11. Fejezet: Rossz előérzet

Reggel arra ébredtem, hogy nincs mellettem senki (?). Azonnal felpattantam, és magamra kapva Harry ingét, leszaladtam a lépcsőn. A nappaliban nem volt, így elfordultam jobbra, majd végigmentem egy kis folyosón. Egy konyhában találtam magam és megtaláltam őt is. Nekem háttal ácsorgott, egy szál gatyában. Gondoltam meglepem, úgyhogy lábujjhegyre emelkedve a háta mögé lopóztam és megöleltem.
- Jó reggelt! - súgtam.
Mosolyogva megfordult és félig átkarolt.
- Jó reggelt! - puszilta meg a homlokomat. A másik kezével észrevétlenül a térdem alá nyúlt és egy váratlan pillanatban felkapott. Nevetve a nyaka köré fontam a karjaimat és megcsókoltam. Nem hittem volna, hogy képes leszek valaki olyat ennyire szeretni, akit utáltam.
- Hercegnő... - tett le és puszilgatni kezdte a nyakamat.
- Te meg vagy a béka. - nevettem fel.
Fél szemöldökét felvonva a szemembe nézett.
- Biztos vagy te ebben? - kérdezte és a tekintete eszelős volt.
- Ajaj! - esett le mire gondol. Hátat fordítva futni kezdtem, ő meg utánam.
Nevetve futottam ki a házból, végig a mólón, majd gondolkodás nélkül beleugrottam a vízbe. Csak egy gond volt. Hogy én nem tudok úszni. Eszeveszettül kapálóztam, de hiába küzdöttem süllyedni kezdtem. Még láttam, ahogy Harry vesz egy mély levegőt és beugrik utánam, de aztán minden elsötétült.
Amikor kinyitottam a szemem már nem voltam a vízben. Hirtelen erős ingert éreztem a köhögésre, így hát köhögtem. És felköhögtem vagy 3 deciliter vizet is. Felemeltem a fejem és elfordítottam jobbra. Sehol senki. Aztán elnéztem az ellenkező irányba. Harry nekem háttal, lehajtott fejjel ült.
- Öhm... minden rendben? - kérdeztem.
Harry hátrafordult, majd felpattant és odajött. Mellém érve letérdelt. Az arcára pillantottam. Sírt.
- Hála a jóságos és magasságos Istennek! - szorongatta a kezemet. - Belehalok ha megfulladsz! - mondta, majd óvatosan felemelt és bevitt a házba. Letett a díványra és betakart.
- Az utolsó emlékem, hogy a víz alatt vagyok. Mi történt? - kérdeztem.
- Utánad ugrottam és kihúztalak a vízből. A szíved ugyan dobogott, de nem lélegeztél. Újraéleszteni próbáltalak, de feladtam. Azt hittem, hogy az egyetlen igaz szerelmemet is elveszítem. - mondta, a végét már szinte suttogva.
Az utolsó mondta szöget ütött a fejembe, de nem afféle idegesítő, élni nem hagyó, hanem jóleső szöget.
- Egyetlen igaz szerelmed? - kérdeztem vissza meghatott mosollyal.
- Egy békának is lehet kincse, nem?- hajtotta le a fejét.
- Tudod, én szeretem a békákat. Különösen egyet. Még neve is van! - bújtam oda hozzá.
- Hogy hívják? - kérdezte.
- Én úgy vagyok vele, hogy minden békában ott van a herceg és mindenkinek van egy békája. Az én békám Harry. - válaszoltam.
Mosolyogva magához húzott.
- Nem akarod a békából elővarázsolni a herceget? - kérdezte.
- Már megtettem. Nekem sosem voltál a békám. Mindig csak a hercegem. - suttogtam, majd megcsókoltam.
- Te meg az én hercegnőm. - motyogta két csók között.
- Sajnálom. - suttogtam a fülébe. - Nem vagy béka, vicc volt. Szeretlek! - tettem hozzá. Válaszként csak őszinte mosolyra húzta a száját. A fejem a vállába fúrtam és belélegeztem az illatát.
