8. Fejezet: Édes az otthon, de számban keserű az íz

A három órás utam (légörvénybe került a gép) nagyrészt zenehallgatással és bóbiskolással telt. Amikor leszálltam a gépről elöntött a megkönnyebbülés és a nyugalom. Erre már régóta szükségem volt. A csomagkiadó futószalaghoz sétáltam és vártam a bőröndömre. Amikor megérkezett lerángattam a szalagról és magam után cibálva kimentem az épületből. Útközben az egész úti tervem összeállt. Fogok egy taxit, elmegyek a Keleti Pályaudvarra, lemegyek Győrbe, felszállok a buszra és cirka fél órán belül haza is érek. A telefonom egyszer sem csörgött, ami nyugtalanított. Vagy ennyire nem vették észre, hogy eltűntem, vagy még nem értek haza. Aztán sóhajtottam egyet, kiálltam az út szélére (nem, nem azért, amire gondoltok) és leintettem egy taxit.
-Hova vihetem?-kérdezte, alighogy beültem a hátsó ülésre.
-A keletibe legyen szíves.-motyogtam. Ejj, de siet valaki.
Az út némán telt, időközben csekkoltam a menetrendet. Fél óra múlva indul egy vonat, azzal elérem a buszomat is. Király. Igazából az elkövetkezendő 3 órában semmi sem történt, utaztam. Jó érzés töltött el, amikor leszálltam a buszról és elindultam a cirka 200 méterrel lévő otthonunkba. A hosszú, fasorral övezett kocsibejárón kirohant elém Vackor, a valaha volt legaranyosabb kiskutya.
-Szia!-guggoltam le és dögönyöztem meg, mert rég nem láttam. Hiányzott is. Hangomra Brady és Huch is felfigyelt és heves ugatásba kezdtek. Jól ismertem a családomat és ahogy számítottam rá, tíz másodpercen belül nyílt is az ajtó és nem sokkal később egy hatalmas puffanás kíséretében be is csapódott. Pillanatokon belül megláttam anyut, ahogy épp kifelé igyekszik, hogy megnézze ki az.
-Anyu!-kiáltottam, majd ott hagyva csapot-papot (pontosabban a bőröndöt), futni kezdtem és meg sem álltam. Annyira hiányzott. Nagyon szerettem. Azon nyomban a nyakába borultam és pár könnycseppet is ejtettem.
-Nina!!-szorított magához.-Mit keresel itt? És a ZH?-bombázott le kérdésekkel.
-Mindent megbeszélünk. Csak hadd menjek be!-mondtam, miközben két puszit nyomtam bársonyos arcára. Visszafutottam a bőröndömért és magam után cibálva befelé indultam. Anyu megvárt az ajtóban.
-Menj csak. Hisz itthon vagy!-mosolyogta és sütött róla az öröm, hogy láthat. De rólam is, ez szent-igaz. Újra úgy éreztem magam, mint azon a bizonyos nyári napon. Időközben megváltoztam. Nem fociztam, nem tornáztam, nem írtam blogot. Valahogy más lettem. Talán felnőttem...
De ott, az ajtóban állva úgy éreztem senki sem fog hülyének nézni. Így hát egy laza mozdulattal kinyitottam az ajtót, beléptem és egy hatalmasat kurjantottam.
-ESTÉT PEREPUTTY!-kiáltottam mosolyogva. Láttam, ahogy apám felugrik a fotelból, a két húgom pedig egyszerre rohant le a lépcsőn.
-NINAAAA!-ordították, majd olyan lendülettel csimpaszkodtak rám, azt hittem rögtön eltaknyolok._

-Hátrébb az agarakkal gyerekek, engedjétek a nővéreteket levegőhöz!-ért oda apám is.-Üdv itthon lányom!-üdvözölt, aztán ő is rákérdezett.-Hát te? Miért nem szóltál hogy jössz? Meddig maradsz? Minél tovább, annál jobb!-bombázott.

