztán visszamentem a nappaliba. A függönyök el voltak húzva, Harry a kanapén ülve (szintén melegítőben) egy  távirányítóval éppen a TV menüjét és a letölthető filmek listáját böngészte.
- Mit csinálsz? - ültem le mellé.
- Mit szólnál egy kanapén összebújós naphoz? - válaszolt kérdéssel.
- Ez attól függ kivel bújhatok össze. Mert ha például Zutyuval kéne, akkor kihagynám. - gondolkodtam hangosan.
- Ki az a Zutyu? - nézett rám kérdőn.
- Hát, az egy pápai nevezetesség. Amúgy, csak egy alkesz csöves. - legyintettem.
Harry felnevetett, aztán elindította a Nagy Gatsby letöltését.
- Mint látod itt nincs Zutyu. Mi lenne ha Harry Styles-szal kéne összebújni? - vigyorgott. Összehúztam magamon a pulcsim, aztán válaszoltam.
- Nem kéne kétszer kérni. - vacogtam.
- Hozok lázcsillapítót. - takart be egy pokróccal. Felhúztam a lábaimat magam alá és a TV-t néztem, amiben igazából valami latin amerikai sorozat ment. Hosé könyörög Esmeraldának, hogy  fogadja vissza, aztán összeverekedik Huan-nal. Na jó, nem. Egy szerelmi drágámnak tűnő, teljesen értelmetlen össznépi síránkozás volt. Harry öt percen belül visszaért, kezében egy bögrével és egy tablettával.
- Tessék. Ezt vedd be. - adta oda a kis, fehér gyógyszert. Szó nélkül bevettem a lázcsillapítót, aztán Harry elindította a filmet, ami időközben letöltődött. Leült mellém, én meg hozzábújtam. Elvvégre összebújós napról volt szó. A film összességében nem volt rossz, viszont engem a gyógyszer annyira kiütött, hogy a végére elnyomott az  álom. Amikor újra kinyitottam a szemem erős ingert éreztem, így hát köhögtem. Hát, elég szép, száraz köhögés volt, amibe még a mellkasom is belefájdult. Még mindig Harry-hez bújtam, de ezek szerint a vállán aludtam el.
- Holnap irány a doki. - közölte. Lázam ugyan már nem volt, de köhögtem és az orrom is folyt.  Harry felám nyújtott egy zsebkendőt, amit azonnal e is fogadtam. A televízióra néztem, Hazz épp egy Green Bay Packers meccset nézett. A kedvenc csapatom.
- Hú, mennyi az állás? - kérdeztem.
- Te nézel amerikai focit. - döbbent le.
- Apám lány vagyok. - közöltem, mintha nem lenne elég egyértelmű. - És a Packers a kedvencem. - tettem hozzá.
- Egyre jobban imádlak. Mindig meg tudsz lepni. - karolta át a vállam. Kit lépett elő a konyhából.
- Szia Nina! Jobban vagy? - mosolygott.
- Igen, köszi, de te hogy jutottál el idáig?- csodálkoztam.
- Felhívtam Niall-t, hogy dobja el haza. Szívesen megtette. - válaszolt Kit helyett Harry, de továbbra sem vette le a szemét a TV-ről.
- Apropó Niall. - kaptam el a mondat végét. - Hova mentek? - érdeklődtem.
- Csak hambizni. - vonta meg a vállát Kit. Csak hambizni? Ez nekem egy kicsit furcsa volt, de nem agyaltam rajta sokat, mert a következő pillanatban az egyik játékos dobott egy gyönyörűséges touch down-t. Ezzel a Packers átvette a vezetést.
- Ezt nektek 49'ers! ugrott fel Harry. Időközben Kit visszament a konyhába.
- Miért nem 69'ers? - vigyorogtam. Harry felvont szemöldökökkel hátrafordult.
- Rossz az, aki rosszra gondol. felelte.
- De hülye aki nem. - vágtam vissza.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy hülye vagyok? - hajolt le.
- Hopsz. - húztam be a nyakamat. Harry felkapott és közelebb hajolt.
- Adok én nekem mindjárt hülyét. - csókolt meg. A nyaka köré fontam a karjaimat, ő pedig elindult. Nem is néztem merre megy, mert lehunytam a szemem. Végül éreztem, hogy leül, de én továbbra is az  ölében maradtam. Egy olyan szobában voltam, amit még nem láttam. Nem lehetett vendégszoba, ahhoz túl kicsi volt. Láttam bent a heverőn kívül egy fotelt, egy íróasztalt, három monitort, két fejhallgatót és egy mikrofont. Házi stúdió? Nem rossz.
- Hol vagyunk? - suttogtam.
- Egy stúdióban. Mindig idehozom a lányokat, ha mondani akarok nekik valamit. - közölte. Rosszat sejtettem.
- Mit? - fojtottam vissza a levegőt is.
- Tudod, amikor azt hitted szégyellek az fájt. Viszont amikor hazaértem a London Eye-tól, a történtek szörnyű kínná váltak. Emésztettek, szét akarták marcangolni azt a maradék reményt ami bennem maradt. Sosem sírtam még egy lány miatt. Egészen mostanáig. - hajtottam le a fejét. Mosolyogva az álla alá nyúltam és megemeltem a buksiját.
-Sosem szerettem még senkit annyira, mint téged. - suttogtam, majd megcsókoltam. Minden percben egyre jobban beleszeretek. Eldőltünk az ágyon, szembe fordultam vele, aztán megpusziltam a homlokát. Az ajkaim végigsúrolták az orrát, végül megállapodtak a száján. Harry halkan énekelgetett, majd mosolyogva magához, jobban mondva magára rántott.
- Mennyi az idő? - kérdeztem. Az órájára pillantott, majd válaszolt.
- Fél nyolc? Miért?
- Csak kérdeztem. - vontam meg a vállam. Harry felém hajolt, majd (jó) hosszan megcsókolt, amit persze viszonoztam is. A hátamat simogatta, végül a derekamon állapodott meg a keze. A mellkasának döntve a fejemet beszívtam észveszejtő illatát, végül szorosan magamhoz ölelve elaludtam.