- Haza kéne menni. - mondtam.
- Igen. Szerintem is. -  értett egyet.
- Imádlak! Nagyon köszönök mindent. - fordítottam magam felé az arcát és megcsókoltam. Visszamentünk a szobánkba és felöltöztünk. Harry-nek visszaadtam a még kicsit vizes ingét. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Hazaérve már csak a fiúkat találtuk otthon.
- Hát a többiek? - érdeklődtem.
- A szüleid dolgoznak, Rebeka átment Anne-hez, Csenge meg egy másik barátnőjéhez, szóval mi itt maradtunk. - tárta szét a karjait Niall.
Félrevonultam és felhívtam Perrie-t.
- Szia. Ráérsz vagy felébresztettelek? - kezdtem.
- Nem, ráérek. Ébren vagyok, épp Zayn-nel beszélek, de mondd csak! - mondta kedvesen.
- Köszönök mindent. Tegnap minden rendben volt és köszi az SMS-t is, amit Harry-nek küldtél. - hálálkodtam.
- Tudod mi a különbség közted és a többi ex Styles barátnő között? - tette fel ezt az igencsak költői kérdést.
- Mi? - kérdeztem, a lélegzetemet is visszafojtva.
- Benned van tisztelet és alázatosság. Kedves vagy és nem csak a fiúkkal, hanem a hozzájuk tartozókkal. Őszinte vagy, becsületes, de ami a legfontosabb... alázatos. - mondta.
- Értem. És köszönöm. Tényleg! - mondtam őszinte mosollyal.
- Nincs mit. De most leteszem. Zayn már megőrül. Szia. -nyomta ki a telefont.
Visszamentem a házba. Átöltöztem és kimentem a konyhába, ahol találtam a pulton egy vödör fehér festéket a tetején egy cetlivel, amin anyuék hagytak egy kis üzenetet.
"Nina, kérlek fesd át a boltíveket. Anyu és apu."
A vödör mellett volt egy ecset és egy másik vödör is. Ezt először nem értettem, aztán leesett. A festéket vízzel kell keverni. Összefogtam a hajamat, eltoltam  egy szekrényt, majd nekiálltam. Mondanom sem kell, a kék melegítő nadrágom és a szürke pólóm egy merő fehér mész lett. Az orrom is viszketett, én meg gondolkodás nélkül megvakartam, szóval az arcom is olyan volt. Harry lejött a lépcsőn és csodálkozva nézett rám.
- Mit csinálsz? - kérdezte.
- Festek. Anyu kért meg rá! - -mutattam a konyhapulton lévő cetlire.
- Kell segítség? - kérdezte.
- Megoldom. - legyintettem. Harry elindult visszafelé és én abban a pillanatban megcsúsztam a létrán.
- Ááá! - sikítottam esés közben. Harry sajnos túl messze volt, így kénytelen kelletlen leestem.
- Nina jól vagy? - pattant mellém és felkapott.
- Persze csak ez fájt. - húztam a számat.
Harry letett a kanapéra.
- Köszönöm herceg!- mondtam, majd megsimítottam az arcát (ezzel össze is festékeztem) és megcsókoltam.
- Na most akkor ki a herceg és ki a béka? - értetlenkedett Niall.
- Harry a hercegbe zárt béka, de minden békában ott a herceg ezért ő a hercegbe zárt békában a herceg. - magyaráztam.
- Aha, biztos. - csatlakozott a beszélgetéshez Liam.
- Na. Szóval Harry a herceg, akiben van egy béka. Viszont ebben a békában is van egy herceg. - gesztikuláltam.
- Ja. Vágom. - veregetett hátba Liam. Mi lett ezzel a fiúval? Olyan. Más.
- Milyen herceg? Milyen béka? - zavarodott össze teljesen Niall.
- Harry a herceg és nincs béka. Soha nem is volt! - néztem a "hercegre".
- De az előbb azt mondta, hogy... - vette át az értetlenkedést Liam.