-Mindent elmondok nemsokára. Visszatelepednék a szobámba.-indultam meg az előbb említett helység felé. A bőröndömet a sarokba állítottam, aztán leültem az ágyra. Minden úgy maradt, ahogy aznap reggel hagytam, amikor elindultam. Körbenéztem. Örültem, hogy itt lehetek, de a torkom szorított, és hiányzott valami. Illetve valaki. Harry...hülye voltam, hogy ott hagytam, de így sokkal jobb. Végre nem vagyok idegroncs, még épp időben döntöttem így. Elfeküdtem az ágyon és kinyújtóztam. Édes az otthon, de számban keserű az íz... vajon miért érzem ezt? Miért nem vagyok boldog? Hazaértem. Nem stresszezek. Vidámnak kéne lennem. Azért hiányzik...
Sóhajtva felültem és átöltöztem. Átnéztem a vállam felett. A falamon kinyomtatott képek voltak. A legtöbbjén a családommal vagyok...ballagás, az összes osztályfényképem, szalagavató keringőruhában, Balaton-Sound-on, Volt-on készült képek (még 11-ből), a keresztanyám esküvőjén a húgaimmal, koszorúslányként. És végül az idei nyár. A képek szépen kronológiai sorrendben voltak a falamon. Kilencedik óta gyűjtögetem őket. Az egyik fele az emlékeké, a másik fele tele volt ragasztgatva poszterekkel. Demi Lovato, Little Mix (abból rengeteg van), JLS...van itt minden, mint a búcsúban!

-Gyere, kész a vacsora!-nyitott be anyu.
-Megyek!-álltam fel és elindultam. A konyhába kiérve ismerős illatok csapták meg az orromat. Összefutott a nyál a számban. A kedvencemet főzték. Semmi puccosra nem kell gondolni. Prézlifasírt sült krumplival. Parasztkaja, de nekem megfelel. Sőt, mi több, ennél jobbat el sem tudnék képzelni.
-Nos..-köszörültem meg a torkomat, miután a húgaim végeztek az evéssel és visszavonultak a szobájukba, ez most igazán nem tartozott rájuk.-Azért jöttem haza, mert kicsit elfáradtam. És hiányoztatok is.-mosolyogtam fáradtan a szüleimre.-Hazajöttem, mert visszahúzott a szívem. És mert rám fér egy kis feltöltődés, távol mindentől. Veletek.-motyogtam az üres tányérba bámulva.
-Kicsim, mi bármikor szívesen látunk, itt mindig lesz helyed.-fogta meg a kezem anyu. Tudtam, hogy számíthatok rájuk, de legközelebb egyrészt szólok ha jövök, másrészt megtanulom kezelni az ügyeimet, nem fogok minden apróságért hazafutkosni. Meg kell tanulnom bánni magammal. Ők sem lesznek itt örökké...

Vacsora után lefürödtem, és leültem apuhoz TV-t nézni. Pont mint régen.

-Na, mit nézünk?-kérdeztem.

-Az esti szokásost.-bólintott, majd felnevetett. Esti szokásos? Akkor vagy NFL meccs, vagy valami sorozat; Showder, Két pasi meg egy kicsi vagy esetleg az Így jártam anyátokkal. Jó volt újra halálra röhögni magam apuval, ahogy régen is szoktuk. Szerettem volna megtartani ezeket a szokásokat Londonban is, de egyedül nem volt kedvem hozzá. Olyan istenigazából legjobb barátnőm meg nincs.

-Jó éjt!-öleltem meg szorosan, mielőtt lefeküdni mentem volna. Azonban valakit elfelejtettem. A hűtőhöz léptem, kivettem három sárgarépát belebújtam a dzsekimbe, felvettem a csizmámat és kimentem az istállóba. Hurrikán már aludt.

-Jó éjt szívem!-léptem oda, majd megsimogattam és megöleltem. Hurrikán prüszkölt egyet. Összehúztam magamon a dzsekit. Hideg volt. Megborzongtam és visszamentem a házba. Aztán eltettem magam holnapra. Hátha hoz valami jót.