- Agr... - morogtam a fejemet fogva és inkább visszamásztam a létrára, hogy folytathassam a festést. Harry velem maradt és tartotta a létrát. Biztos, ami biztos. Alighogy végeztem az első boltívvel, anyuék hazaértek. Apu elment, hogy összeszedje a húgaimat. Egyébként egész jól kezelik a helyzetet, már Rebeka sem úgy tekint rájuk, mint a nagybetűs BANDÁRA, hanem úgy, mint a barátainkra és a nővére barátjára. Rengeteg időt töltött Niall-lel, ahogy elnézem, a nagyobb korkülönbség ellenére egész jól kijönnek. Csenge egytől-egyig imádja a srácokat, de nem különösebben izgatja a dolog, egy vállrándítással elintézi és tovább szerel. A többi 12 éves lányhoz képest, őt teljesen hidegen hagyják a Barbik, az ő mennyországa a roncstelep. Minden ami használt vagy romlott de még javítható dolog, rendbe hozza, ha meg már azt sem lehet csinál valami újat belőle. Öt évesen installálta a WiFi-t a házban, tíz évesen megtervezett egy öntözőrendszert, ami légnyomással működik és megépítette. Ha jól emlékszem az első szava is az volt, hogy "csavarkulcs".
- Hagyd, majd én befejezem! - jött oda anyu.
- Még egyszer át kell festeni. - mondtam, miközben lemásztam a létrától. Anyu meg én helyet cseréltünk, én meg kimentem az udvarra apuhoz, aki nemrég ért vissza. Épp az egyik csirkeólat bontotta.
- Segítsek? - kérdeztem. Apu bólintott és felém nyújtott egy pár kesztyűt és egy maszkot. Elfogadtam és felvettem. Ketten sokkal hamarabb végeztünk, mintha egyedül csinálta volna. A végén nyakig porosan, izzadtan (és jómagam festékesen) ültünk le egy felfordított itatóvályúra.
- Mit akarsz a helyére? - mutattam a kis égetett téglából készült épület üresen maradt helységére.
- Még nem tudom. Lehet, hogy berendezem vendégszobának. - válaszolta fapofával, mire felnevettem. Aztán, ahogy az épületre néztem, eszembe jutott valami jobb.
- Műhely. - jelentettem ki, csak úgy.
- Mi? - rázta meg a fejét apu.
- Műhely! - ismételtem. - Csengének. Van hely az alkatrészeknek és egy kisebb satupad is befér.
- Ez nem rossz ötlet. - kezdett gondolkodni apu is. - Intézem! - vette elő a telefonját.
Mosolyogva visszaadtam a kesztyűt és a maszkot, majd leporolva magam távoztam a helyszínről és hagytam, hogy had tervezgessen magában. A lakásba érve szabályosan beleütköztem Harry-be, ugyanis annyira elgondolkodtam, hogy nem figyeltem.
- Jajj, bocsi! - eszméletem fel.
- Hercegnő, pont téged kerestelek! - -mosolygott.
- Egy perc herceg, csak szeretnék átöltözni. - ragadtam meg a karjánál és behúztam a szobámba. Levette a mocskos göncöket és a földre dobtam.
- Harry, az ég áldjon meg, láttál te már kevesebb ruhában is! - szóltam rá, amikor észrevettem, hogy elfordult.
- Jól van na. Illedelmes vagyok! - mondta durcásan, keresztbe tett kezekkel. Belebújtam a pólóba és elé léptem.
- A durcás herceg nem kap ajándékot. - nyúltam az álla alá és megemeltem a fejét.
- Milyen ajándékot? - csodálkozott.
- Ilyet. - mondtam, majd megcsókoltam.
- Megéri! - harapta meg a szája szélét. Nevetve beleültem az ölébe. Átkulcsolta a derekamat, én pedig a nyaka köré fontam a karjaimat. Csak a szokásos.
- Mondtam már, hogy minden egyes veled töltött percért megéri felkelni? - kérdezte. Ez annyira szép gesztus volt, hogy nem mondtam rá semmi, csak hosszan megcsókoltam. El sem hiszem, hogy holnapután nem a koleszbe költözök, hanem majd csak a hó végén hozzá.
- Mennem kell. - próbáltam felállni, de nem engedett.
- Nem mész, amíg nem kapok váltságdíjat. - vigyorgott.
- Tálalj ki gyorsan Styles! - vontam fel fél szemöldökömet.
Harry arca közeledni kezdett felém, én meg simán bevettem ezt a trükköt, viszont ő ahelyett, hogy megcsókolt volna a nyakamat kezdte puszilgatni.
- Harry.. - próbáltam eltolni a fejét. - Harry most ne! - állítottam le. Ehelyett kapott egy csókrohamot.
- Ne menj! - dőlt hátra és engem is magával húzott. Igaza van, a festék még várhat. Meg amúgy sem tudom elengedni.
- Herceg.. - túrtam a hajába. - vagy béka? - kérdeztem, inkább magamtól.
- Egy béka tud ilyet? - kérdezte és meg sem várva a választ csókolózást kezdeményezett. Amit persze gondolkodás nélkül el is fogadtam. Neki nemet mondani? Á, köszönöm, inkább nem.
- Hé, gerlék!- jött be a szobába Zayn. - Pontosabban Mrs. Gerle! - javított, mire felnevettem.
- Igen? - kérdeztem.
- Elrabolhatom kicsit Mr. Styles-t? - mutatott a göndör hajú barátjára.
- Legyen. - gondolkodtam el és adtam neki egy utolsó csókot. Zayn a karjánál fogva kivezette a szobámból, majd becsukta az ajtót. Nem, eszemben sem volt hallgatózni. Nem hiába beszél vele négyszemközt. bizonyára rám nem tartozik a beszélgetés témája. Megvontam a vállam és kimentem a szobából. Sehol senki. Hátramentem a bálákhoz és felmásztam egyszer. Csak ültem és néztem ki a fejemből. Fogalmam sem volt, hogy mit kezdhetnék magammal. Zajt hallottam a kapu felől. Odafordultam, de nem volt ott senki. Pár perc múlva megint hallottam, de még mindig senki. Aztán valaki hátulról eltakarta a szeme és elváltoztatott hangon megszólalt.
- Most véged! - mondta, de majdnem elröhögte magát.
- Harry, ne ijesztgess! - válaszoltam faarccal. Nem ijesztett meg.
- A francba.- mondtam afféle "a fenébe, majdnem megvolt" stílusban. Hátulról átkarolta a derekamat és a vállamra támasztotta az állát.
- Holnap lemegyünk a Balatonra. - jelentettem ki, csak úgy.
- A mire? - rázta meg a fejét Harry.
- Balaton...Magyar tenger... - próbálkoztam, de láttam rajta, hogy nem érti, úgyhogy bevetettem az adu-ászt. - Hummer a jégen. - tettem hozzá a szememet forgatva.
- Ja!! - esett le neki, mire óriási röhögésben tört ki. Unottan lemásztam a báláról és visszaindultam a ház irányába. Harry utánam sietett és elkapta a karom.
- Mondtam valami rosszat? - kérdezte kiskutyusszemekkel.
- Nem. - bújtam oda hozzá. - Csak rossz kedvem van. - mentegetőztem, ami persze nem volt egyszerű. Kicsit bántott ez a hummeres ügy. Mivel azok mi voltunk, Pontosabban unokatesóm, meg én. Cody kapott egy Hummert és 19 éves létére elég hülye, szóval ráhajtott a jégre. Ami persze beszakadt. És most rajta röhög a fél világ. Mondjuk "hummerrel pecázni élvezet, kifogunk akár egy jéghegyet". Ketten indultunk vissza (furcsa módon nem kézen fogva), amikor elestem a semmiben.
- Jól vagy? - segített fel Harry.
- Persze, de... mi volt ez? - kezdtem vizsgálgatni a cipőmet. - Oh.. - néztem fel undorodva.
- Mi az? - kérdezte Harry.
- Elcsúsztam egy tyúkszaron. - közöltem. Pár pillanat hallgatás után egyszerre kezdtünk röhögni.
- De béna vagy. - törölgette a szemeit Harry és tovább röhögött. Szó nélkül ott hagytam és besiettem a házba. Becsaptam az ajtót és levágtam magam az ágyamra. Nem tudom miért, hisz nem voltam szomorú, de legördült egy könnycsepp az arcomon. Aztán még egy. De ennyi.
- Kicsim, este apáddal színházba megyünk, Rebi és Csenge Anne-nél alszik. Te megleszel? - kérdezte.
- Meg. - válaszoltam egy apró műmosoly kíséretében.
- Oké. Zayn, Louis, Liam és Niall a nagyszüleidnél vannak, valószínűleg ma már nem jönnek haza. Harry-ről nem tudok semmit.
- Aha. - bólintottam. Egész este összezárva vele? Remek. - Miért vannak a mamáéknál? - kérdeztem.
- Segítenek rendbe hozni a fészert a nagyapádnak.
- Oh. Értem. - mosolyogtam. Többek között ezt értékelem bennük annyira. Bármire képesek, nagoyn segítőkészek.
Anyu kiment, én meg tovább böngésztem a neten a "mit csináljak, ha a pasim megbántott és ő ezt valószínű észre sem vette?" kérdés ügyében.
A szobából csak akkor mentem ki, amikor anyuék elindultak. Egyszer csak kopogást hallottam.
- Gyere! - szóltam ki.
- Mi a baj? - jött be Harry.
- Honnan veszed, hogy bajom van? - kérdeztem.
- Lássuk csak. - hasalt le mellém. - Az esésed óta ki sem tetted a lábad a szobából, csak akkor vagy szótlan, ha szomorú vagy mérges vagy. Tovább nincs, szóval ne is kérd. - fejezte be. Túl jól ismer.
- Fáradt vagyok. Ennyi. - mentettem a helyzetet.
- Aha. - válaszoltam. Naná, hogy nem hitte el. - Azért sértődtél meg, mert le bénáztalak? - sóhajtott és az arcomat fürkészte.
- Fején találtad a szeget. - böngésztem tovább.
- Nézd. Te egy csodálatos lány vagy. Táncolsz, énekelsz, gitározol és szertornázol. Persze, senki sem tökéletes, de te nekem az vagy. - nézett mélyen a szemeben, majd megfogta a kezem. - És ezeken kívül van még egy dolog, amiben bravúrozol.
- Mi az? - kérdeztem és még pislogni is elfelejtettem.
- Tökéletes barátnő vagy. - mondta és meg sem várva a reakciómat, megcsókolt. Amit persze azonnal viszonoztam. Átkarolta a derekamat és magához húzott. A hátamat simogatta és hagyta, hogy megszabadítsam az ingétől. Így a szemeim elé került az összes kocka és tetoválás. Végighúztam a kezem gondosan kidolgozott felsőtestén, majd a nyakát kezdtem puszilgatni. Lehámozta rólam a felsőmet, miközben továbbra sem engedett el. Eltűrt egy adag hajat a fülem mögé, majd az ujjait végighúzva a vállamon és a karomon, megfogta a kezem. Hátradőlt, magával húzva engem is, amit persze hagytam, hisz ki ne hagyná? Valamikor éjféltájt ébredtem meg. Harry hátulról magához ölelt, mint egy plüsst, úgy szorítótt. A nyakamon éreztem a szuszogását. Óvatosan megfordultam és a mellkasának döntöttem a fejem. Éreztem, ahogy még jobban magához ölel és nyom egy puszit a homlokomra. Beszívtam az illatát és lehunytam a szemem.
- Szeretlek. És sajnálom. - szuszogta a fülembe. Apró mosolyra húztam a szám, megpusziltam a mellkasát és neki döntve a fejem elaludtam. De éreztem, hogy valami nincs rendben.